Főnök vagy vezető?

Mi a különbség egy főnök és egy vezető között? Melyikkel járunk jobban, és milyen tulajdonságokkal rendelkeznek?

Akkor kezdjük is az elején. Maga a vezetés az az, amikor valamilyen cél érdekében egy ember befolyásolja a többi embert. Az ember, aki befolyásol, az a vezető. A főnök lényegében ennek egy szinonimája, azonban már különbséget szokás tenni a kettő között. Az egyiket pozitívabb, a másikat negatívabb értelemben tüntetik fel, bár a hétköznapi életben való alkalmazásakor ez nem feltétlenül így történik. De akkor lássunk néhány különbséget főnök és vezető között:

  1. Egy főnök mindig tudja, mit és hogyan kellene csinálnod, egy vezető viszont meg is mutatja
  2. Egy főnök „parancsol”, utasít arra, hogy csinálj meg valamit, egy vezető megkér rá.
  3. Egy főnök büntetéssel fenyeget, vagy legalábbis szinte sosem dicsér, csak akkor szólal meg, ha negatívumot mond rólad, míg egy vezető támogat, dicsér, tehát motivál téged.
  4. Egy főnök elvárja a tiszteletet, egy vezető viszont kiérdemli
  5. Egy főnök áthárítja a felelősséget az alkalmazottjaira, vagy egy pozitív esetben csak magának tudja be a sikert, míg egy vezető kiáll a csapata mellett.

Lényegében tehát megállapíthatjuk, hogy munkahelyünkön főnök helyett egy vezetővel járunk jobban. Azonban milyen tulajdonságok kellenek egy jó vezetőnek? Bár valamilyen szinten születni kell egy ilyen pozícióra, azért vannak olyan jellemzők, amelyeket kis odafigyeléssel bárki elsajátíthat. Melyek azok a jellemvonások, amelyeket a munkavállalók is szeretnek, ha megvan a vezetőjükben?

Tudjon jól kommunikálni

Fontos, hogy egy vezető a megfelelő szituációban, a megfelelő emberekkel tudja, hogy milyen szóhasználattal, milyen stílusban beszélhet. Tudja, hogy egy kommunikáció két oldalú, tehát meghallgatja a másik felet, és el is gondolkozik a hallottakon. Képes belátni azt, ha a másiknak igaza van, és amennyiben jogos, úgy el is fogadja a másik javaslatát. Ezzel mi, munkavállalók is érezzük, hogy számít a véleményünk, nem vagyunk semmibe véve és ettől máris sokkal lelkesebbé, motiváltabbá válunk.

Legyen következetes!

Amennyiben mindenkinek, tehát nekünk is megvan a saját feladatkörünk, és nem rángatnak egyik feladatból a másikba, úgy sokkal nyugodtabban megyünk be reggel dolgozni, hiszen tudjuk, hogy nem állítanak minket olyan kihívások elé, amilyeneket nem szeretnénk, vagy nem boldogulnánk velük. Tudjuk azt is, hogy a vezetőnk pontosan mit vár el tőlünk, így az értékrendszer is egy biztos pont, amihez tudunk igazodni.

Legyen határozott és legyen önbizalma!

Ez annyiban összefügg a második ponttal, hogy mivel határozott elképzelései vannak, így az elvárások is mindig ugyan azok. Ezen kívül minden célját pontosan ismerteti velünk, az alkalmazottjaival, és mikor meg kell hoznia egy döntést, akkor azt megfontoltan, de mégis gyorsan és határozottan teszi. Önbizalma is megfelelő szinten van, nincs is elszállva magától, de nem is visszahúzódó, elvégre egy befolyásolható és szerény főnök biztosan nem tudna irányítani és összefogni egy csapatot.

Legyen őszinte!

Bár lehet, hogy ezzel néha megbánt, de legalább biztosan lehet tudni, hogy amikor dicsér, akkor azt valóban úgy is gondolja. Továbbá, ha ígér valamit, azt betartja, bármiről is legyen szó. Akkor tudunk igazán jól együttműködni, ha bízhatunk a felettesünkben.

Tudjon munkavállalóként is gondolkozni

Ő is biztosan volt egyszer alkalmazott, így tudja, hogy mi az, amit nem szeretnek az emberek egy főnökben. Tudja, hogy senki sem kedveli a hosszú, ismétlésekkel teli monológokat, szent beszédeket, főleg, ha annyi körmondat van benne, hogy a végére teljesen elveszítjük a fonalat. Egy jó vezető ezzel tisztában van, és igyekszik minél egyszerűbben, de lényegre törőbben megfogalmazni azt, amit mondani szeretne.

Legyen jó emberismerő!

Egy jó emberismerő tudja, kivel és hogyan kell bánni, ennek megfelelően tudja, hogy bizonyos feladatokat kire és kire nem lehet bízni. Tisztában van azzal is, hogy egy embernek mekkora tűrőképessége van, mekkora terhet képes cipelni a hátán úgy, hogy még hatékonyan eltudja látni az adott feladatot.

Legyen jó szakember!

Nem az a lényeg, hogy mindenkinél legyen okosabb és ügyesebb, viszont valóban értsen ahhoz, ami nekünk, munkavállalóknak a feladatunk. Így mi is azt fogjuk érezni, hogy megérdemli azt, hogy felettünk álljon és irányítson, hiszen tényleg jó szakember.

Milyen vezetési stílusok léteznek?

Bár magát a tanulmányt Lewin 1938-ban készítette, azonban még a mai napig ez számít mérvadónak, mindenhol ezt tanítják. Egy fiúcsoportot vizsgálva a következő három vezetési stílust fedezte fel:

Autokratikus

Itt jutunk el igazán oda, hogy mi a különbség a főnök és a vezető között. Az autokratikus ugyanis egyértelműen a főnök típus. Ő jelöli ki a feladatot, a munkacsoportokat, folyamatosan ellenőrzi és irányítja az alkalmazottakat, dönt és büntet, kizárólag a saját nézőpontja alapján, mert másokat nem hallgat meg. Mivel a folyamatos hatalomgyakorlással próbálja fenntartani a hatalmát, és valóban büntet, így az ettől való félelem, a büntetés elkerülése lesz az alkalmazottak elsődleges motivációja. Illetve, mivel a főnök kizárólag egyes szám első személyben képes gondolkozni és beszélni, így a munkavállalók is átveszik ezt, tehát a felelősségérzetük is csökken, mert mindent a főnökre ruháznak át.

Demokratikus

Itt a vezető egyfajta moderátor az egész szituációban. Irányít, a végső döntést ő hozza meg, de lényegében a csapat tárgyal meg mindent. Ötleteket ad, kezeli a felmerülő konfliktusokat, a csoport tagja, de nem vállal el külön nagy feladatokat. Általában kedvelik az ilyen vezetőt, mert nála mindenki szóhoz tud jutni.

Laissez-fair (engedékeny)

Aki ezzel a stílussal rendelkezik az nem is főnök, nem is vezető. Bár a szükséges eszközöket megadja az alkalmazottjainak, de nem folyik bele a konfliktusokba, nem is kezeli azokat, lényegében mindenki azt csinál, amit csak akar. Ennek következtében nem tudnak csapatban dolgozni, tehát a feszültség is nagy a munkavállalók között. Pontosan ezen okok miatt nem is kedvelik az ilyesfajta „vezetőt”.

Mit nem szeretnek az alkalmazottak az esetek döntő többségében?

Azt, hogy, ha a felettesük jóval fiatalabb náluk. Általában azok az indokok merülnek fel, hogy még közel sem dolgozott annyit, hogy kellő mennyiségű tapasztalata legyen, főleg velünk szemben, akik már akkor dolgoztak, amikor ő még csak a csattogós lepkét tologatta. Természetesen ez okozhat frusztrációt, azonban nem szabadna mindig így gondolkozni. Amennyiben bár tapasztalattal nem is rendelkezik, de a kellő tudása megvan ahhoz, hogy irányítani tudjon az adott területen, úgy nem szabad a kora alapján ítélkezni. Hasonlíthatjuk ezt akár egy párkapcsolathoz is: a kor nem számít. Bár ebben sem ért mindenki egyet, de azért manapság már egyre elfogadottabb a nagyobb korkülönbség két szerelmes ember között, így talán a főnök esetében is lehetnénk kicsit elfogadóbbak…

Természetesen a legtöbb tulajdonságnak megvannak az előnyei és a hátrányai egyaránt, azonban érdemes vezetőként a munkavállaló fejével, valamint alkalmazottként pedig a vezető fejével is gondolkozni néha, a másik szemszögébe belehelyezni saját magunkat, ami talán megkönnyíti a közös munkát.

“Bármennyire is fontos a fizetés, a pénz önmagában nem teremt jól terhelhető motivációt. Az ösztönző erő a munkahelyi vezetők és a beosztottak közötti személyes kapcsolat és a nyílt kommunikáció minőségében rejlik.”

/Kurt Köder/

Nem jöttök ki jól a főnököddel, ezért állást keresel? Nézz szét legfrissebb állásajánlataink között, vagy használd keresőnket, hogy megtaláld a számodra megfelelő munkahelyet! Ha még több esélyt szeretnél adni magadnak, töltsd fel önéletrajzod is, vagy kérj állásértesítőt, hogy elsők közt értesülj a legújabb ajánlatokról!

Megosztás: