40 éves junior vagyok…

  • Megjelent:
Ők a karrierváltók, akiktől ugyan tartanak a munkáltatók, de lassan meg kell szokni, hogy junior pozícióra 40-50 éves ember jelentkezik. A világ változik, emberek karriert váltanak, ahogy az életvitelük, preferenciáik változnak életük során. Az ilyen álláskereső ugyanúgy alkalmas, mint a huszonéves pályakezdők, annak ellenére, hogy életkorban mást társítunk a „junior” szó mellé.

Sajnos a közvélemény a junior, senior, mid-senior szintekhez életkorokat is társít. Hibásan, tévesen, önsorsrontóan. Mert az a cég, aki nem fogadja el, hogy 40-50 évesen is lehet valaki junior, mert új dologba kezdett, az lemarad a piaci versenyben azzal szemben, aki elfogadja. Ma már projektek maradnak el, mert nincs elég ember, ezen változtatni csak úgy lehet, ha nyitottabbá válik a cég. Az fog tudni új projektekbe belevágni, akinek van hozzá embere… Ez karrierváltó, pályaújrakezdő álláskeresőként komoly lehetőséget tudunk a munkáltatónak kínálni, és ennek megfelelően kell érvelnünk az álláspályázatainkban is.

Miért is jó egy 40 éves junior?

Aki 40-50 évesen kezd bele új dologba, arról több dolgot is feltételezhetünk, ami előnyére válhat. Először is, felnőtt, érett fejjel, élettapasztalataira alapozva hozott döntést. Egy ilyen döntés meghozásához „több esze van” egy élettapasztalatokkal már rendelkező embernek (nem bántanám ezzel a fiatalokat, de az ő döntéshozási mechanizmusuk tényszerűen más). Biztos lehet benne a leendő munkáltató, hogy a karrierváltó döntése megalapozott, és az új szakterület, amit választott, olyasmi, amit valóban szívvel-lélekkel csinálna. ( = nem kalandor)

Másodszor, a szakmájában lehet, hogy újonc, de olyan szakmát választott, ami valamiért lehetőséget jelent számára. Nem a szülei tanácsára indult egy szakterület felé, talán éppen azzal szakított most. Nem azért választotta, mert most ez a trend.

Az eddigi munkatapasztalata akkor sem kidobott idő, ha az más szakterületen keletkezett. Az egyik szakterületen megszerzett tapasztalat adaptálható egy másik szakterületre általában, mert a szakterületeit valahol mindig a személyiségéből kiindulva választja az ember – ha maga választ! – , még akkor is, ha ez nem tudatosul benne.

A munkamorálja már kialakult: érti a cégek működését, a felelősséget, a határidők fontosságát, vannak kommunikációs technikái ügyfélre, partnerre, kollégára, főnökre. Tudja, mit kell tennie, ha hibázott, ha más hibázott, ha tévúton jár a vezetője, ha nehéz beilleszkednie, ha végül tőle várnak megoldást.

Friss a tudása: a junior 40 évesek most tanulták a szakmát, frissiben. Tárgyi tudás szintjén pont azt tudják, amit a többi pályakezdő, a fenti tapasztalatok jönnek hozzá, mint „extra”. Néha pont ez az „extra” kell ahhoz, hogy ők legyenek az ideális jelöltek.

Türelmes, toleráns: sok olyan helyzetet látott, amikor pont ezek segítették ki a problémából, ezért a konfliktuskezelésre is szélesebb a tárháza.

Felelősségteljes: látott már néhány súlyos hibát, és azok következményeit. Azaz, ha ilyenre utaló jeleket lát, akár meg is tudja előzni, de kezelni mindenképpen képes lesz.

Összességében a junior pozíció és az életkor összefüggéseit meg kell bontanunk. Pályafutásom során arra biztatok minden álláskeresőt, hogy ne legyenek gátlásai, bátran jelentkezzen junior pozíciókra is – ha valóban junior ezen a szakterületen, és csak akkor. Hangsúlyozni kell állásinterjún is, de már előtte az álláspályázatban is, hogy ez nem visszalépés, hanem továbblépés számára. Ezzel tudjuk megtörni majd azt az előítéletet, miszerint junior és 40 éves egyszerre nem lehet valaki.

Megosztás: