Segítség, kiégtem! – Avagy, mikor érdemes munkahelyet váltani?

Mostanában rosszul alszol? Reggelente szorongva indulsz a munkába? Úgy érzed, nem becsülnek meg, és nem látod értelmét annak, amit nap, mint nap csinálsz? Akkor mai cikkünk Neked szól!

A kiégés jellemzői

A „menedzserbetegség” néven ismert tünetegyüttes ma már egyáltalán nem csak a vezető pozícióban lévőkre jellemző, hiszen egyre többen szenvednek tőle a munka, vagy a beosztás jellegétől függetlenül is. Mi ez pontosan? Egy olyan állapot, melynek fizikai és lelki aspektusai is megjelennek, és egy általánosan jelenlévő rossz közérzetet okoznak.

Kiket érinthet? Azokat, akik:

  • túl hosszú idő óta ugyanott dolgoznak és/vagy ugyanazt a munkát végzik
  • egyedül végzik a munkát
  • nem szeretik a munkájukat
  • nem éreznek kihívást abban, amit csinálnak
  • hosszú ideje elhúzódó problémájuk van
  • nem kapnak kellő elismerést (akár anyagi, akár más értelemben)

Sajnos jellemző, hogy a kiégésre csak valamilyen fizikailag megjelenő betegség esetén figyelünk fel, csak ekkor szembesülünk azzal, hogy valójában már jó ideje rosszul érezzük magunkat a bőrünkben. Nem figyelünk magunkra eléggé, halogatjuk a problémák megoldását, vagy egyszerűen nem veszünk róla tudomást. A testi tünetek, konkrét betegségek pedig valójában csak egy hosszú folyamat végét jelzik, szervezetünk utolsó figyelmeztetései arról, hogy változtatnunk kell!

 

A „burnout szindrómához” vezető okok

Ha sok stressz ér minket, az egyértelműen káros testi és lelki egészségünkre. Önmagában még lehet, hogy elbírnánk ezt a terhelést, de általában több ok együttes jelenléte vezet a kiégéshez. Unalmas a munkánk, és ezért motiválatlanná válunk, elvégzett feladatainkért semmilyen elismerést nem kapunk, ez pedig egyenes út önértékelésünk csökkenéséhez. Túlterheltnek, mégis tehetetlennek érezzük magunkat. Munkahelyi kapcsolataink konfliktusosak, vagy felszínesek. Úgy érezzük nincs időnk önmagunkra. Ezernyi ok, ami ebbe az állapotba taszíthat minket.  Szinte bármely életszakaszban megjelenhet, de jellemzően a 30-50 év közötti férfiakat, és újabban már a nőket is érinti. A humán, szociális területen dolgozók között gyakrabban fordul elő a plusz érzelmi megterhelés miatt.

A szindróma a következő szakaszokra osztható:

  1. Idealizmus, a kiinduló állapot, amikor nagy – akár túlzó – lelkesedéssel vetjük bele magunkat a munkába.
  2. Realizmus, amikor szembesülünk a valósággal és a nehézségekkel, de még reális képünk van önmagunkról és a munkánkról.
  3. Stagnálás vagy kiábrándulás fázisa, motivációnk, lelkesedésünk csökken.
  4. Frusztráció, ahol már alacsonyabb a stressz tűrő képességünk, és ingerlékennyé válunk.
  5. Apátia, amikor már rutinból, sematikusan, motiválatlanul végezzük a munkánkat.

A hosszú távú frusztráltság, és apátia már azok az állapotok, amikor a konkrét testi, vagy pszichoszomatikus tünetek is megjelennek. Nem alszunk jól, hajlamosabbak vagyunk bizonyos függőségekre. A stressz hatására ingerültté válunk, és érdektelenné, akár már a magánéletünk területén is. Nem étkezünk megfelelően, hangulatingadozásaink vannak, lefogyunk vagy túlsúlyunk lesz, ehhez kapcsolódóan magas vérnyomás, keringési zavarok, szorongás, depresszió is kialakulhat.

Mi a megoldás?

Először is, fel kell ismernünk a problémát! A megfelelő önismeret, és önmagunkhoz való őszinteség nagyon fontos a gondjaink kezelésében. Gondoljuk végig, mik azok a pontok, amiken mi magunk is tudunk változtatni. A hozzáállásunk, saját korlátaink meghatározása és tiszteletben tartása, világos, és elérhető célok kitűzése mind a segítségünkre lehet. Szánjunk időt a testi, lelki feltöltődésre, ne ezen spóroljunk.

Ha úgy látjuk, a belső változás nem elegendő, a munkahelyváltást is érdemes megfontolni, hiszen lehet, hogy a probléma alapvető gyökere az, hogy nem a megfelelő helyen, vagy nem a megfelelő feladatot végezzük. Szükség esetén kérjünk szakmai segítséget, számos pszichológus vagy tanácsadó jártas ennek a problémának a megfelelő kezelésében, és akár a munkahely, vagy az optimális munkakör meghatározásában is hasznos tanácsokkal láthat el minket.

Váltani, változtatni sohasem késő. Még ha ehhez ki is kell lépnünk a komfortzónánkból, ne féljünk megtenni az első lépéseket, hiszen egy jobb minőségű élet várhat ránk.

Megosztás: