Hol rontod el az álláskeresést?

Két nagyon tipikus hibát látok tartós álláskeresőknél, és ez annyira jellemző, hogy érdemes velük külön foglalkozni.

1. Nem a személyiségednek megfelelő munkakörben vagy

Adva van egy vergődő álláskereső, vannak valamilyen állásai az önéletrajzában, de valójában sosem volt boldog bennük. Most épp állást keres, mert ugye nem boldog a meglévőben, de ugyanolyan állásokat… Csöbörből vödörbe lesz ez így, elkövette már párszor ezt a hibát.

Azt gondolja, ha eddig ezt csinálta, ebben van gyakorlata, akkor csak ilyen állásokat érdemes keresni. Könnyen is talál állást így, csak megmaradni nem tud benne. Fél év, egy év, 2 év, van, aki már 40 éves kora felett jár, és még mindig nem volt egyben hosszabb munkaviszonya, mint 3 év… Az ilyen CV-ket látva próbálok arról is beszélgetni velük, vajon ez miért alakult így. Hol mentek félre ezek az állások?
Van, ahol csak nem volt szerencséje – bizony, ez is előfordul – a cég épp tönkrement, a tulaj bűncselekményt követett el, ezért lett vége a cégnek, felvásárolták a céget, és neki mennie kellett a duplikált pozícióból, elköltözött a cég, és neki már kezelhetetlenül messze lett volna stb. Ezeket értem, a gond akkor van, amikor azt meséli az összes munkahelyéről, hogy miért érezte rosszul magát…

Felmerül, hogy ha minden cégről ugyanazt mondja, akkor talán tudatalatt akár, de ő alakítja így a dolgokat. Itt is van egy minta, pl. minden állása közszférás, vagy mind köthető egy hektikus iparághoz, vagy – és itt jön a lényeg – valami olyan munkakörhöz, ami neki frusztrációt okozott. Pl. utál prezentálni, megjelenni, „fellépni”, nem egy intézkedő típus, így mindig elúszik a feladatokkal, szoros határidőkkel kellene dolgozni, nem túl precíz, de a munka ezt kívánná. Ezért elégedetlenek voltak vele. Ebből lett a sok személyes konfliktus, majd a munkaviszony vége. Itt már látszik, hogy egy ilyen munkakör nem való neki. Ennél is nagyobb baj, ha egyébként meggyőződése, hogy de igen, ez való neki, ezt tanulta, sőt, kitűnővel végzett a témában fősulin… Azaz, látszik, hogy valami nagyon félrement, de hogyan lehet ezt kijavítani? Látszik, hogy nem az álláskereséskor választ rossz cégeket, hanem hosszabb folyamat eredményeképp romlanak el nála a dolgok.

A klasszikus megoldás ilyenkor, hogy kitaláljuk, hogy volt-e a munkakörben olyan feladat, amit szeretett, és arra koncentrálva próbálunk másik állást találni. Egy gyakorlatiasabb munkakör helyett egy elméleti tudás által elmélyülést kívánó munkakört keresünk, megmaradva a szakterületen belül. Ha ilyeneket sem találunk, megtervezünk egy teljes karrierváltást.

Menekülőútnak ilyenkor sokan választják, hogy egyszerű adminisztrációs munkát vállalnak, de ez álláskeresési stratégiának gyenge: adminisztrációban sokan keresnek állást, elég nagy a verseny, és még visszalépési szándéknak is értékelik a munkáltatók, ami gyanús…

2. Priorizálási problémák

Főleg valamilyen lelki megrázkódtatást frissen elszenvedettek problémája, hogy nem ismerik fel a lehetőséget akkor sem, ha készen kapják. Ez a lelki megrázkódtatás lehet akár az előző állás elvesztése, vagy valamilyen magánéleti probléma (szerelmi csalódás, betegség, haláleset stb.), ami háttérbe tolja a racionalitást. Többször előfordult már, hogy összejött az állásinterjú, gyakorlatilag versenytárs nélkül volt ott jelöltként, és el tudta puskázni… „nem is tudom, menne-e ez nekem, kell egy kis idő, hogy eldöntsem, még nem állok készen” Ilyenkor kellene azt elérnem, hogy vakon bízzon saját magában, és ilyeneket ne mondjon.

Ennek megoldására csak egyetlen lehetőség van: erőt venni magán, eldönteni, hogy „ezt most akarom”, és utána folyamatosan eszerint dönteni, majd dolgozni az új állásban. Tapasztalatom szerint a lelki problémák is javulni kezdenek, amint van valami az életében újra, amiért érdemes küzdeni, dolgozni, és látszik benne a siker. Aki egy állásvesztés miatt került ilyen lelkiállapotba, annak egy új állás szinte azonnal megoldja ezt a problémáját. Visszatér a szakmai önbizalma, tenni akarása, és jönnek a sikerek folyamatosan. (Fontos kiemelni, hogy ez az állapot nem a klinikai depresszió, azon egy elhatározás nem tud segíteni, oda szakember segítsége kell).

Megosztás:

Hozzászólás

*