Szándékos vakság – Dolgok amikről nem veszünk tudomást

Sokunknak nehéz feladat felvállalni a munkahelyén a konfliktusokat, vagy kellemetlen helyzeteket. A kérdés az, hogy hosszú távon vajon jól járunk, ha becsukjuk a szemünket és ignoráljuk ezeket a dolgokat?

Mi is az a szándékos vakság?

A szándékos vakság egy jogi szakkifejezés, ami a 19. századi törvényhozásból származik.  – magyarázza Margaret Heffernan, üzletasszony. Valahol ellentétes maga fogalom, hiszen azt mondja, hogy felelős vagy azért, amit nem tudsz, ha lehetőséged volt megtudni azt. A szándékos vakság azt jelenti, hogy te magad döntesz úgy, hogy ne tudj egy bizonyos információról, pedig tudnod kellene róla. Egészen biztos, hogy mindenki átélt már ilyen szituációt. Ez a könnyebb út, egy önvédelmi mechanizmus. Így elkerülhetjük a konfliktusokat a kollegánkkal, főnökünkkel, de akár a családunkkal vagy barátainkkal is.

A kutatások szerint az emberek 85 százaléka gondolja úgy, hogy vannak problémák a szervezetben, ahol dolgozik, de úgy dönt, hogy nem beszél róla. Ennek oka, hogy túl kockázatosnak véljük, hogy foglalkozzunk a problémával, vagy, mert „nem ránk tartozik”, vagy, mert félünk a következményektől, vagy, mert „úgysem fog változni tőle semmi”. Az ész számára veszélyes vagy felfoghatatlan dolgokat fedjük el magunk előtt, mert így jobban érezzük magunkat, ösztönösen nem akarunk kimozdulni a komfortzónánkból.

Heffernan így ír róla a könyvében:

„Akár az egyén életében, akár közösségben, a szándékos vakságnak nincs egyetlen konkrét tárgya, az lehet bármi. Ez egy emberi tulajdonság, amely mindannyiunkban ott van, legyen szó kisebb vagy nagyobb dolgokról. Nem figyelhetünk meg és nem tudhatunk meg mindent: az agyunk kognitív határai egyszerűen ezt nem engedik. Ez azt jelenti, hogy meg kell szűrnünk vagy torzítanunk kell azt, amit befogadunk. Tehát, elengedhetetlen a döntés, hogy mi az, amiről tudomást veszünk, és mi az, amit kizárunk. Leginkább azokat az információkat ismerjük el, amelyektől jól érezzük magunkat, miközben megfelelően szűrjük azokat, amelyek csorbítják a törékeny egónkat és az alapvető elképzeléseinket. Közhelyes igazság, hogy a szerelem vak; ami viszont kevésbé nyilvánvaló, hogy mennyire sok bizonyítékot hagy figyelmen kívül. Az ideológia erőteljesen elfedi azt (a tudatlan elme számára), ami veszélyes vagy abszurd, és kiemeli azt, hogy hogyan (sőt hol) élünk, így végül a sötétben tapogatózunk. A konfliktusoktól és a változásoktól való félelem tart ebben az állapotban minket. A tudatalatti (és leginkább megtagadott) impulzus, hogy engedelmeskedjünk és megfeleljünk, óv minket a konfrontációtól és a közösség alibit biztosít tétlenségünkhöz. És a pénznek megvan a hatalma, hogy elvakítson minket, akár saját magunkkal szemben is.”

Milyen következményekkel jár?

Hosszú távon semmiképp sem jó, ha becsukjuk a szemünket bizonyos dolgok felett. Érdemes inkább felvállalni a konfliktusokat, adott esetben kiállni magunkért, vagy az általunk képviselt ügyért. A munkahelyi kapcsolatokban félreértések, nézeteltérések születhetnek, ha nem vagyunk képben valamivel, amiről bizony tudnunk kéne. Szélsőséges esetben a munkánk és hatékonyságunk rovására is mehet, amit, ha nem észlelünk időben a munkahelyünk elvesztésével is járhat (akár elbocsátással, akár a felgyülemlő feszültség eredménye képpen felmondással).

Családi vagy hétköznapi viszonylatban sem jó taktika homokba dugni a fejünket. Előbb-utóbb úgyis szembe kell nézünk a problémákkal, akármennyire is fájdalmas. Az nem segít a helyzeten, ha nem veszünk tudomást arról, ha párunknak viszonya van, vagy a gyerekünk verekszik az iskolában.

Hogyan oldhatjuk meg ezt a helyzetet?

Fejleszthetjük magunkat egyénileg, de csapatunkkal együtt is. Ennek első és legfontosabb lépése, hogy őszinték legyünk saját magunkkal, ismerjük fel azokat a helyzeteket, akiből ki akarunk fordulni. Az alábbi kérdések segítségével fény derülhet az „elásott” problémákra:

Mi az, amit kimondott tényként kezelünk? Ez biztos, hogy valóban igaz?

Mi az, amit nem mondunk ki?

Miért nem mondjuk ki azokat a bizonyos dolgokat?

Miért nem lehet kimondani őket?

Mi lenne, ha mégis kimondanánk?

Mindenképpen megéri, foglalkozni ezzel a helyzettel, akár egy csapatépítő, akár egy családi hétvége alkalmával. Ha dolgozol rajta, a saját életedet könnyíted meg!

Megosztás: