A nap kérdése: Mit fogunk ebédelni? – 5. típus: A nem ebédelők

  • Megjelent:

Munka közben fontos kérdés, hogy mit eszünk. Persze az is, hogy mikor, hiszen nincs rá sokszor idő. Azonban egy idő után az ember eljut odáig, hogy ráébred, tíz percen még sosem múlt semmi. Pedig köztudott tény, hogy tíz perc alatt meg lehet reggelizni vagy akár ebédelni is.

A munkahelyemen az egyik legfontosabb napi kérdés minden reggel felmerül. Mit fogunk ebédelni? A munkaügyi kérdések mellett leginkább ez foglalkoztatja napközben az embert. Ahogy észrevettem több típus megfigyelhető, melyekről a korábbi cikkemben már írtam. Az első volt a rendszeresen főző, a második a főzni nem tudó, harmadik az előre egy hétre rendelők, a negyedik a rendszeresen a munkahelyen kívül ebédelők, az utolsó pedig a nem ebédelő típus. Úgy gondoltam szívesen vennétek, ha részletesen is bemutatnám őket.

5. típus: A nem ebédelők

Nem is értem. Tényleg. Léteznek olyan emberek, akik kibírják az egész napot úgy, hogy estig nem esznek. El sem tudom képzelni, hogyan. Mivel szellemi munkát végzek, így saját tapasztalatból tudom elmondani, ha már nem eszem reggel, akkor egyáltalán nem tudok dolgozni napközben. Nem megy a gondolkodás, fáradt vagyok, álmos és dekoncentrált. El sem tudom képzelni, hogy például fizikai munkát hogy lehet így végezni.

Ne koplalj, ha nem muszáj!

Közvetlenül a családtagjaim között is vannak olyan emberek, akik egész nap nem esznek, csak este mikor hazaérnek a munkából. Ilyen például a férjem. Persze én is tisztában vagyok vele, hogy nem minden munkakörben oldható meg a rendszeresen étkezés. Bár el sem tudom képzelni, hogy mit kell ahhoz tenni, vagy milyen munkakörben kell dolgozni, hogy az embernek ne legyen tíz perce arra, hogy egyen (és itt most nem vis maior vagy vészhelyzetekre gondolok, hanem például arra, hogy az orvos egy fontos hosszú műtét közben nem kezd el falatozni). Időnként úgy vélem, hogy ezek csak kifogások. A férjem is meg tudja oldani az evést, ha nagyon akarja. Nem tudom elfogadni (a kivételektől eltekintve) azt, hogy az embereknek szükséges magukat éheztetni, mert egy tárgyalás vagy bármi fontosabb ennél. Én, ha nem eszem leesik a vércukrom és szabályosan rosszul is tudok lenni. Volt már olyan, hogy egy tárgyaláson elővettem egy müzli szeletet és megettem. Képzeljétek, senki nem tekintett rám rosszallóan, sőt inkább irigykedve, hogy én végre ehetek, hiszen hosszú órák óta ott ültünk, biztos vagyok benne, hogy mindenki megéhezett. Tudjátok a többiek is emberek és a legtöbb ember szeret enni, tisztelet a kivételnek.

Mindenki tudja, hogy a rendszeres étkezés egészségünk egyik alapja.  Én napi 5-6-szor eszem kisebb adagokat, de a férjem esetében már azzal is elégedett vagyok, ha sikerül beiktatnia a napi 3-szori étkezést, ami nem péksüteményből vagy nem gyorsételekből áll. Ő sokat utazik, sokat vezet, sokat tárgyal, így mindig van kifogás, hogy miért nem volt ideje enni. Legtöbbször azt mondja, hogy nem is éhes, észre sem veszi, hogy éhes. Persze, mert a szervezete megszokta, hogy estig éhezik. De ettől függetlenül ez nincs rendben és változtatni lehet, sőt kell is rajta!

Ezért engedjétek meg, hogy néhány ötletet megosszak veletek:

  1. Mindenki mérje fel a saját igényeit és a saját idejét első körben. Tervezzünk akár egy hétre előre! Ezt én is így teszem, hiszen nincs mindennap időm sem főzni, sem állandóan rendelgetni.
  2. Mindenképpen reggelizünk, mely bármi lehet: egyik este megfőzhetsz egy nagy adag zabot 5 napra előre és hűtőbe teszed kiporciózva. Mindennap mást teszel rá, egyszer gyümölcsöt, egyszer mazsolát, egyszer étcsokit. Számos gyümölcs remek reggeli tud lenni, akár feldarabolva, vagy csak a táskába dobva két alma két banánnal. És akkor még nem is beszéltünk a salátákról vagy a hagyományos szendvicsekről, amik még mindig jobbak, mintha nem ennénk semmit. Arra figyeljünk, hogy ne csak szénhidrát (kenyér) és fehérje (hús) legyen a reggelinkben, hanem együnk tápláló zöldségeket, gyümölcsöket, sajtot, stb.
  3. Amikor nincs arra lehetőségem, hogy munka közben megálljak bárhol enni vagy akár rendeljek, akkor mindig viszem magammal az ételt, tehát dobozolok. Sokkal egyszerűbb, mint gondolnánk. Általában vasárnap megfőzök előre több napra (3-4 nap), így a következő héten már csak egyszer kell főznöm. Ilyenkor készítek egy nagy adag levest, két fajta főételt, kettő vagy három fajta köretet és valamilyen egészséges süteményt is. Ez azért jó, mert nem válik unalmassá, tudom a köreteket keverni a húsokkal, tehát változatossá tudom tenni a heti ebédeket (egy fajta ételt maximum kétszer tudok megenni, de ez az én finnyásságom). Volt olyan is, hogy ügyfélnél elővettem és megettem, aki ezt örömmel végignézte, hiszen ahogy fent is írtam, ő is ember, szokott enni.
  4. Amikor csak arra van időnk, hogy megálljunk enni valahol vagy azt a kocsiban fogyasszuk el, akkor is tudunk jobb verziót választani. Például ahol hamburgert árulnak, ott mindig van saláta is valamilyen hússal. Mindig nézzük meg az étlapot, mert alternatíva mindig van!
  5. És akkor ott vannak a tuti mentő ötletek, amiket menet közben rövid idő alatt meg lehet enni. Persze ezek sem a legmegfelelőbbek, néha tele vannak cukorral és mindenfajta kemikáliával, de a nem evésnél és a jövőben gyomorfekélynél ezek is jobbak (müzli szeletek, zabfalatok, korpás keksz, étcsokoládés puffasztott rizs, stb.). Létezik egészséges verziójuk is, én nagy tételben veszem bioboltban, mindig van néhány a táskámban és itthon is, így bármikor hozzá lehet nyúlni, nem kell a péksütihez ragaszkodni, mert épp csak azt találtunk: gyümölcsszelet (mely préselt ostyalap gyümölcsökkel, imádom), puffasztott rizs (több ízűt lehet már kapni, pestos, ketchupos, sajtot – chipset helyettesíti), házilag készített müzli szelet (mely tényleg nagyon egyszerű) és még sorolhatnám.

Az internet a különböző ötletek tárháza, használjuk okosan a keresőmotorokat, mert sokat tudunk változtatni étkezési szokásainkon!

De a lényeg az egészben, hogy ne sajnáljátok az időt az evésre, mindent meg lehet oldani, nagyon fontos a napi többször étkezés!

Bevallom nektek, hogy én igazából ritka példány vagyok, mind az öt típus keverékének mondanám magam, így mindig érdeklődő figyelemmel tekintek a különböző kaliberű étkezőkre.

Ti melyik típusba tartoztok?

 

Megosztás: