Álláskeresés egy csődbemenő cégből

Nem is olyan könnyű időnként menekülni a süllyedő hajóról…. Előfordult már több álláskeresőmnél, hogy az utolsó munkahely az önéletrajzában egy sajtóból is hírhedt, fájdalmasan rossz hírű cég, ezért nem boldogult az álláskereséssel. Természetesen ezek az álláskeresők távolról sem voltak felelősek a kialakult botrányért, ők tették a dolgukat, nem tehettek róla, hogy a cég rossz hírűvé vált.

A legtöbb esetben, hiába volt egyébként jó az önéletrajza, szakmai múltja, nem is keresték. Vagy behívták állásinterjúra, hogy kíváncsiskodjanak, mi is volt a cégnél – természetesen itt nincs jó megoldás: ha mesél, pletykál, az is problémás, ha közli, hogy nem mesélhet, úgy sem lesz jó. Nem érdemes elkezdeni magyarázkodni sem, hogy nem te voltál a felelős, nem mondhatod el, szerinted ki volt, stb. Ha mentegetőzöl, gyanús…

Akkor mi a megoldás?

A kíváncsiskodó állásinterjún egyetlen, talán sikerre vivő stratégia, ha elmondod, hogy voltak hibák, amikről addig nem tudtál, de így utólag sok tanulságot tudtál levonni belőle, tanultál belőlük. Majd jóval többet kell beszélned arról, amiről a normál működés során szólt a munkád.

Próbáld meg kivédeni a kíváncsiskodást már az önéletrajzban. Először az optikai trükkökkel élünk: kompetencia-alapú CV-t írva, majd a második oldalon lesznek a munkahelyek, mire odaér az olvasásban a kiválasztó, talán már meggyőztük. De legalábbis adtunk neki elég témát a szakmai beszélgetéshez, informáltuk, így ez nem is igazi trükközés.

Nagy titokban, felmondás előtt próbálkoznál az álláskereséssel, és persze a piac már rég tudja a cégről, hogy botrány van. A “miért akar állást váltani” kérdést legalább kihagyják. Az is jó stratégia, hogy ha lehetséges, más iparágban próbálkozol (egy könyvelő viszonylag könnyen megteheti, egy mérnök annyira nem) – nehezebben derül ki az álláskeresés, kevésbé izgalmas a botrány egy távolabbi iparág számára.

Ha nem tudsz más iparágban próbálkozni, akkor érdemes a személyes eredményekre koncentrálni: sikeres projekt, számok, százalékok, természetesen az üzleti titkokat nem kiadva.

Itt is igaz egyébként, hogy a legtöbb interjúztató akkor “repül rá” a problémás területre – most a botrányra – ha az láthatólag számodra is probléma. Ha a helyén kezeled, talán ő is ott fogja kezelni.

A titokban végzett álláskeresésnél különösen figyelni kell arra, hogy csak olyan állásinterjúra menj el, amiből lehet jó állás. Azaz, már az állásinterjúra invitáló telefonhívásban meg kell tudni részleteket, hogy felmérhesd: megéri-e elmenni.
A tömeges próbálkozás addig működik, amíg az önéletrajzokat küldöd, számolatlanul, hátha valahonnan jön érdeklődő válasz. De az állásinterjúra híváskor már muszáj lesz szűkíteni a lehetőségeket. Ez persze magában hordozza a kockázatot, hogy jó lehetőségeket hagysz ki, tehát mindig ébernek kell lenni. A szempontjaidat ezért előre össze kell szedned: cégméret, iparág, pozíció, a munkavégzés helye stb. És már az álláshirdetésekre jelentkezéskor is ezt szem előtt tartani.

És persze az ismerősöket, akiktől álláskeresési segítséget kértél, szintén külön meg kell kérned a teljes diszkrécióra.

Emellett számítanod kell arra, hogy az új kollégákról még most is lassan döntenek az állást hirdető cégek. Azaz, a süllyedő hajó még tovább fog süllyedni, ezek a problémák még inkább felmerülnek.

Megosztás:

Hozzászólás

*