5 aktuális kérdés és válasz a vendéglátós munkáról

Manapság szinte minden második étterem, büfé vagy pub ajtaján látni a kifüggesztett „munkatársat keresünk” táblácskát. Nyáron volt olyan balatoni lángosos, aki ki sem tudott nyitni, mert nem volt, aki megsüsse a lángost, és volt olyan szálloda, akinek a komplett személyzete felmondott. Mi történik hazánkban a vendéglátóiparban, és miért? Cikkünk ezt a kérdést igyekszik körbejárni.

Mi az oka a vendéglátás területén kialakult rekordokat döntő munkaerőhiánynak?

Számtalan cikk foglalkozott az elmúlt időszakban a vendéglátást érintő munkaerőhiánnyal. A nyár folyamán nem volt olyan portál, aki ne szentelt volna a Balatonon kialakult helyzetnek egy riportot vagy cikket, amiben az okokat és következményeket fejtegették. Míg néhány éve még a vendég volt kevés, ma már a kiszolgáló személyzet hiánya jelenti a problémát. Ez azonban nem csak a szezonálisan működő, üdülőövezetekben lévő éttermeket, szállodákat érinti, a tendencia már Budapesten is megfigyelhető. A vendéglátásban dolgozók az átlagosnál is nagyobb arányban vándorolnak külföldre, ahol jóval magasabb bért kapnak ugyanazért a munkáért, így hazánkban többnyire a szakképzetlen, vagy tapasztalatlan munkaerő marad, aki gyakran nem képes ellátni a pozícióval járó feladatokat.



Mennyi az annyi?

Több balatoni vendéglátós idén már ki sem tudott nyitni, mert még magasabb fizetésért sem találtak megfelelő munkaerőt, és így nem tudták biztonsággal üzemeltetni a helyet. Bár a vendéglátást érintő áfacsökkentés könnyített a munkaadók terhein, így is nagyon nagy hátrányt kellene behozni a fizetések emelésének tekintetében, hiszen néhány évvel ezelőttig a vendéglátásban dolgozók bére jóval az átlagkereset alatt alakult, még annak figyelembevételével is, hogy ebben a szektorban jellemzően magas a nem legálisan (vagy nem a teljes összegre bejelentett) foglalkoztatottak aránya. Tovább árnyalja a helyzetet a bankkártyás fizetési lehetőség elterjedése, hiszen így gyakran a borravalótól is elesnek a pincérek, pultosok, felszolgálók, ami korábban akár jelentős mértékben növelhette a napi bevételüket.
A havonta megkereshető bér a jelentős emelések ellenére is nagy szórást mutat. Míg egy pincér átlagban havi nettó 200 000 forintot keres 50 órás munkahetekkel számolva, van, ahol 800 000 forintos bérért sem találnak megfelelő szakácsot vagy séfet. Sok helyen biztosítanak szállást, és étkezést is, de a munkaadók gyakran panaszkodnak irreális elvárásokra a munkavállalók részéről, akik sokszor bármilyen szaktudás nélkül is csillagászati összegeket, és teljesíthetetlen egyéb juttatásokat kérnek munkájukért cserébe. Természetesen a másik oldalnak is meg van a maga álláspontja, gyakoriak a végeláthatatlan műszakok, kifizetetlen túlórák, be nem váltott szóbeli ígéretek.



Bírod a melót?

Mindannyian ültünk már étteremben vagy sörözőben, így lehet képünk arról, milyen lehet a pult másik oldalán lenni. A gyakran hajnalig tartó munkaidő inkább csak a fiataloknak csábító, családosként már nehezebben kivitelezhető, ahogy a hétvégi munka is. A szórakozóhelyeken, de akár a szállodákban, éttermekben is a hétvége a legpörgősebb időszak. A nyári, szezonális vendéglátóhelyeken akár a sima hétköznap is lehet húzós, pláne ha nem 8, hanem 10-14 órát is kell dolgozni egyhuzamban. Gyakori, hogy a főszezon indulásakor mondanak fel a tapasztalatlan munkavállalók, mert nem bírják szuflával. Emellett a nem megfelelő munkakörülmények is befolyásoló tényezők lehetnek, ilyen például a kevés pihenőidő, a teljesíthetetlenül sok munka és az ebből fakadó stressz és konfliktusok. Ez szintén javarészt a munkaerőhiány számlájára írható, hiszen kevesebb és szakképzetlen munkaerőnek kell ellátnia ugyanazt a feladatot.

Menő ma vendéglátósnak lenni?

A kérdés megválaszolásához különbséget kell tenni a szakmunka, és a szakképzett munkaerő között. A vendéglátásban szakmunkát végzők között gyakori panasz az alacsony presztízs; egy szobalány, vagy konyhai kisegítő társadalmi megítélése meglehetősen alacsony, és ezen változtatni kellene. A szakképesítést szerzők pedig gyakran már eleve külföldre, vagy az exkluzív helyekre készülnek, ahol jóval magasabb bérért végezhetik el ugyanazt a munkát, illetve ahol van lehetőségük szakmai előmenetelre, tanfolyamok, vagy mesterképzés elvégzésére.



Mi lehet a megoldás?

A kialakult helyzetből részben a szakképzés színvonalának emelése jelenthetne kiutat. A felsőoktatásban a vendéglátással kapcsolatos szakmák iránt továbbra is van érdeklődés, de az oktatás színvonala nem megfelelő. Főként infrastrukturális fejlesztésekre, és az oktatói gárda minőségének emelésére lenne szükség. Jó szakembert viszont közalkalmazotti fizetéssel nehéz a katedrához csábítani.
A „balatoni helyzet” kialakulása kapcsán a folyamatokat elemzők szerint a következő években változásokat hozhat a munkaerőhiány, ami részben a fogyasztói árak emelkedését jelenti, részben pedig a piac tisztulását. Már most is látható, hogy csak azok a vendéglátóhelyek tudnak talpon maradni, akik megfelelő béreket és körülményeket tudnak biztosítani a dolgozóknak, és így is nyereségesen tudnak működni, valamint törekednek a minőségi munkaerő megtartására.

Megosztás:

Hozzászólás

*