Állást keresni specifikusan – a konkrétumok megnyerő ereje

A hozzám átnézésre küldött önéletrajzok 95%-ára első válaszom az, hogy túl általános. Valamiért az terjedt el az álláskeresők között, hogy ha általánosan fogalmazunk, mi több, hivataloskodóan, akkor az komolyan vehetővé tesz.

Amikor még nem volt munkaerőhiány, akkor ez azt eredményezte, hogy egy titkársági, adminisztrációs állásra kapott a HR-es kétszáz darab önéletrajzot, amiben mindenki leírta a munkatapasztalatait, miszerint „általános titkársági feladatok, számlák kezelése, rendezvények szervezése, iktatás, szerződések kezelése”. Hogyan választott? Meglehetősen nehézkesen, mert ugyan a jelentkezők többsége valószínűleg el tudta volna látni azokat a feladatokat, amiket az ő nyitott pozíciójukban kellett volna, de ezt pont nem írta le senki. Tudnunk kell, hogy egészen mást jelent a „rendezvények szervezése” egy futóverseny és egy üzleti konferencia esetében. De ha jól általánosítunk, valóban rendezvény mindkettő.

A különbség lett volna az a specifikum, ami az adott álláskeresőket könnyen álláshoz juttatta volna. Ez most, munkaerőhiány idején sincs másképp. A legtöbb helyen – kapacitások hiányában – leginkább olyan embereket keresnek, akik már megfelelő rutinnal rendelkeznek ahhoz, hogy azonnal átvegyenek feladatokat, vagy legalábbis nagyon rövid betanítási idővel. Ezért ha azt látják az önéletrajzban – példánknál maradva – hogy a jelentkező futóversenyeket szervezett, náluk pedig mindenféle sportrendezvényt kellene szervezni, akkor máris felkiáltanak: Vele beszélnünk kell! Így juttat el az álláspályázat könnyen állásinterjúra.

Amikor arra kérem az álláskeresőket, hogy konkrétumokat fogalmazzanak meg az önéletrajzukban, vagy állásinterjúra készülve szintén ezt dolgozzuk ki, azt veszem észre, hogy nehezen sikerül ez. De vajon miért lenne „ciki”, ha jelöltünknek pénzügyi előadóként a számlák fogadása, ellenőrzése, szerződéssel, árajánlattal összehasonlítása, egyezés esetén jóváhagyásra küldése, hiba esetén megreklamálása volt a feladata? Ennél miért gondoljuk, hogy jobb, ha azt írjuk „számlák kezelése”? És vajon milyen számlák voltak ezek? Külföldi beszállítók küldték, akikkel idegen nyelven kellett egyeztetni? Ezeket leírva máris sokkal többet tudunk meg az álláskeresőről: mihez ért, mit tud, mennyire kellett odafigyelnie a munkájában, kikkel tartotta a kapcsolatot.

Állásinterjún még ennél is tovább kell menni: a konkrétan leírt tapasztalatok miatt hívtak meg állásinterjúra, tehát ezt kell még jobban kiemelni. Itt már azt is el kell mondani, milyen rutinokat, milyen eszközöket használtál a munkádban. Tudni kell „sztorizni”: sikertörténetet és kudarcot, nehézséget is el kell tudni mesélni.

Ezen szemlélet alkalmazása együtt jár azzal is, hogy tulajdonképpen stílust kell váltanunk. Hivataloskodó, távolságtartó stílusban nem lehet mesélni magunkról, a munkánkról, a hozzáállásunkról. Abból kínos erőlködés lesz, mert nehéz úgy fogalmazni, ahogy a hétköznapokban nem szoktunk. Ráadásul arra is ügyelnünk kell, hogy a konkrétumokkal ne sértsünk üzleti titkokat és ne legyen belőle véget nem érő fecsegés.

Megosztás:

Hozzászólás

*