Soha ne add fel! Rendben, de hogyan ne add fel?

  • Megjelent:
Az álláskeresésben feladás az, mikor már nem keresel, nem küzdesz, nem akarod megoldani a helyzeted. Így lehet beleragadni a reménytelenségbe, a közmunkába vagy a rossz, bántalmazó légkörű állásba leginkább.


Amikor változtatsz, irányt váltasz, mással próbálkozol, elvállalsz egy teljesen másmilyen állást, akár az anyagi túlélés érdekében, akkor azt nem adtad fel, hogy megoldod a helyzeted. Ez a feladat. Hogy a megoldás új állás találása, vállalkozás alapítása, külföldre költözés, más városba költözés karrierváltás vagy bármi más lesz, az egyedi.

Sok traumát megélt emberrel találkoztam már. Többségüktől én magam is kérdeztem, tejóég, ebből hogy jöttél ki? Hát, volt egy helyzet, meg kellett oldani. És megoldotta. Valahogy. Úgy, hogy kimozdult a holtpontról, továbblépett belőle, új dologba kezdett, újraépítette az életét, a karrierjét. Átmenetileg lehet, hogy még rosszabb helyzetbe került a külső szemlélő számára (pl. kényelmes iroda+bántalmazó főnök helyett lepukkant hely, de jó kollektíva). De nem a külső szemlélők élik az életedet, hanem te magad. Neked kell tudnod, hogy amit épp csinálsz, az milyen irányba visz téged.

És persze a traumák is eltérőek. Vallom, hogy mindenkinek a maga baja a legsúlyosabb, és ez így van rendjén. Nem mérlegelhetünk, hogy az elvesztett pénztárca vagy az elvesztett állás a nagyobb tragédia, esetleg ezek eltörpülnek egy súlyos betegség diagnózisához képest.

A megoldás módja lesz sokaknál az, amire vagy próbálkozások árán jön rá, és/vagy segítséget kér. Ilyenkor jön, hogy „nem adom fel”, de félreértelmezi a fel nem adást. A kitartó önsorsrontók mellett a feladás fogalmát rosszul meghatározók életét simán megkeserítheti a „soha ne add fel!” Pedig tényleg ne! Keresd az utakat, határozd meg a céljaidat, és menj feléjük. Csak egy jó cél esetén van értelme a kitartásnak.

Amikor ilyen helyzetben lévő emberrel dolgozom, azt kell kitalálni, hogy a helyzetében mi az, amin ha kicsit változtatunk, minden más sokat fog változni. Nem biztos, hogy az álláskeresés lesz az elsődleges, bár én arra koncentrálok, ahhoz értek. Amikor megkérdezem, mit kell változtatni a helyzetén szerinte, sokszor nem tudja. Akkor fordítsuk meg: mi az, ami maradjon? Így sem megy: akkor mi az, ami elviselhetetlen? Ezt el tudja mondani, és rájövünk: az elviselhetetlenséget pont az adja, hogy nem tudja, hogyan változtasson.

Nekiállunk felépíteni egy tervet, stratégiát, álmokat szövögetni akár. Rossz otthon lenni, de jó a munka? Van lehetőség csak költözni? Rossz minden: otthon sem jó, a munka sem jó? Ha semmit sem akarnál megtartani a mostani életedből, mi kell a gyökeres változáshoz? Többnyire pénz: azt hogyan lehet gyorsan megteremteni?

Figyelek arra, hogy ne legyek életvezetési tanácsadó, mert nem is értek hozzá, nem is ismerhetek senkit annyira 2-3 órányi egyeztetésből, hogy ilyesmire vállalkozzam. A gondolatait fogom elindítani így, és a módszer működik. Pl. a priorizálás egy fontos módszer: aki bajban van, és kap egy erős impulzust a változtatásra, hirtelen mindent egyszerre akar megoldani, és persze ebben szétforgácsolódik, belebukik. Ha egyesével áll neki a problémáknak, sikerülni fog, mert ahogy egyre kevesebb problémája van, egyre hatékonyabban jut előre. Ennek hátránya az időigényesség, nem azonnal jönnek a változások. Itt csak a kitartás segít, és az, ha tudod magadról: minden nap tettél valamit a célodért.

Tehát: soha ne add fel! Gondold végig, melyik problémád a legsúlyosabb! Hogyan lehet megoldani azt az egyet? Fogj hozzá!
Sok sikert!

Megosztás: