Külföldön dolgozni: nem kényszermunka, hanem fun!

Külföldön-dolgozni_150x150Az utóbbi években megváltozott a külföldi munkát vállalók motivációja, hozzáállása. Az EU csatlakozás első 6-8 évében az álláskeresők különböző motivációkkal vágtak neki Nyugat-Európának: valamilyen konkrét céllal spórolni akartak, vagy nyelvet tanulni, esetleg szakmailag fejlődni, vagy csak egyszerűen világot látni, tehát a kaland kedvéért.

Ezzel szemben az utóbbi pár évben a külföldi munkára jelentkezők fő motivációjává a kilátástalanság és az abból való menekülés vált. Ezeknek az embereknek közös jellemzője, hogy nem akarnak külföldön munkát vállalni. Ennek ellenére külföldi munkához próbálnak jutni, mert úgy érzik, kényszerhelyzetben vannak. Ahogy mind gyakrabban elhangzik interjúkon: mert „már nincs semmi más lehetőség”, „nincs más választásom”, ezért „külföldi munkavállalásra kényszerülök”.

Aki azonban úgy érkezik meg egy külföldi országba, hogy valójában egyáltalán nem akar ott lenni, az sokkal nehezebben boldogul, mint aki például a kaland és tapasztalatszerzés céljából megy más országba dolgozni. Az ilyen embereket gyakrabban gyötri honvágy, kevésbé motiváltak a munkahelyükön, kevésbé motiváltak az idegen nyelv elsajátításában, nem annyira nyitottak a lehetőségekre, így sokkal nehezebben boldogulnak, illetve jutnak előre a munkahelyen és az életben egyaránt.

Nézz körül a külföldi állásajánlatok között! 

Nem szabad úgy gondolni a külföldi munkavállalásra, mint egy kényszermunka táborra! Mert tényleg nem az. Sokkal inkább úgy, mint egy nagy kalandra, amit képességekben, tapasztalatban és anyagilag is gazdagabban fogunk befejezni, és közben még jól is érezhetjük magunkat. A külföldi munkavállalás komoly döntés, de nem kell, hogy életre szóló legyen. Ha nem tetszik, vagy csak hiányoznak hozzátartozóink, akkor bármikor haza költözhetünk. A külföldön megszerzett nyelvtudásunkkal és új magabiztosságunkkal könnyebben fogunk állást találni Magyarországon is, és a HR-eseknél is jó pont, ha látják, hogy valaki egy idegen környezetben is meg tudta állni a helyét. Ráadásul van elég tartalékunk ahhoz, hogy nem kell az első, előnytelen állás ajánlat után kapnunk, amit felajánlanak.

Sokan az egyedülléttől félnek. Ez azonban jobbára alaptalan, ugyanis annyi magyar van már külföldön, hogy még egy kisebb munkahelyen vagy faluban is valószínűleg lesz rajtunk kívül legalább egy-kettő. Ráadásul rengeteg más emberrel is megismerkedhetünk, akik a világ minden tájáról jönnek olyan olvasztó tégelyekbe, mint amilyen ma például Anglia. Az embereknek ezt a sokszínűségét itthon nem tudnánk megtapasztalni, de talán még egy világ körüli úton sem.

Végezetül fontos megemlíteni az előrelépés és fejlődés lehetőségét. Amellett, hogy anyanyelvi környezetben sajátíthatunk el egy idegen nyelvet, a már külföldön dolgozók között szinte általános vélemény, hogy gyorsabban juthatunk előre, mint egy magyarországi munkahelyen. „Azt nézik ,hogy hogy dolgozol, mennyire igyekszel, nem azt, hogy honnan jöttél vagy hogy nézel ki” – hangzik el nagyon gyakran külföldön élő magyaroktól. Az élet más területén is van lehetőség az előre lépésre: a kezdeti szűkös kis szállásunk után később kényelmesebb lakásba költözhetünk, gyerekeket írathatunk be óvodába, iskolába, vállalkozhatunk, és persze részt vehetünk a helyiek társadalmi életében is. Nyugat-Európa lakói ugyanis befogadóbbak, mint azt gondolnánk – ha megismerjük őket, és adunk lehetőséget, hogy ők is megismerjenek minket.

Tanay Marcell
Euwork Állásközvetítő Iroda
Ügyvezető

Megosztás:

3 hozzászólás

  1. Szemes József · 2015/06/01

    Tapasztalataim alapján a fentieket én is csak alátámasztani tudom. 58- évesen, több mint 40 éves munkaviszony után életemben először nem a saját akaratomból ért véget a munkaviszonyom, bár okot nem adtam rá. Egy éven át próbálkoztam mindenképpen Magyarországon elhelyezkedni, mert régebben dolgoztam már külföldön (részben a cikkben említett kalandvágyból is), és megelégeltem. De nem volt szerencsém, nem úgy, mint előtte, mikor saját döntésem alapján váltottam. Már az anyagi biztonságunk kezdett meginogni, mikor végülis rászántam magam erre a lépésre. Most Ausztriában dolgozom, azt hiszem elmondhatom, hogy anyagilag biztonságban vagyunk, itt érezhetően befogadtak, egy nagyon jó kollegiális közegben dolgozom, tőlem csak a munkát várják az ők elvárásaik szerint, amit én igyekszem teljesíteni (másképp már kerestek volna helyettem mást) a munkaadóm igyekszik a csapatot tőle telhető módon emberileg is összetartani, amikor tehetem, hazamegyek a családomhoz.
    Elmondhatom, hogy nem lett ez egy rossz alternatíva.

Hozzászólás


*