Azért élünk, hogy dolgozzunk, vagy azért dolgozunk, hogy éljünk?

munka, élet, egyensúly feliratú cetli egy kézbenNapjaink fogyasztói társadalmában, az egyén előtérbe kerülésével, ahol az önkifejezés és az önmegvalósítás egyre nagyobb szerephez jut, felértékelődik a munka szerepe.

A munkáért élők

Ma már nem lepő, hogy sokan gondolják úgy, azért élünk, hogy dolgozzunk. Akik e szerint az alapelv szerint élnek, az egész életüket a karrierjük köré szervezik és mind a lét értelmét mind a megelégedettséget számukra a szakmai sikerek jelentik. A pénz lehet a legfőbb motiváló hajtóerő ezen emberek számára. Bizonyos esetben a magas fizetésre jobban vágynak mint a szakmai sikerekre.

ÉRDEKES: 5 ok a tudatosság mellett

Az életért dolgozók

A fentiekkel szemben azonban néhányan azért dolgoznak, hogy élhessenek, hogy a szabadidejükben minél teljesebb életet tudjanak élni. Ezek az emberek a munkára egyfajta eszközként tekintenek, ami segít megteremteni a jó élethez szükséges feltételeket. Náluk a munkaidő vége nem az egész nap végét jelenti, hanem csupán az aznapi munka befejezését, melyet követően az életük egyéb területei kapnak hangsúlyt. Néhányan közülük próbálnak úgy ügyeskedni, hogy a legkevesebb erőfeszítéssel a legnagyobb összeghez juthassanak. Míg mások valóban büszkék a munkájukra, melybe nagy erőfeszítéseket fektetnek, hogy jól csinálják, csak épp nem az a központi eleme az életüknek.

Ismerd meg önmagad!

Fontos tudnunk, hogy melyik csoportba tartozunk. Ez az ismeret lehetővé teszi számunkra, hogy valós elvárásokat támasszunk önmagunkkal szemben, és segít a karrier utunk kialakításában és a megfelelő munkáltató megcélzásában.
Amikor a körülmények helyettünk választanak
Való igaz azonban, hogy sokszor a körülményeink határozzák meg helyettünk, hogy a munka éppen milyen szerepet tölt be az életünkben. Sokaknál előfordul, hogy azért vesztik el a munka iránti szenvedélyüket, mert nem sikerül elhelyezkedniük megfelelő pozícióban, vagy mert nem kapnak elegendő fizetést a munkába fektetett erőfeszítéseikért. Éppen ezért sokszor megelégszenek egy olyan munkahellyel, ahol nem az általuk preferált területen dolgoznak ugyan, ellenben ragaszkodnak hozzá, hogy legalább kellőképp kompenzálva legyenek. Miközben azonban számos példa van arra is, hogy akik kezdetben a munkára egyfajta eszközként tekintenek kezdetben, később egy karrierváltás vagy előrelépés következtében megfordul a hozzáállásuk. Gyakori az is, hogy a nyugdíj, vagy egy nagyobb mértékű megtakarítás érdekében válik elsődlegessé a karrier hajhászása.

Valós elvárások

Nemcsak azonban az önismeret a fontos ilyenkor, hanem a karrierünk természetének és követelményeinek megértése, továbbá azon munkáltatók megértése, akikhez jelentkezéseinket elküldjük. Nagyon sokan egy átlagos, 8 órától délután 4 óráig tartó rutinmunkára számítanak, sok esetben katasztrofális eredménnyel. Hasonlóképpen a családtagok sem értik meg gyakran, hogy egy magas presztízsű és jó fizetésű karrier mellett miért nem jut rájuk is kellő időnk? Csakugyan, a legtöbb karrierista rendelkezik a legkevésbé a saját idejével. Ez egyaránt igaz mind a magas, mind pedig az alacsony pozíciót betöltőeknél. Számos esetben megoldás nyújt, ha átbeszéljük a családtagokkal a prioritásokat és rávilágítunk a kompromisszumokra, amelyek elkerülhetetlenül megjelennek a család és a karrier vonatkozásában.

Megosztás:

Hozzászólás


*