“Egy magyar vagy thai egyetemi tanári állás között körülbelül akkora a különbség, mint a klasszikus mesében a gonosz mostoha és Hófehérke között” – meséli sorozatunk következő szereplője. A férjével Thaiföldre költöző, sokrétű végzettséggel rendelkező tanárnő (30) válaszaiból kiderül: a kollégák mindig viccelődnek, a barátok szeretnek egy helyen dolgozni, az ebéd a munkanap fénypontja, és a pontosság nincs túlértékelve. Ennek ellenére a munka mindig időben elkészül.”
Mikor és honnan vetődtél oda, ahol most élsz, és mit csinálsz? Mivel foglalkozol, milyen beosztásban vagy?
– Tavaly márciusban költöztünk Budapestről Thaiföldre férjemmel, amikor is ő munkát kapott egy német szolár cégnél, mint gazdasági projektmenedzser. Azóta ez a német cég megszűnt, a projektjük mégsem indult el, így sajnos a férjem szeptember vége óta munkát keres. Én június óta óraadóként haladó angolt és IT szakmai angolt tanítok Thaiföld nyolcadik legjobb egyetemén. Emellett innen irányítjuk magyarországi vállalkozásunkat is, amely online és nyomtatott magazin kiadással foglalkozik.
– Mi a végzettséged, mi a mesterséged, és ennek mennyiben van köze a jelenlegi munkádhoz? Hogyan alakult eddig a karriered? Azzal foglalkozol, amivel mindig is szerettél volna, vagy inkább csak sodort az élet?
Végzettségek tekintetében igen színes palettával rendelkezünk. Férjem az ELTE jogi karán végzett summa cum laude minősítéssel, de sosem foglalkozott joggal. A diploma után azonnal az üzleti világ felé fordult, ahol meg is találta számításait. Nekem kétféle műszaki főiskolai diplomám (műszaki menedzser és mérnöktanár), egy mérnöki egyetemi diplomám (biztonságtechnikai tervezőmérnök), valamint újságírói végzettségem van. A magazinunk révén, ahol felelős szerkesztőként veszem ki részemet a napi munkából, mind mérnöki, mind menedzsment, mind újságírói ismereteimet egyformán tudom kamatoztatni. Egyedül a tanítás hiányzott, ez a vágyam az itteni egyetemnek köszönhetően teljesült. Nehezen tudnám konkrétan megválaszolni, mennyire követtük az eredendő elképzeléseinket, és mennyire az élet sodort bennünket. Inkább azt mondanám, hogy sokféle elképzelésünk volt és van a szakmai életcéljainkról. Azt az idealisztikus vágyat követjük, hogy olyan munkát végezzünk, amely szellemileg komplex kihívásokat tud nyújtani, lelkileg mégis üdítő.
– Mit gondolsz, az a munka, amit kint végzel, mennyiben lenne más itthon? Kérdezem ezt szakmai, anyagi értelemben, a megbecsülés, vagy az emberi kapcsolatok szempontjából.
– Egy magyar vagy thai egyetemi tanári állás között körülbelül akkora a különbség, mint a klasszikus mesében a gonosz mostoha és Hófehérke között. Értem ezt mind szakmai, mind anyagi értelemben, és megbecsülés szempontjából egyaránt. Szakmailag nagy kihívás csoportonként száz diáknak angol kommunikációs készségeket fejlesztő órákat tartani, ám a tőlük kapott tisztelet, megbecsülés, és őszinte szeretet felbecsülhetetlen, éppen ezért nem is fáradok el benne. Óraadóként heti húsz órában tanítok, így körülbelül a dupláját keresem annak, mint otthon a legtapasztaltabb egyetemi tanárok. Az emberi kapcsolatok érdekesen alakulnak a munkahelyemen: kedves egyvelegét tapasztalni itt a felszínes, ám mindig jó kedvű és hangulatú kollegiális kapcsolatoknak.
– Milyen életkörülmények között élsz, és milyen az életszínvonal a magyarországihoz képest? Mennyire tűnnek kiegyensúlyozottnak, boldognak az emberek? Milyen a mindennapok hangulata az itthonihoz viszonyítva?
– Életkörülményeinket és életszínvonalunkat tekintve az egyszerű, de művelt felső középosztály tagjai közé tartozunk. Ez azt jelenti, hogy egy 230 négyzetméteres, kétemeletes kertes házat bérelünk egy lakóparkban a tengerparttól 5 kilométerre. Autó helyett motorral közlekedünk, minden nap étteremben és kávézókban eszünk-iszunk. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Thaiföldön jóval olcsóbb minden olyan költség, amely az élettel jár, így például a lakásbérlés, az élelmiszerek, de főleg az éttermi, kávéházi fogyasztás, és persze a thai masszázs.
– Mivel most egy fizetésből élünk ketten az említett életszínvonalon, ráadásul még egy kutyánk is van, nem tudunk spórolni. Amíg mindketten kerestünk, más volt a helyzet. Két év alatt körülbelül egy másfélszobás pesti panellakás árát tudnánk félretenni, ha mindketten keresnénk.
– Milyen a kinti munkamorál?
– Az európai ízlés számára talán kicsit felelőtlen, vagy másképpen “felelős”, de aggodalommentes, és a hierarchikus szervezetben feltétel nélkül hívő munkamorál jellemző Thaiföldre. A kollégák mindig viccelődnek, a barátok szeretnek egy helyen dolgozni, az ebéd a munkanap fénypontja, és a pontosság nincs túlértékelve. Még nem egészen értem, hogyan működik az, hogy bár nem hajtják túl magukat, és a kemény munka fogalma kimaradt a thai értelmező kéziszótárból, mégis minden időben készen van, illetve építkezések esetén sincsenek hajmeresztő csúszások.
– Érzel honvágyat? Mi hiányzik Magyarországról?
– Honvágyat nagyon ritkán érzünk. Természetesen a család és a barátok hiányoznak a legjobban, ám ezt a modern technika segítségével tudjuk enyhíteni. Emellett hiányzik még a színházba járás, a múzeumlátogatás, és néha napján a mozi, mondhatnánk: a nagybetűs kultúra. Továbbá a budapesti romkocsmák hangulata, a magyar borok, a telkünk, egy jó lángos, a balatoni nyaralások, és olykor jól esne némi hideg szellő vagy hajnali dér.
– Mi hiányozna, ha eljönnél onnan?
– Minden. Az emberek közvetlensége, az, hogy itt mindenki a lehetőségeket keresi a kibúvók helyett, és semmi sem tűnik lehetetlennek. Thaiföldön a kedvesség érdem, és nem elítélendő vagy “leigázandó” tulajdonság. Hiányoznának a motorozáshoz társuló élmények, az élet alapvető egyszerűsége és kényelmessége, a pálmafák és a tenger morajlása, az isteni csípős thai ételek, a gyümölcsök és gyümölcsshake-ek, a különböző jeges kávék.
– Hogyan telik egy napod – munkaidő alatt és munkaidő után? Mi a legjellemzőbb szabadidős tevékenység felétek? Milyen szórakozási lehetőséged van?
– A napok gyorsan telnek. Munkaidő alatt nagyfokú oktatói szabadságot élvezek. A szabadidőt pedig sporttal, haverokkal, hétvégi kirándulásokkal trópusi szigetekre, dzsungeltúrákkal, illetve mindennapi kutyasétáltatással töltjük. Több jellemző szabadidős tevékenység is van felénk. Egyetemváros lévén sokan sportolnak, főleg futnak és bicikliznek, vagy többen töltik az idejüket egyetemi bárokban és kantinokban számítógépes játékokat játszva, de a legjellemzőbb talán az esti-éjszakai piacokon történő vásárlás és a pénzköltés különböző módjai. Például heti fodrász, manikűrös, egyéb szépészeti szolgáltatások és termékek.
– Mennyi ideig tervezel kint maradni? Kívánod-e, hogy a gyerekeid ott éljék le az életüket, ahol most élsz?
– Mindenképpen több évre tervezünk itt maradni. Úgy érezzük, hogy még csak most érkeztünk, és nagyon az elején járunk ennek a különleges tapasztalatnak. Családot alapítani, gyermeket vállalni is Thaiföldön szeretnénk, azt viszont már nem gondoljuk, hogy az egész életünket itt élnénk le. A gyerekeink majd eldöntik, hol akarnak élni, a mi célunk addig is, hogy minél többet lássanak a világból.
Kertész Dalma
Hr Portál
Cvonline.hu
Találd meg álmaid állását egy kattintásra! Látogass el a www.cvonline.hu oldalunkra és böngéssz a több ezer álláslehetőség között!