Hogyan küzdjük le a szorongást – avagy,állásinterjú lámpaláz nélkül

Végre behívtak az állásinterjúra. Mikor közeleg az interjú pillanata, sokan szoronganak, stresszelnek. A legtöbben sajnos rontanak az első benyomáson, esetleg meggondolatlan dolgokat mondanak, kapkodnak – és ezzel rontanak a saját esélyeiken.

Az állásinterjúkon, vizsgákon a legtöbben izgulnak, még a felkészült, kitűnő tapasztalatokkal rendelkezők is.

Ennek legfőbb oka, hogy túlságosan komolyan vesszük az interjút és azt gondoljuk, hogy maga az interjú fogja meghatározni akár évekre az életünket.

Ez lehet, hogy így van, viszont csak a pozitív kimenetelű interjú esetén.

A bizonytalanság ijesztő lehet

Ne gondolj arra, hogy esetleg hosszú munkanélküliségben lesz részed, ha nem sikerül az interjú. Ne úgy állj hozzá, hogy nincs több esélyed. Még a legjobbnak tűnő állás is lehet, hogy nem olyan nagyszerű, mint amilyennek elsőre tűnik. Elképzelhető, hogy nem olyan jó a csapat, vagy nem jövünk ki a leendő főnökünkkel és fél, vagy akár egy éven belül otthagyjuk a céget.

Minden állásnál van jobb, ezért egyik interjúra se tekintsünk úgy, mintha ez lenne az egyetlen esélyünk.

Gondoljunk arra, hogy minden cégnek szüksége van munkaerőre, emberekre, akik elvégzik a feladatokat, akik értéket nyújtanak.

Az interjúztató is ember

Amikor az ismerőseiddel, vagy kollégáiddal beszélsz, nem izgulsz. Az interjúztató is egy ember. Képzeld magad a helyébe. Neki nagy felelősség van a vállán, mert egy rövid interjú alatt kell kiismernie a jelölteket és kiválasztani a legalkalmasabbat. Több szempontot kell ilyenkor figyelembe vennie – a tapasztalatot, szakmai felkészültséget, személyiségünket – vajon be fogunk-e tudni illeszkedni a csapatba.

Hogyan kezeljük jól, ha nem kapunk visszajelzést

Nyilván nem esik jól, ha egy, vagy több cég “válaszra sem méltat”. A gazdasági válságban megtöbbszöröződött a jelentkezések száma, így egy-egy pályázatra több százan is elküldhetik az önéletrajzukat. A jelentkezők egy része meg sem felel a kiírt feltételeknek. Ha a HR-es minden jelöltnek válaszolna, akkor lehet, hogy egy hétig csak a válaszokat kellene gépelnie. Neki is meg vannak a teendői, így nagy számú jelentkező esetén sajnos nem teheti meg, vagy csak hetekkel később, hogy mindenkinek visszajelzést küld.

Ezt ne vedd magadra! Nem azért van, mert nem számítasz.

A helyes hozzáállás

Még ha már régóta keresünk is állást, és bármilyen munkát elfogadnánk, ezt nem szabad kimutatnunk. Ellenérzést kelt a felvételiztetőben, tulajdonosban.

Ehelyett gondoljunk az erősségeinkre. Írjuk össze, miért szerettek minket előző munkahelyünkön, milyen értékeket nyújtottunk a cégnek. Például hozzájárultunk a csapatszellemhez. A vállalat profitált a szorgalmunkból, hogy lelkiismeretesen végeztük a munkánkat. Gondoljunk arra, hogy értékes emberek vagyunk.

Gyakorolj!

A felkészültség hiánya sokszor okoz stresszt. Ha az interjún rögtönözni kell, nem tud csökkenni a feszültségünk. Ezért fontos, hogy az interjú előtt kidolgozzuk a válaszainkat írásban, és tükör előtt begyakoroljuk azokat.

Először írjuk le teljes mondatokban a gondolatainkat, majd ha így már sikerült, akkor csak egy vázlat alapján gyakoroljunk. Így elkerülhetjük azt, hogy bemagolt legyen a mondandónk, és leblokkoljunk, ha a következő mondat nem jut eszünkbe.

Gyakoroljunk addig, amíg magabiztosan nem tudjuk megválaszolni a kérdéseket.

Fontos!
Gyakorláshoz öltözzünk fel úgy, mintha az állásinterjúra mennénk. Mosolyogjunk! És értékeljük magunkat pozitívan. Ha elsőre nem megy, ne keseredjünk el, hanem biztassuk magunkat.

Egy barátunk, vagy párunk is segíthet a felkészülésben, csak játssza el élethűen az interjúztatót, és finoman korrigáljon. Soha ne értékeljen le – ezt ígértessük is meg vele!

Összefoglalva:
Gyakorolj! Mosolyogj és gondolj az értékeidre! Ne feledd, hogy jó benyomást tettél, ha behívtak az állásinterjúra! Sok sikert.

http://www.angol-allasinterju.eu/

Megosztás:

10 hozzászólás

  1. Lajos · 2011/09/02

    A cikkíró jó szándéka vitathatatlan. Kár, hogy nehéz megfogadni ezeket a tanácsokat a gyakorlatban!
    Szorongás, lámpaláz az állásinterjún?
    Mitől is lenne?
    Gyakran tapasztalni, hogy az állásinterjúk épp a pályázó magabiztosságának letörésére irányulnak.
    Kétségtelen, hogy a vezetők által irányított munkavégzéshez szükséges némi alázatosság, engedelmesség. Na, de ennyire?
    Más példa: a kitöltendő pszichológiai tesztben, olyan kérdésekre kell, kötelező választ adni (pl.): mi szeretnél lenni, leginkább: wc, gatya, disznó, stb… (és miért)?
    Az egyik legnagyobb probléma: már a munkaerő kiválasztásánál is igyekeznek “olcsóbb” munkaerőt alkalmazni. Szeretem a fiatalokat, de úgy gondolom, a HR-s munka nagy elméleti tudást, és nagy tapasztalatot is megkívánna! Másként hogyan tudja jól megítélni, hogy egy munkakörhöz melyik pályázó az ideális?
    Egy HR.asszisztensi munka is jóval több, mint iratrendezés! Egy önéletrajz félrerakása súlyos döntés a cégre, és a pályázóra nézve is!
    Belegondolt ebbe, valaki?
    Ezen kellene változtatni!
    (Erről nem az álláskeresők tehetnek!)

  2. Déri Zoltán · 2011/07/20

    Kedves Veronika!

    Rendkívül fontos, hogy minden elvárás nélkül lépj bele az adott szituációba.
    Elvárás: ez alatt értem a múltbéli tapasztalatokat, amihez a reaktív elme visszacsatol. Ha valaha volt is bármilyen szinten hasonló élményed, amely negatív emléket hagyott benned, az elméd rögtön visszacsatol, és a jelenben is azt az adott érzés fogod megélni.

    Nem mindegy, hogy milyen belső párbeszédet folytatsz magaddal :

    Példának okáért:

    Miért nem vagyok képes előrelépni az életemben?

    Az ok alapjában véve épp az, hogy feltetted magadnak ezt a kérdést!

    Abban a pillanatban, amikor olyan jellegű kérdést teszel fel magadnak, amelyben bármilyen negatív tulajdonság is szerepel, mint, miért nem vagyok képes megvalósítani magamat, miért nem lehet boldog párkapcsolatom, miért nem lehet a házasságom békés, miért nem lehet olyan munkám, ami élvezetet okoz nekem, a tudatalattid azonnal meg fogja adni az okokat.

    A tudatalattid válaszolni fog az adott kérdésre. Azonban teszi ezt olyan formában, hogy az épp nem az előrehaladásban fog segíteni, nem abban, hogy sikereket érj el az életed bármely területén, hanem ellenkezőleg. Fixálni és rögzíteni fog abban a helyzetben, szituációban, amiben épp leledzel.

    Ugyanis a tudatalattid feleletei valahogy így hangozhatnak :

    Mert nincs elég pénzem, mert a családom nem áll mellettem, mert nem beszélek angolul elég jól, mert nem egy nagyvárosban élek, mert nem vagyok elég magas, mert nem vagyok vonzó, mert képtelen vagyok rá, mert, csak…..

    Látod, mi történik, mire akarok kilyukadni?

    Amikor önmagadnak egy negatív jellegű kérdést teszel fel, az egyáltalán nem segít abban, hogy előrejuss. Visszahelyez oda, abba a pozícióba, abba az élethelyzetbe, amiből kitörni szeretnél, amiben épp most ebben a pillanatban élsz.

    http://www.kineziologia-reiki.mlap.hu

  3. Berta · 2011/06/20

    Kedves Veronika!

    Teljesen igazad van: “nem érdemes CSAK azon keseregni, hogy miért
    nem válaszolnak a HR-esek.”

    És legtöbben – szerintem – NEM CSAK EZZEL foglalkozunk.
    Én sem csak ezzel foglalkozom…
    (Hanem: álláskeresés, pályázás, interjúk,
    tanulás /szakma, nyelv, álláskeresési technikák/,
    feltöltődés /család, barátok/,
    otthoni munkák… stb.)

    De szerintem, fontos, hogy EZZEL IS foglalkozzunk…

    Miért ???

    Ha a végeredményt nézzük: tényleg mindegy, hogy “válasszal vagy
    válasz nélkül” “nem lettünk nyerők”…

    De nem lehet csak a végeredményt nézni, mert ez sok mindennel
    összefügg…

    Például, az indítócikkben említett szorongással is…

    Miért szoronganak az emberek?

    Mert szakmailag tapasztalt, képzett, értelmes, ÉRTÉKES embereket folyamatos megaláznak… Tehát, jogosan érzed a hangvétel/ek/ből
    – az általád is jogosnak elismert – a dühöt, sértődöttséget,
    megálazottságot…

    És olyanok teszik/tehetik ezt meg, akikről a legnagyobb jóindulattal
    sem lehet elmondani, hogy saját szakmai teljesítményük (HR tevékenység)akár a küszöbszintet is eléri…
    (A HR tevékenység magyarul kb.: az EMBERI erőforrások kezelését jelenti… A szó önmagáért beszél…)
    Hogy miért nem megfelelő a színvonal? Ezt már többször, több helyen részletesen kifejtettem…
    A lényeg: nem csak azért, mert nem válaszolnak…
    (És nemcsak a szakmai tevékenységük… Valószínűleg PR tevékenységről
    is keveset hallottak, sőt ahogy körvonalazodni látszik a számítástechnikában is lenne mit bepótolni…)

    Visszatérve az elejéhez:
    Miért tartom fontosnak, hogy szó essen ezekről a dolgokról, mégis?

    – Lehet, hogy ezek a hozzászólások csak a “cseppet jelentik a tengerben”,
    de lehet, hogy később a “cseppekből lesz a tenger” (Ld. Hemingway…)

    – Semmiképpen sem gondolom, hogy értékes, értelmes embereknek
    szavak és érzelmek nélkül kell tűrniük ezeket a helyzeteket… Szerintem,
    egyáltalán nem baj, ha az ember szavakba önti az érzéseit, sőt hasznos…

    – Fontos, hogy tudják és érezzék az álláskeresők, hogy NEM VELÜK van
    a baj, hanem sokszor a “másik oldal dilettáns”, ha ezt tudják / tudjuk könnyebb megtartani az önbizalmukat / önbizalmunkat…stb.

    – Fontos, hogy tudják / tudjuk, hogy nem vagyunk egyedül a problémánkkal…
    A közösség6közösségi érzés általában jót tesz mindenkinek… (Erősit.)

    Ezért is hasznosak az ilyen cikkek és fórumok, mert ezáltal nemcsak
    elméletben, hanem gyakorlatban segíthetnek…
    (Például azzal is, ha érzéseket / indulatokat indítanak el…)

    Kedves Veronika! Sok sikert a folytatáshoz.

    Berta

  4. Veronika- Angol-allasinterju.eu · 2011/06/19

    Kedves hozzászólók, álláskeresők!

    Ez lehet, hogy nem fog tetszeni, de egy kis nézőpontváltozásra lenne szükség. Ha csak azon keseregtek, hogy egy-egy cég nem válaszol nektek, akkor nem fog nőni az önbizalmatok, nem fogtok hamarabb munkához jutni – és maga a sértődöttség, megalázottság, vagy a düh érzése kihallatszik egy másik embernek – főleg annak, akinek ez a munkája.

    Természetesen teljesen igazatok van, és egy “tökéletes világban”, ahol mindenki emberségesen bánik a másikkal, ez nem fordulhatna elő, és a mi világunkban sem kellene ennek így lennie.

    Sajnos nem áll módomban/ módunkban minden HR-est megnevelni, viszont mindenki tud változtatni a saját nézőpontján.

    Mivel semmi előnyötök nincs abból, hogy ezen fenn akadtok (megjegyzem teljes joggal) – csak egy olyan nézőpontot próbáltam átadni, amivel esetleg el lehet fogadni ezt a helyzetet, és hasznosabb dolgokra lehet összpontosítani az energiáitokat, például önképzés, tanulás, esetleg a családdal való törődés, amitől szebb lesz a világ.

    Persze, ha nektek más a nézőpontotok, azt is el tudom fogadni.

    Igyekszem további hasznos tanácsokkal szolgálni, és várom hozzászólásaitokat.

    Veronika – “Cikkíró”

  5. Berta · 2011/06/15

    Örülök, hogy más is (ld. Szász Lajos hozzászólása) egyetért, azzal
    hogy az elektronikus levelezés korában nem tarthat egy hétig a válaszok
    gépelése…

    De felvetődik bennem egy másik kérdést is:

    Ha a viszonylag rövid és egyforma szövegű válaszok gépelése – bizonyos nézőpontok szerint – esetleg ennyi időt igényelhet, akkor vajon a sok száz
    pályázat szakszerű végigolvasása mennyi időt igényel?

    a.) Hónapokat ?
    Sehol sem találkoztam ilyen hosszú értékelési időszakkal…

    b.) A HR-esek esetleg nem olvasnak el sok száz pályázatot?
    És az emberek nagy része esetleg feleslegesen fektetett időt, energiát
    abba, hogy a tőle telhető legjobb pályázati anyagot összeállítsa?

    Mitől függ, hogy melyiket olvassák el?
    Mitől függ, hogy ki az a szerencsés aki lehetőséget kap?

    c.) Esetleg egy számítógépes program végzi az előszűrést, kulcsszavak
    alapján? Aztán a “szakmai szűrőn” fennmaradtakat már esetleg
    elolvassák?
    És, ha valaki nem pont azt a szót használta, ami kulcsszóként be
    volt állítva, bár a szó jelentéstartalma a kulcsszóval megegyező,
    (esetleg pontosabb is, szakmai megfelelőbb is), akkor kiesett ?
    Vagy ha nem a születési dátumát, hanem az életkorát adta meg
    akkor szintén kiesett? Ha egyiket se – mert elvileg nem kötelező,
    ráadásul életkor alapján ítélni diszkriminatív – akkor pláne kiesett ?
    És előfordulhat az is, hogy a kiesett emberek egyébként a
    legalkalmasabbak közé tartoznak?

    EZT JELENTI A PROFESSZIONÁLIS SZEMÉLYZETKIVÁLASZTÁS???

    Komolyan ???

    Ismeri valaki a válaszokat ???

    Engem nagyon érdekelne !!!

    És még valami, ha esetleg szűrés van számítástechnikai program, akkor a
    jóval egyszerűbb automatikus válaszra miért nincs?

    És csatlakozva Norgaa kérdéséhez, tényleg miért kell ilyen bugyuta
    kérdéseket feltenni az állásinterjún? Mit lehet megállapítani az erre adott
    válaszokból ?

    Szerintem, a válaszok ismerete közelebb juttathat a sikeres pályázáshoz…

  6. Norgaa · 2011/06/14

    Nem csoda ha az ember szorong egy állásinterjún, az a sok barom kérdés… miért jelentkezett erre a pozícióra, mondja el rossz tulajdonságait, mire a legbüszkébb az életében… de tényleg miért kell ezt… Csoda ha az embernek előre hányingere van?

  7. Szász Lajos · 2011/06/14

    Ma, az elektronikus levelezés korában ezzel egyáltalán nem tudok egyetérteni: “Ha a HR-es minden jelöltnek válaszolna, akkor lehet, hogy egy hétig csak a válaszokat kellene gépelnie.”

  8. Szabóné Katona Eszter · 2011/06/14

    Hát nem mindig a gyakorlat teszi a mestert! A párom is mondja, menjek interjúra, én is nemet mondhatok az utolsó körben, ha nem megfelelő az állás (két gyerek mellett nem mindegy hol van és mettől meddig dolgozom). Emlékszem egyetemi tanár apám vigasztalt a fősuli első évében, hogy majd 3ad 4ed évre megszokom, hát nem szoktam meg, és hiába megyek több interjúra akkor is be stresszelek a 100.nál is! Most a fejvadász után mentem a céghez, már ez is eredmény, de nagyon korán kellett kelnem, az egész napom el volt cseszve ráadásul aznap irattam be a gyereket az oviba, ez dupla stressz volt számomra. Persze nem vettek fel, pedig 4 órás lett volna…Már 19 hónapja nincs állásom, és a vállalkozásom is megtorpant az ügyfélszerzés nehézségei miatt…

  9. Berecz Mihály · 2011/06/14

    Köszönöm a hasznos és nagyon gyakorlatias tanácsokat!
    Sok sikert a továbbiakban!

    Üdvözlettel: Berecz Mihály

  10. Berta · 2011/06/14

    Kedves “Cikkíró”!

    Kicsit (vagy nem is kicsit) olyan érzésem van, mintha korábbi más témájú
    hozzászólásaimra is reagálna ez az írás… Lehet, hogy ez csak véletlen…
    (Talán mégsem, hiszen a saját megfogalmazásom, szó szerint és idézőjelben szerepel.)

    Az izgalom leküzdésére szolgáló tanácsok szerintem sokunk számára hasznosak és gyakorlatiasak is… Köszönet értük.

    A “választ sem küldő HR-esek” védelmével viszont EGYÁLTALÁN NEM
    ÉRTEK EGYET!!!!
    És most akkor meg kell ismételnem egy korábbi hozzászólásomat vagyis: a számítástechnika jelenlegi fejlettségi szintjén több száz válasz elküldése sem vesz igénybe 10-15 percnél több időt még akár név szerinti megszólítással sem, aminek létrehozására automatikus funkcióval is lehetőség van… (Ezt saját tapasztalatból tudom, mert azért léteznek olyan cégek is, ahol figyelmet fordítanak erre, plusz szerintem ilyen elven működnek a hírlevelek is…)

    Előfordulhat természetesen, hogy a HR-es kollégák nem ismernek ilyen jellegű alkalmazásokat, de szerintem a cégek töbsége azért alkalmaz – minimum külsős – számítástechnikai szakembert, aki segítséget nyújthat ez ilyen jellegű problémák megoldásában…

    És ez nemcsak “nekem” és sok száz önbizalomhiánnyal küzdő álláskeresőnek tenne jó, hanem nekik is, hiszen minden alkalommal sok száz ember (valamint azok szűk környezete) előtt keltik SAJÁT ROSSZ
    HÍRÜKET !!! Ha ezeket a számokat és gyakoriságokat összeadom szerintem
    már ezres nagyságrendekről lehet beszélni…

    Nagyon érdekes amikor kiírják a honlapjukra, hogy milyen fontos számukra a tisztelet…. bla… bla… De abban a pillanatban HITELTELENNÉ válnak amikor ezt a gyakorlatban nem alkalmazzák.

    Miért hinne el nekik egy ügyfél (aki akár egy korábbi álláskereső is lehet) bármit is?

    Mondani / leírni bármit lehet, de igazán az számít, ami gyakorlatban is megvalósul…

    Szerintem, nem lenne jó ahhoz hozzászokni, hogy a szavak mögött nincsen semmi… legalábbis én nem szeretnék…

    Viszont abban egyetértek, hogy az ilyen cégek magatartásával nem kell foglalkozni, sőt velük sem. (Sem álláskeresőként, sem megbízóként.)

    Üdvözlettel:

    Berta

Hozzászólás


*