Ciki bakik- Mit nem szabad egy állásinterjún?

Gyakorlat teszi a mestert – szokták mondani. Az interjúra való felkészülés tanulható dolog, minél többször csináljuk, annál jobban fog menni. De minden kezdet nehéz… Íme néhány gazdájának kellemetlen, nekünk viszont rendkívül tanulságos sztori az állásinterjúk világából. Alapvető, hogy ne izguljunk (nagyon). Vagy legalábbis ne mutassuk ki, mint például az a fiatalember, aki az interjúztatótól kapott névjegyet kezdte el tépkedni a beszélgetés alatt. A végére milliméteres darabokra szedte szét, majd szétszórta a földön. Az interjúztató azon kérdésére, hogyan is kerültek oda a papírfecnik, csak annyit tudott kinyögni, hogy ott voltak már azelőtt is.

Igyekezzünk az előző munkahelyünkről, munkatapasztalatainkról a megfelelő módon nyilatkozni. Semmiképpen se úgy fogalmazzunk, mint e történet hőse, aki annyival kommentálta előző munkahelyén végzett feladatát, hogy:

„a hülyéknek eladtuk olcsón a sok szart”.

A marketing lényege dióhéjban, de talán ennyire mégsem…

Figyeljünk oda arra is, hogy a képesítésünknek megfelelő állásra jelentkezzünk. Ez nem csak „felfelé” érvényes, hanem „lefelé” is. Jó példa erre az a delikvens, aki mérnöki diplomával és két nyelvvizsgával megjelent egy alapvetően pénzügyi, tőzsdei tanácsadó cégnél, és egyre erőszakosabban szerette volna megkapni a karbantartói állást. Egyszerűen nem akarta elhinni, hogy ő tényleg túlképzett ehhez a munkakörhöz.

De ne csak a képesítésünket tartsuk szem előtt, hanem képességeinket is. Vegyük azt a pályázót, aki telefonos ügyfélszolgálatra jelentkezett. Meg is jelent szépen, kulturáltan felöltözve, majd a bemutatkozásnál kiderült, hogy dadog. Az interjúztató HR szakember sem volt valami a gyakorlott szakember, és elég sokáig tartott tapintatosan körülírnia, hogy az interjúalany mégsem felel meg a követelményeknek. A pályázó sajnos nem ismerte fel elsőre a beszédhiba és a telefonos munka közötti összeférhetetlenséget.

Apropó kulturált megjelenés. Nézzük csak a menedzser pozícióra jelentkező hölgyet, aki spagettipántos felsőben, tetovált tarkóval jelent meg az interjún. Vagy nem akarta a munkát, vagy azt sem tudta, hol van. A másik véglet az a fiatalember, aki hasonló munkára jelentkezett, és kicsit túl komolyan vette az állásinterjú öltözködési szabályait. Nyár volt, és bizony felvette a fekete öltönyt. Meg alá a mellényt, nyakkendőt, és nyakig begombolta az ingét, aztán fogta magát és elájult az interjú alatt. Bizonyos időjárási körülmények mellett érdemes érdeklődni, hogy feltétlenül ragaszkodnak-e a cégnél a szokásos menedzseröltözethez.

De persze a ruha sem minden, mert például a szájszag is erősen befolyásolhatja az interjúztató ítélőképességét, évente legalább egy-két alkalommal hallani ilyen történetet. Vegyük csak annak a fiatal, lelkes munkavállalónak az esetét, aki úgy ment interjúra, hogy (vélhetőleg) egy jó kis parasztreggelivel kezdte a napját. Egy kis szalonna, kolbász, meg hagyma – ezek mind hozzájárultak a beszélgetés atmoszférájához. A vége az lett, hogy a szagokra általában érzéketlen interjúztatónak meg kellett kérnie a pályázót, hogy fáradjon ki, vegyen be pár rágót, vagy akármit, mert nem tudja folytatni a beszélgetést.

Ilyen tényleg megtörténhet? De még mennyire. Emberek vagyunk, hibázunk, de tanulhatunk belőle. A lényeg annyi, hogy ha kicsit jobban odafigyelünk a részletekre, akkor azzal a bizonyos első benyomással már tettünk is egy nagy lépést a siker felé.

ELTE Karrierközpont

Megosztás:

5 hozzászólás

  1. Nagy Krisztina · 2011/09/14

    Egy pályázó az interjú közepén (nem tudom, hogy került oda a téma) egyszercsak azt kezdte ecseteleni, hogy valahányadik Lajosnak azért varrtak kizárólag barna nadrágokat, mert hát khmmm… Időnként becsúszott. Igyekeztünk hamar elbúcsúzni tőle. Az interjú nem baráti csevej, nem beszélhetsz bármiről, ami csak eszedbe jut.

  2. Dragstar · 2011/09/19

    Ügyfelek kezelésére kerestem kollégát a csapatomba. A HR előszűrte a jelentkezőket. A második körre az egyik fiatalember már bent ült a tárgyalóban, ott várt. Az üvegen keresztül mondtam a HR-esnek, hogy “…végre valaki, aki tudja, hogyan kell felöltözni egy ilyen interjúra…” Mondta, hogy előbb menjek be és beszéljek vele. Most egy kicsit túlzásba esett a múltkorihoz képest. Belépve már éreztem, hogy miért is mondja. A fiatalember valószínűleg a fél parfümállományt magára borította otthon. Kinyitottam az ablakokat szellőztetni. Gondoltam, ezen legfeljebb korrigálunk majd. Egész jól haladt az interjú. Tehetséges srác volt. A végén búcsúzóul mondtam neki, hogy egy jó tanács: “Néha a kevesebb több!” És kedvesen, nem kioktatóan elmondtam neki, hogy kicsit sok lett ma a parfüm. Erre felém fordult és kioktatott, hogy az nem sok, hanem ez a parfüm a határozott férfi parfümje és azért határozott az illata. Ha valaki ezt nem érti, akkor… Itt mondtam neki, hogy az interjúnak vége. Sok sikert a többi interjúhoz!

  3. Dragstar · 2011/09/19

    A másik esetben engem hívtak egy interjúra. A hölgy felhívott, mondván, hogy van egy pozíciója, amiről beszélnem kellene vele. Mondtam, hogy nem keresek, de nagyon udvariasan erősködött, hogy legalább hallgassam meg. Mondtam, hogy rendben. Az interjúra megérkezve egy tárgyalóba vezettek. Majd megérkezett a hölgy is (a nevét direkt nem írom le). A bemutatkozás után átment a szokásos interjúkezdésbe. Belenézett az anyagomba, majd rám és megkérdezte: “Miből gondolja, hogy alkalmas a pozícióra?” Mondtam, hogy elnézést. részletekről semmit sem tudok, ráadásul nem én jelentkeztem, hanem ő győzködött, hogy hallgassam meg, azaz először győzzön meg, hogy érdekeljen az, amiről még szinte semmit sem tudok. Itt zavarba jött. És nem is tudott kimászni belőle. Végül ennyi lett az interjú… Felálltam, és elköszöntem!

  4. Lengyel Zsolt · 2011/09/19

    Egy tréningcéghez kerestek értékesítőt. Méregdrága oktatási csomagokat kellett letolni felső vezetők torkán.
    Kérdeztem, hogy van -e céges autó, amivel kijárjak. Mondták, Nincs
    Kérdeztem, hogy legalább egy laptopot adnak-e a folyamatos kinti munkához. Mondták, Nincs
    Kérdeztem, hogy egy mobiltelefont csak adnak…? Mondták, Nincs
    Azt találtam mondani az interjúztató hölgynek, hogy nem örülök, hogy megismertem és kijöttem.
    Azóta is IT eszközöket adok el és mindent megkapok a munkavégzéshez.
    Pedig Művelődésszervezés – Oktatásirányítás szakon végeztem. De hülye azért nem vagyok

  5. Márton Ibolya · 2011/09/20

    ok! de mit tehet az az ember aki egyetemmel egy boltban eladó és örvend hogy van munkája, mert egyedül kell fenntartsa magát. Undorral megyek be dolgozni, látom a hibákat, de semmit nem tehetek mert nem vagyok a főnök kedvence és nincs szavam. Egy-egy állásinterjú után nem jön visszajelzés és sem tudni hol bakiztam el? vagy csak egyszerűen mást választottak?
    Tanácstalan vagyok, nem tudom mit tegyek és hová-kihez forduljak segítségért.