Miért nem sikerülnek a dolgaink?

Mert félünk, és mert feladjuk.  Előbb vagyunk lemondóak, mint optimisták. Félelmeink pedig sokszor megakadályozzák, hogy a dolgaink jobbra forduljanak. Amikor megszületünk, még nyitottan érkezünk meg a világba, ám az évek során a szülők és nevelőink, a környezetünk hatására lassan-lassan bezárkózunk. Egy szép napon pedig arra eszmélünk, hogy falakkal vettük körbe magunkat, és nem tudunk közel kerülni saját magunkhoz: nem tudjuk mikor romlott el minden, vagy ha tudjuk is, nem érzünk elég erőt ahhoz, hogy változtassunk. Nem egyszerű.

Hogyan fogjunk hozzá

Ahhoz, hogy változtatni tudjunk, meg kell hoznunk egy döntést, ami meghatározza a változás irányát. Mit szeretnék elérni ma, holnap, a jövő héten, 5 év múlva? Mit kell ezért tennem? Milyen eszközeim vannak arra, hogy elérjem, amit szeretnék? Mi hiányzik, a sikeremhez? Hogyan tudnám megszerezni a hiányzó tapasztalatot, végzettséget, stb?  Hogyan tudom legyűrni a rajtam eluralkodó kétségbeesést?

Az érzéseinket meg kell élni, de ez csak csak akkor lehetséges, ha a jelenben vagyunk. Jelen kell  lenni a pillanatban, újabb kérdésekkel: Mi a legrosszabb, ami történhet velem, velünk? És hogyan tudom elkerülni?
Nem szabad elakadni a múlt sérelmeiben, vagy a jövőtől félni, csupán annyi a dolgunk, hogy a jelenben legyünk. Amikor feszültséget érzünk a gyomrunkban, vagy szorít a torkunk, hevesen dobog a szívünk és a sírás fojtogat,  akkor ott, abban a pillanatban úgy tudunk megszabadulni a ránk törő kétségbeeséstől, ha átgondoljuk: mitől is tört ránk ez a rossz érzés? Ha megtaláltuk az okot, akkor már csak annyi a dolgunk, hogy figyeljük a testünkben lezajló folyamatot. Összerándult gyomor, szapora pulzus, fojtogató félelem… Az érzések megfigyelése segít eltávolodni magától az állapottól.
Ellenben, ha nem hagyjuk, hogy megéljük és elfojtjuk, akkor blokk alakul ki a szervezetünkben. Ami először csak energetikai blokk, egy idő után viszont fizikai tüneteket is észlelünk. Előbb utóbb, – ha ez az állapot tartósan fennáll, –  megjelenik a betegség.

Ezért bármilyen érzés megjelenik bennünk, csak hagyjuk, hogy felerősödjön és ne fojtsuk el. Amint eléri az érzés azt a maximumát, amin túl már nem tud tovább erősödni , akkor lassan megszünteti saját magát.

Megjelenik a nyugalom a rossz érzést kioltottuk, és nem  keletkezik blokk. Bármikor, bármilyen negatív érzés van bennünk, ki kell írnunk magadból vagy mondjuk el valakinek, hogy ne éljük meg elszigetelten, és ne betegítsük meg a testünket.

Hogy is állunk a félelemmel? Mi is a félelem? A félelem a jövőbe vetített negatív kép, aminek a jelenben nincs jelentősége. Tehát a félelmeket nem kell megélni, mert a félelem nincs a jelenben. Csupán illúzió, csupán a képzeletünk kusza játéka. Minél távolabb vagyunk a félelmeinktől, annál nagyobbnak tűnnek.

A félelmeket is írjuk ki magunkból, és a papírt amire írtuk, tépjük szét és dobjuk el, így nagy energiák szabadulnak majd fel bennünk. Az életben mindig tovább kell lépni. Felállni, újra kezdeni. Az egyszer fenn, egyszer lenn örök érvényű, és mindenkire igaz.

www.medbox.hu



Megosztás:

Hozzászólás


*