Megszoksz vagy megszöksz – problémakezelések munkakörnyezetben

Egy munkahelyen mindig akadnak kisebb-nagyobb konfliktusok, félreértések, amik miatt kevéssé zökkenőmentesek a dolgos hétköznapok. Vegyük például azt, hogy a csapat nagy része elmegy ebéd után kávézni, de téged valahogy sosem hívnak. Ha ez egyszer-egyszer fordul elő, akkor az még csak bosszantó. Ha viszont rendszeressé válik, akkor könnyen érezheti magát az illető kívülállónak az irodában.

Az, hogy milyen a közhangulat egy munkahelyen, milyen a viszony a kollégák között, nagy kihatással van a teljesítményre, a munkamorálra, hatékonyságra. Vannak apróbb hibák, amiket véletlenül követünk el, sokszor észre sem vesszük, hogy kirekesztően viselkedünk egy-egy kollégánkkal szemben.

Mások kizárása: Tegyük fel, hogy ebédkor együtt mennek ki a kollégák, majdnem mindenki. De mindig van egy vagy két munkatárs, akik valahogy lemaradnak az információról. Igazából, már mi magunk sem tudjuk, hogy miért nem szólunk nekik, egyszerűen így szoktuk már meg.

Ne zárjunk ki valakit, csak azért, mert van egy téves feltevésünk. Egy kérdés még nem kerül semmibe. Lehet, hogy nem élnek majd a lehetőséggel, de akkor legalább ők maguk dönthetik el, hogy csatlakoznának-e vagy sem.

Kinek is volt az ötlete? Kényes helyzetek alakulhatnak ki egy ötlet tálalásánál. Hogy prezentáljunk egy ötletet, amikor a felettesnek vagy a többi kollégának adjuk azt elő? Beszéljünk többes számban, vagy emeljük ki, hogy kinek mi a volt az ötlete? Ebből később komoly ellentétek alakulhatnak ki, ezért vigyázzunk, hogy mikor hányadik személyben beszélünk egy ötlet megszületéséről.

Nem vagy figyelmes: Manapság a mobiltelefonok komoly problémákat tudnak okozni egy munkahelyen. Zavaró csengőhangok, hangos – ráadásul sokszor magán – beszélgetések és nem utolsó sorban fontos beszélgetésekbe belecsörrenő fontos hívások. Figyeljünk arra, hogy ha éppen megbeszélésen, vagy egy fontos beszélgetés kellős közepén vagyunk, akkor tegyük félre egy időre a telefont, az sms-eket és e-maileket, és koncentráljunk a beszélgetésre.

Nem válogatod meg a szavaid: Egy kollégád örömmel újságolja, hogy sikerült rájönnie a cég egyik új szoftverjének működésére, mire te azt találod neki mondani, hogy „Na, gratulálok. Végre!” Ha nem válogatod meg a szavaid, könnyen kaphat ironikus felhangot a mondandód.

Válogasd meg a szavaid, mert bár előfordulhat, hogy egyáltalán nincs benned rossz szándék, de rosszul megválasztott szavak miatt félreérthetővé válik, hogy mit is szeretnél mondani.

Elutasító viselkedés: Megbeszélésen vagy a munkatársaiddal és az egyik kollégád éppen beszámolóját tartja az előző heti teljesítményről. Odafordulsz a melletted ülőhöz, odasúgsz neki valamit, aki erre egyetértően grimaszol.

Még ha nincs is kimondottan jó viszony köztetek, az alapvető tisztelet elengedhetetlen egy munkahelyen. Ne szítsuk az ellentéteket, tartsuk tiszteletben a másik munkáját, véleményét.

A nevekkel mindig is bajban voltam: Vagyunk egy páran, akik egy arcot könnyen megjegyeznek és bármikor fel is ismerik, de a nevekkel már gondban vannak. Az is előfordul, hogy valakinek különlegesebb, nehezebben megjegyezhető neve van. Ha már előfordult veled, hogy nem a neveden szólítottak, vagy egyszerűen hónapok után sem sikerült megjegyeznie valakinek azt, akkor tudhatod, hogy milyen érzés. A kollégák közötti jó viszonyhoz elengedhetetlen, hogy megadják egymásnak ezt a fajta tiszteletet.

Megosztás:

4 hozzászólás

  1. escorts Paris · 2012/10/11

    Le vagyok nyűgözve ! ! Igazán informatív blog post blog.cvonline.hu barátom. Csak azt akartam mondani, észrevételeket és lépést tartani a minőségi munkát. tekintetében

  2. Edit · 2011/02/27

    Legutóbbi munkahelyem volt az egyetlen, ahol a 23 éves munkaviszonyom alatt normális összegű, és bejelentett fizetést kaptam. Ennyi év tapasztalat után azt mondom, egyáltalán nem számít, hogy milyenek a kollégák, ill. a légkör. A munka passzolt hozzám, soha nem hagytam volna ott magamtól, bár senkivel sem voltam jóban. (rosszban sem)

  3. Bánáti Judit · 2011/01/31

    A kollégák közötti jó viszonyhoz elengedhetetlen, hogy megadják egymásnak ezt a fajta tiszteletet. Ez a kulcsmondat egy munkahelyen belül. Én második munkahelyemen dolgozom és itt viszonylag jobb, mint az előzőnél volt. De sajnos az alapvető tiszteletet itt sem mindenki adja meg egymásnak.

  4. Tünde · 2011/01/28

    Teljes mértékben egyetértek a cikkel!
    Utolsó munkahelyemet, ami életem legjobban fizetett állása volt, és szerettem is, a rossz légkör, a kizárás, a gúnyos megjegyzések, lenézés – és még sorolhatnám – miatt hagytam ott. 2 évig bírtam, és ha hozzáteszem, hogy már nem vagyok sem fiatal, sem túl képzett, akkor elképzelhető, hogy milyen súlyos döntés volt ez részemről. Hozzáteszem, a mai napig nem találtam állást.
    Ennek ellenére, ha még egyszer döntenem kellene, valószínűleg akkor is hasonlóan döntenék!

Hozzászólás


*