I am so smart- avagy mit tehet egy túlképzett az álláspiacon?

A munkaadók a legtöbbször félnek az olyan jelentkezőtől, aki a képzettségéhez, tapasztalatához képest alacsonyabb munkára jelentkezik. Pedig lehet, hogy valójában az illető csak biztos munkára, kevesebb felelősségre vágyik, esetleg új szakmát tanult ki, amelyet alulról kell kezdenie, hogy tapasztalatot szerezhessen. Ilyen esetekben hogyan tudjuk törölni a munkaadói előítéleteket?

Először is be kell jutni egy állásinterjúra. Mert a legtöbbször a túlképzetteket vissza sem hívják egy személyes beszélgetésre, helyette első körben kiszűrik az önéletrajzukat, hiszen a beírt tapasztalatok, iskolák jóval meghaladják a kért elvárásokat. Tehát válasz semmi. Vigasz lehet, hogy nem tudunk arról a részlegvezetőről, vagy közvetlen felettesről, aki a munkaerőt keresi.  Könnyen előfordulhat, hogy a tökéletes CV-nk az ő asztaláról landolt a kukába, vagy a spamek közé, mert nem akar olyan embert a csapatába, akinek a képességei vélhetően – túlszárnyalják az övét. Ilyenkor jön a „fejemre nőne”; „még a végén én lennék az ő beosztottja”; „nem hiányzik egy okoska a csapatba” – címkékkel ellátott főnöki motivációs gondolatkör, ami megpecsételi a pályázatunk sorsát. Több diploma, több nyelvvizsga, külföldi végzettség, netán többéves munkatapasztalat a legtöbb esetben munkaügyi feketelistára teszi a jelentkezőt. Amennyiben nem kapunk visszajelzést a jelentkezésünkre, a következő lehetőségnél inkább gondoljuk át, hogy az összes diplománkat feltüntetjük-e az önéletrajzunkban, vagy csupán azokat, amik a pozícióhoz szükségesek. Hiszen egy olyan munkakörre, ahol egy alapvégzettség is elegendő, nincs szükség az összes diplománk felsorolására.

A főnök a hibás?

Jogos a felvetés, hogy egy jó vezetőnek miért nem az a jó, ha a csapatában képzett és talpraesett kollégák dolgoznak?  És ha valóban olyan jó vezető, akkor nem szabad féltenie az állását, hisz nincs miért, egy jó szakember felvétele pedig az ő érdemeit öregbíti. Természetesen ilyen főnök is van, aki örül, ha túlképzettek a beosztottai, mert tudja, hogy velük gördülékenyebben, kreatívabban halad a munka. De legtöbbször a főnök személyes motivációjával és komplexusaival találjuk magunkat szemben, nem pedig objektív megítéléssel. Hiszen valljuk be: nem mindenki szereti a konkurenciát, főleg nem csapaton belül.

A világ a hibás?

A HR szakemberek szerint a túlképzettség állandó probléma a munkaerőpiacon, miközben évek óta szakemberhiány van. Ma egy friss diplomás is átlagosan 3,5 hónapot tölt álláskereséssel. Ez az arány a már aktívan dolgozó munkakeresők között még magasabb. Ennek oka a végzettségekben keresendő. Sok felkapott, slágerszakma van, ahol szinte lasszóval keresik az embereket, de például egy tanári diplomával szinte egyenes út visz a munkaügyi központba.

Mit tegyünk?

Ha egy tanár, mondjuk asszisztensi pozícióra pályázik és azt a választ kapja, hogy túlképzett a munkakör betöltésére, akkor a legjobb, ha visszakérdez, hogy miért is pontosan? Ha a motiváció miatt aggódnak, akkor meg lehet nyugtatni őket, hogy szeretné kipróbálni magát ebben a munkakörben, és egy jó csapatban szeretne hosszútávon dolgozni. Nagyon sok ember számára ugyanis inkább megéri alacsonyabb fizetésért nyugodt munkahelyi légkörben tevékenykedni, mint magasabb bérért folyamatos stresszben, felelősségben és túlterhelés alatt tengődni.

A sikerünk tehát azon múlik, hogy mennyire meggyőzően tudunk érvelni amellett, hogy a felkínált alacsonyabb beosztás hosszabb távon is érdekes és motiváló lehet számunkra. Meg kell győznünk az interjúztatót, hogy alacsonyabb jövedelem ellenére is szeretnénk a munkát, sőt mi több, nincsenek olyan ambícióink, hogy a főnök székébe üljünk.  A pozícióféltésre a legjobb érv, ha őszintén megvalljuk: már értünk el szép sikereket a szakmában, így nem dolgozik bennünk olyan erősen a bizonyítási vágy, hogy mások rovására kívánnánk érvényesülni.   Érdemes megemlíteni, hogy perspektívát látunk a munkakörben, nehogy egy „berepülő pilóta” látszatát keltsük. Érdemes kihangsúlyozni azt is, hogy számunkra milyen sokat jelentene egy olyan stabil, megbízható cégnél dolgozni, amely versenyképes a piacon. Ez az indoklás magyarázatot nyújt arra, hogy miért jelentkezünk egy hozzánk képest nem túl magas pozícióra. A vállalatnak pedig biztosíték, hogy a későbbiekben is lojálisak a leszünk a céghez.

Ha ezeket az érveket meggyőzően tudjuk elmondani, akkor sikerül leredukálnunk a hátrányunkat a többi pályázóval szemben. Sokszor “túl-képzett” fedőnévvel illetik a túl-korosnak vélt munkaerőt is. Ilyenkor a csapatba való beilleszkedését tartják problémásnak, főleg, ha az átlagéletkor az adott helyen nem éri el a 30 évet. Ilyen helyre valóban nem érdemes pályázni, csak ha nem okoz problémát a sajátosan fiatalos közeg, és bioritmus.

A keresés időszakában erőt adhatnak Einstein szavai: “Elég okos vagyok ahhoz hogy ha kell, ne tudjak semmit”. Vagyis egy képzett ember a szakmáján belül bárkinek a munkáját kitűnően el tudja végezni.

Megosztás:

5 hozzászólás

  1. Frenk60 · 2011/09/21

    Sajnos, a saját keserű felmérésemből és egy-két visszajelzésből tudom, hogy a felvetett probléma nagyon is valós.
    Mancikának kiadják a szűrőt: pl. 50 év felett mindenki kuka, függetlenül attól, hogy az adott cégnek ill cégvezetésnek mekkora előnyt jelentene a jelentkező használható tudása.
    Nem untatnálak Titeket a saját gondjaimmal, de néhány tanács:

    – Minden jelentkezéskor, az adott cégre készített egyedi CV-t kell előállítani, esetleg egyedi motivációs levéllel. Nem baj ha ebben a CV-ben vannak némi túlzások vagy elhallgatások. Higgyétek el a túloldal is bővelkedik ebben.

    – Feltétlenül érdemes a fejvadászokat kikerülni és utána nézni, hogy kb. mi a forrás. Ez esetben egy igen jelentős előszűrés kiiktatható. Ráadásul majd a cégnek sem kell a fejvadászt kifizetnie, ezzel némi újabb előny szerezhető. Ha meg van a forrás cég, akkor érdemes körülnézni ismerősök után a társasági oldalakon, majd célorientáltan lehet a pályázatot beadni.

    – Mindenképpen érdemes a behíváskori elbeszélgetésen azt kiemelni, hogy az én felvételemmmel milyen előnyökhöz, különösen pénzügyi előnyökhöz juthat a cég. Érdemes kiemelni, hogy a korábbi munkahelyeken mennyire tudtam a saját munkakörömben hozzájárulni a cég növekedéséhez, azaz a munkakörömben a cégnek hasznára és nem veszteségére voltam. Ezt persze nagyon szofisztikált módon kell előkészíteni.

    – Az adott cégre rá kell készülni! Minden mission-t, minden elkötelezettséget, vagy hozzáférhető, ránk vonatkozó belső rule-okat be kell biflázni és a riporton érdemes visszautalni ezekre. Jó ha maximálisan felkészülünk az adott cég termékére, vagy szolgáltatására, lehetőleg töviről hegyire utána nézni mindennek. Sajnos időnk van bőven rá. Használjuk ki !

    – Lelkileg is készüljünk a riportra ! Házastársunk vagy jó barátunk segítségével szerepgyakorlatokat kell eljátszanunk. Társunk kötekedjen minél többet velünk, hogy mentálisan és kifejezésekben is javítsuk a teljesítményünket illetve növeljük a magabiztosságunkat. Ugyanezt a cég által kért idegen nyelven is meg kell tenni.

    A fenti tanácsokat szerzői jog ® védi ! Csak annak a néhány embernek adtam aki elolvassa. Fejvadászoknak és HR-eseknek felhasználni tilos!

  2. heyho · 2011/09/20

    Az a véleményem hogy nagyok sok az okoskodó, és szőrszálhasogató HR-es akinek még az is baj ha az ember haja szála már nem úgy áll. Ha nem teremtenek munkahelyeket mi a frásznak ennyi okoskodó személyzetis.???
    Az embernek lassacskán már kenyérre sincs pénze és még egy ilyen HR-es is megnehezíti az életét?! Minek? Én kötelezővé tenném az összes álláshirdető cégnek azt hogy nyilvántartás kelljen vezetni az összes interjúról amelyeket csinálnak és ezt valamilyen felügyelő szerv vizsgálja.!! Na, akkor egykicsit el menne a kedvük a szórakozástól az biztos. A véleményem : az interjúk 60-75%-a csak egyszerű szórakozás a munkáltatók részéről.

  3. Hegedűs Henriette · 2011/09/19

    Sajnos saját bőrömön taasztalaom a fent leírt munkáltatói félelmeket, ugyanis több mint 20 évet töltöttem a szakmámban, jó pozíciót értem el, felsőfokú végzettségem, és nyelvvizsgáim, külföldi tapasztalatom, stb van. Február óta, amióta megszűnt a munkaköröm próbálok álláshoz jutni, sikertelenül, Mindenütt azzal utasítanak vissza, hogy túlképzett vagyok.
    Mivel gyerekeim vannak, akik tanulnak, nem engedhetem meg magamnak, hogy csak a korábbi pozíciómnak megfelelő állásokat pályázzak meg – annál is inkább, mert február óta nem volt ilyen keresés.
    Nyitott vagyok, lehet alacsonyabb és kisebb javadalmazású állás, nem kellek… Nem értem ez miért nem elegendő magyarázat a munkáltató számára? Miért lenne garancia egy fiatalabb munkerő arra, hogy “nem túrka ki” adott esetben a főnököt? szerintem pont a fiatalabbakat fűti a becsvágy, és ők azok akik hajlamosabbak munkahelyet váltani. Az én korosztályom pedig a leginkább terhelhető, nem szül, nem ugrál feltétlenül egyik helyről a másikra, van tapasztalata, stb…
    A másik, hogy sokunknak vannak kései teenager vagy korai húszas éveikben járó gyereke, tehát nem idegen tőlünk a fiatalabbak mentalitása, bioritmusa . Lehet jó megoldás lenne, ha a munkáltatók HR-munkatársai részére a tanácsadó, munkaközvetítő cégek szerveznének pszichológus bevonásával work-shopokat, ahol felvilágosítják a munkavállalókat arról, miért is lehet előnyös egy nem pályakezdő alkalmazása….

  4. Wildmann Erika · 2011/09/19

    Be sem jutok állásinterjúra. 1. a korom, 2. a diplomáim száma miatt. Az elküldött pályázatok közül a 10 %-ot sem éri el, amelyikre reagálnak e-mailben.
    Ha mégis, 5 évente egyszer felhívnak, kiderül, hogy a közalkalmazotti szférából nem szívesen vesznek fel a versenyszférába.
    Szerintem nem lehet csak kapcsolat révén álláshoz jutni.

  5. Judit · 2011/09/19

    Tökéletesen egyetértek a cikk írójával, a megoldás az lehet, ha csak a munkakörhöz szükséges végzettséget adhatjuk meg a pályázatunkhoz. A gond az, hogy az öt év egyetem egy olyan lyukat képezne az önéletrajzunkon, amelyet nem lehet befoltozni. Az életkor nem tagadható le és nem másítható meg,mert ez már okirat hamisítás. Marad a pozitív hozzáállás: ha beadok/küldök kb 60-70 pályázatot, csak csak találok egy két olyan céget is, ahol behívnak. Ezért tartom jó intézkedésnek a védett kor visszaállítását, ki tudja mettől, mert akkor nem kell idős fejjel elkezdeni sem azt, hogy valakit 5 évvel a nyugdíjas korának betöltése előtt elzavarjanak nyugdíjba. Egyetlen tanácsom az, hogy addig kell lődözni az emaileket, amíg nem sikerül álláshoz jutni.

Hozzászólás


*