Álláskereső vs. Munkaadó, avagy a K. O. rövid története (Olvasói történet)

,,Nálam ez a viszály, háború már a Cunami és a Richter-skála szerinti legmagasabb 10-es fokozatot is kiérdemelte!
Álláskeresőként én nagyon körültekintően választom meg a hirdetéseket, amelyekre szerény személyemmel és szakmai tudásommal, és ítélőképességem teljes tudatában figyelmet kérek magamnak. Amennyiben van utalás a konkrét munkaadóra, őt is behatóan tanulmányozom, mert láttam én már karón varjút, meg gyors fellendülés után gyors leépülést is, úgyhogy igyekszem oda jelentkezni, ahol úgy tűnik lesz még valaki döntéshozó, mire befut az e-mailem.
Komoly előnnyel indulnak nálam azon cégek, akiknek honlapjuk is van, nem csak emelt díjas telefonszámuk.
Nos, én úgy gondolom, az esélytelenek nyugalmával küzdök a sok “háborús veteránnal,” akik már régebb óta próbálnak elhelyezkedni a diplomájukkal eladónak. Legtöbbször sajnos ez sem működik nekik. Még arra sincs lehetőségük, hogy bebizonyítsák, tudnak ám lisztet rakni szépen sorban a polcra és takarítani meló után. Ráadásul olyan is van köztük, aki a közgáz diplomájának köszönhetően a költséghatékonyság elveit, és a piacgazdálkodást is figyelembe veszi, ha esetleg a 6-os tojástartóból hiányzik egy darab. Mindezt úgy, hogy egy tojásdad alakú gyertyával pótolja a hiányt, hogy legalább súlyra meglegyen, ezzel is a bolt bevételét növelve.
Én, e paraméterek figyelembevételével életem és véremet felajánlottam a kellemes munkahelyi környezet és dinamikusan fejlődő cég oltárán.
Középvezetői feladatokra installálták a hirdetés szövegét, de szóban sehogy sem tudták hitelesen elmondani. Azt még valahogy megértettem, hogy a cégképviselő a főnök távollétében picit megzavarodott önnön nagyságától és némileg túl-spilázva hatáskörét előadta, hogy Ő a döntéshozó, de úgy, hogy 35 perc komoly szakmai elkötelezettségét és rettenetes strapabíró képességét ecsetelve megpróbált kifárasztani. Én aztán bírom a stresszt , elvégre álláskereső vagyok! Szépen végigküzdöttem magam a fordulókon, majd a vége felé mégis bekaptam egy technikai KO-t.. Hogyan?! Középvezetőként természetesen szívesen főzöm a kávét, (rávezettek, hogy legyek boldog vagy kívül tágasabb de, iziben) kenem a brúgót Főnöknek, ha megéhezik és megyek ebédidőben illatosított puha WC papírt venni. Arra viszont nem számítottam, hogy a munkavégzés helye az ajtó mellett van kijelölve: Recepciós lettem volna.
Voltam én már próbamunkanapot utóbb nem fizető edzőtáborban, hülye HR-esnél, cégvezetőnél, aki nem tudott helyesen írni, így azt hittem nem tudnak a 12. menetben sem kiütni!
De, megtörtént! Mindezek mellett, a gyenge túlélési ösztönöm okán megpendítettem:
– Oké recepciós, középvezetői felelősséggel, napi 9 órás munkarenddel, tolmácsolással és önérzetem nincs, nekem nem kell a papír, meg a névjegykártya…. az viszont érdekelne, hogy, ha fél kézzel lenyomom a recepciós énemet a középvezető javára, lehetek-e szép.. ha okos nem is… és a jövedelem melyik alapján lesz megállapítva?
– Recepciós lóvé, középvezetői felelősség és feladat, meg némi agyonhízelgés kedves cégképviselőnek az igazgató távollétében) aki szívesen venné, ha tudásommal segíteném a sikereit és köpném neki az észt, mert sajna van, ami nála lila köd.. pedig elvárják tőle!
– Ok! – mondom – , legyen akkor! Én szívesen főzöm a kávét, írom az üzleti leveleket, (hogy ő tudjon jól németül ha már aláírta a levélkét ) és iktatom a komoly pizzarendeléseket, és összeállítom az igazgatónak a prezentációt!
Mondhatni unisex és univerzális meg unilever (mint a majonéz) vagyok!
Cégképviselő- az igazgató távollétében – azt mondta, hogy pity-puty válaszol, de ne “hagyjam el az országot”…a héten pénteken tuti mehetek az igazgatóhoz.. addigra megjő’, és lesz ám munkaszerződés, meg minden!
Azt a paszta.. ez már döfi…. enyém az állás!
Péntekig égett a kezem alatt a munka otthon, hisz nem lesz már időm kisuvickolni a lakást és a porcica imidzsem tovább virágzik a jövőben.
Eljő’ a péntek és kapok választ: Nem került be a következő körbe!
Rohadj meg! – gondoltam magamban, de azért megkérdeztem, hogy mi indokolta a döntést?
Válasz: Igazgató úrral nem áll módjában egyeztetni, és a közeljövőben sem tud…
Már csak azt szeretném tudni: Hogyan tett lapátra, az igazgató, ha magán is kívül volt?
És igazgató úr, ha nem találkozott velem (hacsak nem légy volt a falon), miért fogadta el a lapátra tételem? Hisz az ön kompetenciája, nem “Arankáé”!
Nagyon berágtam! Az a IQ hiányos liba, 12 menet után technikai KO után mégis megtalálta a módját, hogyan legyen jellemtelen!
Tanulság:
Csak egy van. Én nem vagyok jellemtelen, nem akarok és akartam soha többet állítani magamról, mint amit – hitelt érdemlően – el tudok végezni! Tisztelem azokat is, akik alattam állnak és elismerem mások tudását!
Nem akartam soha jól élni mások tudásából, miközben alulra taposok fölfelé nyalok! Tisztességes, felkészült és korrekt katona vagyok ebben a háborúban. Parancsra sem akarok ártani, mert nem zsoldos vagyok (mint, Imre a trombitás), csak egy munkanélküli!
Ő bezzeg dolgozik, én meg nem!”

Egy felkészült munkavállaló

Megosztás: