A fejvadásznak miért van állása? (Olvasói történet)

,,Magyarországon is szívesen iktatnak be fejvadász cégeket a munkáltatók, annak érdekében, hogy a munkáltatóval történő személyes megbeszélésen csak a legrátermettebb “versenyzők” indulhassanak. Ez rendben is lenne, de hogyan tud egy alkalmatlan, felkészületlen, érdektelen interjúztató hiteles szakmai ajánlást adni a Munkáltatónak a behívott kuncsaftokról, milyen szempontok alapján súlyoz és ad véleményt…

Én így jártam: Elmentem egy XIII. kerületi címen működő fejvadász céghez, mert a pályázatom alapján bejutottam az első körbe. Időben érkeztem és egy üres terembe navigált a recepciós úgy, ahogy rendőr…kézzel rábökve az ajtóra!

Vártam néhány percig gondolva, hogy az üres teremből nyíló szobából biztos valaki majd kijön és “emberszámba” vesz, de tévedtem annak ellenére, hogy jó hangosan köszöntem! 5-8 perc udvarias várakozás után bekopogtam és három hölgyet találtam az iróasztala mögött mobiltelefonjaikon csevegve, kissé meglepődtek, hogy ott állok. Elmondtam, hogy kit keresek és miért jöttem. Az egyik hölgy közölte, akire várok majd jön, csücsüljek le a váróban. Épp nézegettem a váróteremben fellelhető izgalmas semmit, amikor egy idősebb hölgy bejött, köszönt és körbenézett a szobában. Várt csöndesen, de semmi sem történt. 10 perc síri csend után megkérdezte Tőlem, hogy tudom-e mit kell csinálni, mert Őt ide irányították, takarító munkát keres és ez a cég állítólag majd bérbe adja valakinek. Picit elcsevegtünk egymással. Eközben a hölgyek a nyitott ajtóra való tekintettel tudtak a mozgásról és hallották is, de egyik sem tudta félbehagyni a rettenetesen fontos elfoglatságát. Én kértem elnézést, hogy megzavartam a csevelyt, de megkérdeztem, hogy esetleg bárki tudna-e segíteni, mert én magam sem ismerem még a házirendet, de igyekszem…

Az egyik Hölgy kényelmesen felállt és kijött a váróba. Ott a nénit megkérdezte, mi járatban van. Miután a néni közölte, hogy álláskereső a Hölgy odatett elé egy több oldalas kérdőívet és kérte, töltse ki. Majd visszajön érte, vagy adja be.. A néni 8 általánossal, közel 57 évvel és 43 év munkaviszonnyal nekigyűrközött a kérdőívnek, de nem ment neki. Láttam, hogy mennyire meg van zavarodva. Felpattantam és kérdeztem segíthetek-e neki. Nagyon hálás volt és mondta, hogy Ő egy egyszerű takarítónő – konyhalány, nem érti ezeket a kérdéseket… Fél, hogy elrontja…
Miközben elvégeztem a fizetett fejvadász cég alkalmazott helyett a munkáját, bejött egy farmergatyás, 24 év körüli másik Hölgy és közölte, hogy most már mehetünk. Bemutatkoztam neki és kértem legyen türelemmel, nemsokára végzek a kérdőívvel. A Hölgy meghökkent és közölte. hogy nem tud várni nagyon szoros az időbeosztása, mire én azt válaszoltam, hogy az enyém is, de már 25 perce élvezem a vendégszeretetüket és remélem, pár perc belefér. Az idősebb néninek elmondtam, hogy, ha van ideje várjon meg és segítek neki. Elfogadtam az invitálást és átfáradtam egy másik irodába. Az interjút lefolytató Hölgy megjelenése sehogysem volt összhangban a kosztümös figurámmal (az üzleties megjelenés az én olvasatomban nem gatya és póló) de, reméltem, a kommunikáció ezt majd feledteti.

Az interjúnak meg is adta a nem várt lökést: kérte beszéljek magamról. Én kérdeztem, hogy milyen aspektusból? Magánélet, közélet- Élet és Irodalom?? Kérte a Hölgy, hogy foglaljam össze az önéletrajzomban szerepeltetett szakmai jártasságomat. Megtettem, összefoglaltam. Ezek után megkérdezte, hogy miért keresek állást. Erre a frappáns csavarra nem voltam felkészülve, így csipőből válaszoltam: mert jelenleg ilyenem nincs.
A Hölgy bizonyára gondolkodott, mert több lélegzetnyi szünetet tartva megkérdezte, milyen szinten beszélem az idegen nyelvet.
Én ajánlottam neki, hogy folytathatjuk úgy is, mire közölte, hogy Ő sajnos nem tud angolul, meg németül sem, kizárólag csak magyarul. Ő csak úgy megkérdezte.
Már 15 perce ültem ott, amikor átvettem az irányítást; beszéljünk a munkáról! A profi interjúztató válasza: benne van a ” hirdetésben” Oh, hogy a macsak rúgja meg, tényleg arra jelentkeztem! De, esetleg, ha megadná a cég profilját picit okosodnék, mert a feladatok olyan általános szakmai elvárásokat tartalmaznak amelyekből nem világos, hogy a NASA a Munkáltató, vagy a Fröcsi Cipő. Lássuk be, nem mindegy…
A Hölgy kezdte magát kellemetlenül érezni, mivel fogalma sem volt semmiről. Kezdett derengeni, hogy az asztalnak is több a humorérzéke, mint a Hölgynek és ha esetleg teát kérnék (nem kérdezték, fogyasztanék -e valamit a számlájukra) akkor, nem igénylem a citromot.. itt ül velem szemben!

23 perc telt el úgy, hogy semmit sem tudtam meg a munkáról, az elvárásokról, arról sem, hogy milyen egyéb releváns készségekkel lehetnék alkalmas a posztra, illetve az asszisztens-titkárnő-recepciós nyerő hármasból, melyik konkrétan a munkakör… Ezt az információt én olvastam ki a papírokból, (jelzem, fejjel-lefelé.. azért huncut vagyok.. mi?!) melyek a tárgyalóasztalon hevertek a kedves interjúztató előtt. Megnyugtattam, hogy ez nem gond, mert ez egy magyar találmány. Egy fizetésért, három klassz munkakör egyben! Nyugi, kávé is van ilyen! Bírom a strapát és van érzékem a prioritásokhoz. Vártam, hogy egy ilyen magas labdára reagáljon:”prioritás”…de, néma csönd… Folytattam…Láttam ám, hogy hatásvadász (nem mondhatom, hogy hülye) a Hölgy, erre megint bedobtam egy klasszikust: hosszútávú stabilitás. Na ez sem talált! Ezek után, én is csöndben maradtam. Üldögéltünk, nem tudtam a szavába vágni és bizonyára a nyughatatlan természetem indokolja, megtörtem ezt a varázst és megkérdeztem, milyen székhelyen működik a cég, mert, ha szabad megemlítenem (de csak félve), nem szeretnék Budapestről Miskolcra járni dolgozni.
Na, csoda történt. Olvasgatott kicsit a papírjaiban és közölte: Budapesti a cég.
Hű,az Anyját mondtam, végre egy jó hír! Teszt vagy valami? Nincs ilyen igény? Akár terhességi? Nem hiszem el! 45 perce vagyok a gagyi irodában egy fejvadásszal, aki semmit nem tud, nincs humora és teljesen alkalmatlan arra, amit vállalt. Megfordult a fejemben, hogy Ő valójában egy szerencsétlen áldozat, mert a hiteles interjúztató beteg lett és nincs más rajta kívül… ,,DE NEM” megint nem….

Ennyit tudott a fejvadász. Én kitartó vagyok, ha már költöttem arra, hogy ide jöttem, kirittyentettem magam, akkor ne menjek el dolgom végezetlenül: MEGINTERJÚZTATTAM MAGAM! KÉRTEM, JEGYZETELJEN..ha, esetleg akar. Végül közöltem magammal, hogy a második körbe nem kerülem be!

Kifelé menet elmondtam a Hölgynek, hogy nem az Ő hibája az, hogy ennyire alkalmatlan, viszont az már bűn, hogy megítélhet bárkit, aki álláskereső és adhat véleményt a Munkáltató felé. Ezt milyen szempontok alapján teszi?!

Kifelé menet bekukantottam a váróban és láttam az idősebb néni még mindig ott ül és vár valamire, valakire.
Megköszönte, hogy segítettem és jelezte, hogy a papír már bejutott a belső szobába.

Hogy mi a tanulság? Több is van. Alapvetően egyről szeretnék említést tenni, az a hitelesség!
Fejvadász cég munkatársai a legcsekélyebb mértékben sem voltak hitelesek. A honlapjukra odafirkantott profizmus, már akkor elvérzett, amikor a recepciós rábökött a szobára, ahol rejtőzködnek, nem pedig oda kísért. Tudás, jártasság, emberközpontú mentalitás…az smafu!

A szervezésben csak egy szempont érvényesül, mégpedig, ha nem tetszik, lehet elmenni.

Mégis van egy bökkenő: DOLGOZNAK(?!), NEKIK VAN MUNKAHELYÜK……………. ”

Köszönöm mindenki figyelmét!

Üdvözlettel:

Csak egy értelmes és felkészült munkavállaló

Megosztás:

31 hozzászólás

  1. pumukli · 2011/07/18

    Kedves Berta!
    Nekem többször is volt már olyan tapasztalatom, hogy több hónappal az önéletrajzom elküldése után hívtak állásinterjúra. (Vagy írták, hogy köszönik pályázatomat, de nem én vagyok a nyerő.)
    Sőt, olyan is keresett már, ahová nem adtam be pályázatot. Szerintem. aztán fene tudja. Mindenesetre arról csak ritkán tájékoztatnak, hogy mit csinálnak a fölöslegessé vált önéletrajzokkal.
    Lehet fantáziálni arról, hogy mi zajlik a háttérben.

  2. Franz Bruder · 2011/07/01

    …már én sem zavarom a hazai vizeket.
    De a történetem mai magyar történet.
    Nagynevű MAGYAR cég hirdetésére jelentkeztem. Telefonon. A beszélgetés során szakmai múltam, nyelvtudásom, érdeklődésem, terveim mind sorra kerültek. Úgy tűnt, egymásra találtunk.
    Időpontot egyeztettünk – szokásomtól eltérően nem késtem. A titkárságon kimért udvariassággal fogadtak. A kisasszony megkért, miután az igazgató úrral titkon, bizalmasan szót váltott, hogy várjak egy keveset.
    Saját levemben főve – öltöny-fehér ing-nyakkendő,ahogy illik – feszengtem a klímamentes trópusi éghajlatú előszobában. Mintha éppen a Magasságos színe elé vártam volna a bebocsáttatásra. Telt múlt az idő. Legszívesebben
    menekülésre fogtam volna, de megerősítettem a lelkemet. Nem minden nap kerül egy földi halandó ilyen közel vágyai beteljesüléséhez.
    Megcsörrent a titkári telefon – és kitárult a MENNYEK KAPUJA. Jól felszerelt, ízléses, hűvös irodában találtam magam. És ott ült Ő, aki kezében tartotta jövendő sorsomat. Igaz, a hátamról csorgott a veríték, és a hirtelen hőmérsékletváltozás – meg talán némi klíma-allergia – miatt eleredt az orrom,
    zavaromban elkezdtem az otthon felejtett zsebkendő után kutatni, izzadó tenyerem a zsebek szövetéhez tapadt, már se benyúlni, sem kihúzni onnan nem tudtam elegánsan, miközben arra gondoltam, hogy most sarkon fordulok, és mielőtt a világ vége kitörne, leugrom a földgolyóról …
    Mérlegre tettem, hogy eddigre már úgyis kellő súlyú negatív benyomást sikerült elhelyeznem a mérleg arra hivatott serpenyőjében.
    De mégsem. “Ő” – fennsőbbségben és fontosságban maga az ÚR sem
    lehetett különb nála – laza mozdulattal helyet mutatott egyik elegáns bőr fotelben. Csak ekkor fogtam fel, hogy észre sem vette kínomat. Telefonált.
    ” … igen-igen…. és mondd csak, mennyi idős most a gyerek ? … ahaá …
    szóval kezdő …. igen? … és mondd csak, milyen iskolája van ? …. Ó, az nagyszerű ! … és beszél valamilyen nyelvet ? ……. igen: az nagyon jó ! …
    nem baj, itt majd belejön ! …Jól van, Béluskám ! Hát persze, hogy tudunk valamit csinálni ! Tudod mit ? Küldd be a fiút ! … Hogy mikor ? hát,én most tudok időt szekítani, szóljon ide, mikor szeretne jönni ? Persze! … Hát persze ! Örülök, hogy hallottalak ! Csókollak, Béluskám ! ”
    Most ! Itt a nagy pillanat ! Most mutasd meg, mit tudsz ! Csak nyugi ! Minden
    kínod ellenére, mégis megérte kivárni ! ….
    Ne haragudjon, mit is mondott, ki küldte hozzánk ?
    Lebénultam. Szabályosan belegyökereztem a bőr ülőalkalmatosságba. Egy pillanat alatt kiszáradt a szám, kicserepesedett a nyelvem, torkomban fojtóan kivirágzott az alföldi szik, és hosszú másodpercek teltek el, mire ki tudtam nyögni egy semmitmondó választ erre a bonyolult és összetett szakmai természetű kérdésre. Valami olyasmit hebegtem, hogy a hirdetéssel kapcsolatban, meg hogy megbeszélt időpontra …
    – Sajnálom, jelenleg nem tudok semmit ajánlani. De megkeressük, ha magára lesz szükségünk !

  3. Krisztiantara · 2011/06/28

    Revontulet, Neked nagy szerencséd volt! 😀
    Én a munkakeresés alatt egyetlen egy olyan céggel sem találkoztam, akik ne álválogatást tartottak volna valamilyen okból.
    Vagy azért, mert már megvolt ki “lesz” a munkavállaló, vagy azért, mert annyira szélhámos cégnek “válogattak”, hogy el kellett játszani a sok jelölt közötti kiválasztott, értékes ember keresését, abból a célból, hogy egyáltalán rá tudjanak aztán majd beszélni a melóra, ha maradtál. 🙂
    Én kihagyom már őket, csak az időm és a pénzem ment rá a felkészületlen kis vigyorgógépekkel való társalgásra.

  4. Krisztiantara · 2011/06/28

    Hát az én kalandomban a Humán Centrummal éppen a “túlzott” felkészültség volt az akadály. 😀
    Nem nagyon értettem, miért hívtak be olyan személyeket is, akik átlátták, mire megy ki a játék.
    Talán nem olvasták el még a beküldött önéletrajzot sem, csak találomra válogattak, “versenytársnak” bárki megteszi elvégre. 😀
    És valószínűleg megvolt a befutó már előre.
    Én csak azt nem tudom, hogy egy nemzetközi cégnek válogatva, tudják-e ezt külföldön a tulajdonosok is?
    Érdekes kérdések ezek…
    Ha nekem vállalkozásom lesz, sosem veszek igénybe ilyen kisstílű haslyukbeszélőket, az biztos. 🙂

  5. Kristiantara · 2011/06/28

    Bocsánat a cenzúrától, teljesen elhamarkodtam, amit leírtam. 🙂

  6. Berta · 2011/06/20

    Ahogy látom: eddig (5 napja) nem érkezett konkrétum REVONTULET-től…

    Viszont, mintha – a saját példáján keresztül – arra próbálna célozgatni,
    hogy a munkavállalók nem elég felkészültek… Ezért nem sikerül…

    Nos, ezen a ponton, én is komolyan gondolkozom azon, hogy csatlakozom
    Unlucky véleményéhez… Bár adtam esélyt a másik lehetőségnek is…

    Úgy gondolom, hogy ez a fórum bizonyítja, hogy az emberek többsége
    értelmes és látja a lényeget és azt is, ami “mögötte van”…
    (Vagyis lehet, hogy már nem működik a “trójai faló”… ???!!!)

  7. Berta · 2011/06/20

    Először talán egy helyesbítés. Én is tévesen használtam a “fejvadász”
    elnevezést, amikor a cikkre hivatkoztam.

    Az “1-es” elnevezésű hozzászólónak igaza van. A cikkíró nem fejvadásszal
    találkozott, hanem MUNKAKÖZVETÍTŐVEL….

    Azt hiszem, hogy fejvadász jellemzője, hogy:
    – talán inkább a megbízók keresik,
    – általában speciálisabb képességű emberek kiválasztására, magasabb
    pozíciókba történő kiválasztásnál,
    – jellemzően nem adatbázisokból dolgoznak, hanem meghatározzák azokat
    a cégeket, ahol nagy valószínűséggel a megfelelő emberek megtalálhatóak
    és megpróbálják onnan elcsábítani őket.

    Azt viszont már nem tudom: mi a különbség a munkaközvetítő,
    állásközvetítő, személyzeti tanácsadó… stb. cégek között és melyek
    a fő jellemzőik?

    De – szerintem – a konkrét esetben nem a megnevezésük lényeges,
    hanem inkább a viselkedésük…

    Természetesen, törekedjünk a pontosságra is….!!!

  8. Krisztiantara · 2011/06/20

    Engem is töröltek nahát!
    A cenzúra a nagy cégeknek dolgozik itt, ezt az oldalt is törlöm. 🙂

  9. Krisztiantara · 2011/06/19

    Én is hasonlóképpen kerülöm eme cégeket, nekem a legnagyobb csalódás a Humán Centrum nevezetű állásközvetítő volt.
    Behívtak 40 embert egy “telefonos zaklató” állásra, nekem már ez is jó lenne, ha megfizetik, így maradtam, miután elmondták a munka körülményeit.
    Majd feladatokat végeztettek a 10 emberrel, aki hajlandó volt a szűrést elviselni.
    Kommunikációs kompetencia jellegű feladatokat adtak, olyanokat, amelyeket én tanárként szinte minden nap csináltam a gyerekekkel.
    A végén a legalacsonyabban teljesítő 3 ember maradt, minket, többieket elküldtek. Volt köztünk tanár, üzletkötő, call centerben dolgozó, tapasztalt, jól kommunikáló személyek, míg a 3 kis érvelni sem tudó maradhatott.
    Egy nagy cég számára végezte ezt a válogatót a munkaerő közvetítő, a UPC-nek, náluk panaszt tettem, nem érkezett a panaszomra válasz.
    Kérdeztem a húgomat, aki a MÁV-nál végez humán tevékenységet, vajon, ha a tapasztalatlan, betanítható, nem gondolkodó emberekre volt szükség, akkor miért hívtak be minket, többieket?
    Azt válaszolta, hogy versenyhelyzetet akartak imitálni.
    Na, azóta nem megyek ilyen helyre.
    Mert nem becsületesek.

  10. Jozefin · 2011/06/16

    Azt hiszem, ugyanabba az intézménybe vetett a rossz sorsom, a XIII. kerületben. A legvisszataszítóbb a portás volt (recepciós, óh!). Barátságtalan, mogorva, udvariatlan. Még sosem jártam ott előtte. Mintha tudnom kellene, hogy merre is menjek. Ha így fogadhatják az embereket, ha egy cég megengedi ezt magának, az ugyancsak rossz fény vet rá. Nem sok jót lehet várni. És így is volt. A folytatás is hasonló volt, a váró ismerős. Szerintem magukat minősítik.
    Éva

  11. Den · 2011/06/16

    – Teljesen egyetértek, százszor éltem át ilyeneket pályázóként.
    – Informatikusként olyan helyzetben is voltam már, hogy egy szolgáltatói tárgyaláson megtudtam, hogy a jó nevű, rongyrázós budai ingatlant bérlő stb. fejvadászcégnek egyáltalán nincs un. adatbázisa, amelybe állítólag gyűjtik a pályázókat. Így nyilván egy új megbízásnál sosem szűrnek és nyúlnak egy régebben felbukkant, és tökéletesen megfelelő szakemberre, hanem hírdetnek és vergődnek.
    – Tudomást szereztem arról is, hogy kamuhirdetéseket fogalmaznak meg, hogy a munkáltatók nagy forgalmú, jól menő profiknak lássák a fejvadászokat. Nyilván részben ezért nem adnak tájékoztatást a pályáztató vállalatról, mert nincs is. A pályázó meg abszolút árnyékra ugrik.
    – A pályakezdő “szakértő” kislányok leplezetlenül a haverjaikat és az unokatestvéreiket nyomják be az állásokra, majd háromnegyed év múlva dobbantanak. Nem az ügynökségen megfordulva, hanem a saját ismeretségi körömben láttam ilyet.
    – Azt hogy egy 25 éves pályaelhagyó földrajztanárból átvedlett HR szakértő specialista hogyan ítéli meg a két évtizedes informatikai tapasztalatomat.. már meg sem kérdem.
    – És még egy apróság: egyszer úgy nyertem el egy pályázatot, hogy és voltam az egyetlen, aki másfél (!) órát kivártam az interjúztatóra. Mi ebből a tanulság? Semmi, csak annyi, hogy direkt szopatnak!

  12. Teiresziasz · 2011/06/16

    Igaza van Unluckynak ! Megragadta a lényeget ami a fél országra jellemző (nemcsak munka témában): “…mert Neked személy szerint nincs negatív tapasztalatot, nem jelenti azt, hogy másnak (másoknak…sokaknak) ne lenne…”. Az emberek érzéketlenek más problémáira, mert nekik nem volt hasonló vagy most jól megy nekik. Emellett még szólni kell az idősebbek elhelyezkedéséről is, aminek a lehetősége közelíti a nullát, mivel “nincs hátrányos megkülönböztetés”. Erre írtam régebben, hogy kelljen indoklás és nyilt eredményhírdetés. Ezzel támadhatóvá válna a döntés és a HR-esek is jobban meggondolnák mit csinálnak és hogyan. Ha valakit behívnak az már maga pozitív, de én idősebb lévén több száz pályázatra(!), három év alatt 2 behívást kaptam. Na ezt übereljétek – vagy inkább próbálja valaki megmagyarázni !

  13. Egy felkészült/értelmes munkavállaló · 2011/06/16

    Kedves Rol!

    Megfogadva tanácsod én már így jelentkezem az állás hírdetésre:
    magyar születésű, 167 cm magas, budapesti székhelyen takarásban és fák árnyékában napozva örömmel várom jelentkezését. Profilom titkolom, kalandorok kíméljenek és a multimilliós jazz dobos vagyok!
    Jelentkezését a www. poratka. hu fejvadászon keresztül és szakmai impotenciája értelmében fogom előszűrni, majd értékelni és várhatóan válasz nélkül elutasítani. Előnyt jelent a dupla leszúrt riztberger és a mandarin nyelvjárás ismerete.
    Gondolom ez van olyan jó, mint a név nélküli multi cég aki portástól a nanotechnológiai mérnökig keresi álmai munkavállalóját!
    Csak azt veszik fel aki kitalálja ki Ő, ez az egyik legújabb fejtörős játék, Vágó Pista ha végzett a hitelekkel ide igazol.

    Egy értelmes munkavállaló

  14. Zozo · 2011/06/15

    Nemrégiben elmentem egy állásinterjúra. Az állás a lakóhelyemtől 300 km-re lenne. Azért írom feltételes módban, mert döntés még nincs, csak a válasz ígérete. Én minden esetre a lehetőséget nagy kihívásnak tartom és azt hiszem be tudnám bizonyítani, másképp is lehet a munkát szervezni, végezni, mint ott jelenleg zajlik. Bocsánat, de ilyenkor kijön belőlem, az eddigi tapasztalatok és felszedett tudás hasznosításának lehetősége.

    Amikor megérkeztem (pontosan), egy kedves aszisztens hölgy fogadott és közölte, az ügyvezető sajnos még nem ér rá. Úgy gondolom, ha valakit 300 km-ről interjúra hívunk, akkor legalább a kezdés időpontjára ügyelni kellene. Miután már 20 perce vártam, komoly késztetést éreztem, hogy fogjam magam és hazamenjek. Ez már azért túl sok.

    Igaz, 25 perc késéssel, de az interjú megkezdődött. Az egész arról szólt, hogy az igazgató elmondta a cég történetét, aggályait, mert távolról jöttem és megmutatta a céget. Az én szakmai hátterem, eredményeim egyáltalán nem is érdekelték. Már ez utóbbi során kiderült, sok olyan problémára tudnék megoldást, amivel ők eddig nem jártak sikerrel.

    A legszebb mégis ezt követően került szóba.

    Nem érti, miért küldött oda a fejvadász, hisz ők az általam kért bér feléért keresnek valakit.

    Erre csak azt tudom mondani, a kommunikáció nem volt megfelelő és olcsó Jánosokkal még Magyarországon sem lehet eredményt elérni.

  15. revontulet · 2011/06/15

    Kedves Unlucky!

    Visszaolvastam, amit írtam, és tényleg eléggé rózsaszínre sikerült, de sajnos nem vagyok fizetett bértollnok:) Nekem egyszerűen tényleg ezek a tapasztalataim. Kicsit pozitívabb hozzáállással akár biztatónak is tekinthetnéd te is és az alkalmatlan közvetítőkkel találkozók, hogy erre is van példa – nem lehetetlen, hogy egyszer ti is belefuttok ilyenbe.
    Persze lehet kórusban siránkozni, hogy kinek mennyire volt rossz vagy még rosszabb, de valószínűleg célszerűbb a közvetítőcéget valahogyan letudni, a lényeg úgyis a munkáltatói kör, mivel a döntést ők hozzák meg.
    Egyébként a negatív tapasztalatokból sokat lehet tanulni – az első hozzászólásomban említett három közvetítőről azért is ennyire pozitívak a benyomásaim, mert tényleg felkészülten mentem hozzájuk, aminek volt azért előzménye. 3-4 hasonló cég is keresett korábban az önéletrajzom alapján, de rögtön az első telefonos előszűrés sikertelen volt, nem tudtam velük ugyanis kellően meggyőzően kommunikálni a telefonban angolul. Eléggé kínos volt, de passzív volt a nyelvtudásom, úgyhogy nem is őket hibáztattam, hanem sokat gyakoroltam inkább (munkanélküliként ráértem). Mikor ez a három cég megkeresett, addigra sokat fejlődtem. Ráadásul ugyanazokat a kérdéseket tették fel, amiket a korábbiak, azokat pedig a sikertelen telefonos interjúk után átgondoltam, úgyhogy alapból gyorsabban tudtam épkézláb mondatokban reagálni. A személyes első körben pedig tényleg arra fókuszáltak, alkalmas lehetek-e a megbízójuknak.
    Így aztán azt gondolom, érdemesebb az interjúk után felidézni, mi érdekelte a közvetítőt (fejvadászt), és végiggondolni, mik voltak a válaszaink – egy másik interjú alkalmával ugyanerre a kérdésre akkor már sokkal alaposabban és meggyőzőbben tudunk válaszolni, vagyis jobb benyomást tehetünk.
    Ha meg nincs kérdés, akkor hagyjuk, hadd ajánljanak a munkáltatóhoz második körre:)

    Komolyan remélem, hogy lucky leszel!

  16. Berta · 2011/06/15

    Kedves LAJOS!

    Elég, ha az utolsó 1-2 hétben elküldött pályázatok listáját viszed magaddal
    vagyis csak a kimutatás legutóbbi oldalait…

    Saját tapasztalatból és mások hasonló tapasztalataiból is azt szűrtem le,
    hogy ha a beküldéstől számított 2 héten belül nem jelentkeznek, akkor már
    nem fognak… Sajnos…

    Kedves K. LÁSZLÓ “ÁLLÁSKERESŐ”

    Ha komolyan gondoltad…
    Szerintem, remek ötlet, hogy valamilyen fórumon nyilvánossá váljanak
    a tapasztalatok, de nem vagyok biztos benne, hogy a könyv erre a legalkalmasabb, hiszen a könyvkiadás viszonylag költséges és nem
    könnyű megítélni, hogy milyen kereslet várható és megtérül-e a befektetés…
    Mi a véleményed valamilyen másfajta fórumról?

    Kedves REVONTULET!

    Kétségtelenül elgondolkodtatónak tartom Unlucky hozzászólását…

    De – szerintem – az is előfordulhat, hogy Te valóban ilyen szerencsés vagy…
    Esetleg lehet arról szó, hogy konkrétabban megosztod velünk a pozitív
    tapasztalataidat? A profi közvetítőcégek nevére gondolok…
    Szerintem, többen is szívesen tesztelnénk őket…

  17. EGY FELKÉSZÜLT MUNKAVÁLLALÓ · 2011/06/15

    Kedves Revontulet!

    Megszólítottál, így vélelmezem a válaszadás joga megillett!
    Sem a megírt történetben sem azon kívül nem használom kedves stílusodban fellelhető kellemetlenkedő és degradáló kifejezések tárházát.
    Az ostoba és arrogáns szóhasználat értelmezését (Értelmező kéziszótár 234 oldal és 651 oldal) ha nem veszed zokon visszautalom saját hatáskörödbe, tekintve, hogy képességeim és kommunikációs készségem meghaladja kedves ismereteid, hisz én találok kifejezést mindezek finomabb és kulturáltabb megfogalmazására!
    Ha szabad figyelmedbe ajánlanom ez a portál nem a sikertörténetek tárháza, ez a környezet segít mindannyiunknak eligazodni egy útvesztőben! Segít mások példáiból rájönni arra, hogy mindez nem uniqum, nem a személyiségből fakadó hiba, ez egy általános piacgazdaságot jellemző probléma, amelyben az ember az áldozat! Kérdezni szeretném Te mire válaszoltál? Te engem, a személyemet gyaláztad, nem a tartalomra fektetve hangsúlyt! Prioritás érzéked nulla, figyelmetlen és szemtelen vagy, a fizetett bérenc összes jogosítványa kiütközik válaszodban!
    Úgy vélem, hogy a közel 14 hozzászólásból csak a Tiéd kellemetlenkedő, mely alapján úgy érzem, ha ez a szám a 100% akkor a te egykéd bizony csak az 1% -os bolhafing! Szívesen fogadtam pozitív benyomásaid de azt megkérdezném, hogy ezzel a bántó mentalitással te hol vagy hasznos partner és együttműködő munkavállaló?
    Azt nem tudom, hogy te milyen tényekre és információkra alapozva merészelsz engem degradáló mentális képességekkel felruházni, alias OSTOBA, miközben bejegyzésed nem tárgyilagos, a tényeket figyelmen kívül hagyó és mindenképpen nagyképű!
    Ennek a párbeszédpanelnek az a célja, hogy a már sokaknál elfogyott mentális-érzelmi tartalékokat felemésztve a kudarc kicsit jobban feldolgozható legyen, a bajban része lehessünk egy közösségnek, és kapjunk megerősítést arra, hogy a munkához való jog az ALKOTMÁNY szerint is mindenkit megillet! Pozitív benyomásaid sokak számára adhatott volna újabb kapaszkodót, melyben csak egy a lényeg: idő-tér konstelláció, melyhez szerencse is kell.. de stílusod mindezt aláaknázta!
    Pontosítás kedvéért megemlítem:ÉN EGYETLEN cégre és közreműködő személyre utaltam melyet TE általánosításnak véltél! Ez egy konkrétum, a Tiéd többesszám!
    Végül, de nem utolsó sorban: megelőlegezek Neked egy tanácsot: fogd vissza rosszindulatod, próbálj a hallgattál volna bölcs maradtál volna szólással néha megbarátkozni és nyeld le a békát, hogy Nálad okosabb vagyok!

    Egy felkészült munkavállaló!

  18. UNLUCKY · 2011/06/15

    KEDVES – revontulet – hozzászóló !!!

    Figyelemre méltó, hogy mindenki, aki hozzászólt az indító cikkhez – egyetértett és hasonló tapasztalatokkal gazdagodott – KIVÉVE Téged ! Hmm.-.-.
    Fizetett ellen-drukker vagy?? (ezt az állást nyerted el?) — Netán az egyik gagyi fejvadász cég embere (tulajdonosa, vezetője)? – aki a MÉZES-MÁZOS DICSHIMNUSZT ide firkantva el akarja hitetni velünk, sokat megélt -és túlélt munkakeresőkkel, hogy amit a rendkívül humoros és intelligens szerző megélt/megírt – az NINCS és mi többiek (vele együtt) elkeseredésünkben már mást nem tudunk, csak (minden alap nélkül) a MÁSIKRA MUTOGATNI és jól lehúzni a tökéletes színvonalon dolgozó Fejvadászcégeket? ! Természetesen AKINEK NEM INGE NE VEGYE MAGÁRA -tehát biztosan vannak megfelelő szakmai színvonalon, szimpátiával, segítőkészséggel és odafigyeléssel működő fejvadászcégek (közvetítők), de MOST NEM RÓLUK (a kevés kivételről) volt/van szó, hanem azokról akik NEM TARTOZNAK az elvárt szakmai színvonalon működő cégekhez, és kárt okoznak nekem is — a munkaadónak is…
    Javasolnám, hogy a jövőben amennyiben “tollat ragadsz” -legyél figyelmesebb és az ellen-véleményedet (ez esetben a pozitív benyomásaidat) ne úgy közöld, hogy a szerzőt és minket többieket is lekezelsz !!! ÉN EZT KIKÉREM MAGAMNAK – örülj annak, hogy Neked mekkora szerencséd volt és nem futottál bele ilyenekbe… De azért, mert Neked személy szerint nincs negatív tapasztalatot, nem jelenti azt, hogy másnak (másoknak…sokaknak) ne lenne!!! – Ezt a tapasztalást tette közzé a szerző, és én is, meg a többiek is egyetértettünk azzal, hogy márpedig ILYEN (sajnos) VAN! – én is megtapasztaltam!

    Jó annak, aki ennyire szerencsés!!!

    UNLUCKY

    !

  19. Zoltán · 2011/06/15

    Szia Mindenkinek !
    Nagyon életszerű a story, sajnos. Jómagam többször tapasztaltam már azt, hogy a munkálltatók által megszabott követelményeket, a fejvadászok, még megsrófolják és sok olyan dolgot tesznek az elvárások közé aminek SEMMI köze az adott munkakörhöz, tök felesleges. Beszéltem már erről nem eggyel, s ők azt az elvet valják, hogy így szeretnék a megbízójuk felé az ügyeségüket, rátermettségüket bízonyítani. Sajnos nagyon sok olyan esetről hallotam már, hogy az ilyen szempontok alpján kiválasztott jelölt, rövid távon is alkalmatlan volt a feladatra.
    Amit én személy szerint, nagyon hiányolok, az az, hogy a fejvadászok, a gyakorlati ismereteket és tapasztalatokat nem ellenőrzik elég hatékonyan le. Szerintem ez kulcsfontosságú dolog abban, hogy az általuk kiválasztott jelölt, tartósan megmaradjon a betöltött munkakörben, s eredményt érjen el.

  20. Zsuzsa · 2011/06/15

    Én megtaláltam a cikket író olvasónak való munkát! 🙂
    Szerintem az írással kellene foglalkoznia…

    Ja, és persze szurkolni nekem, hogy olyan munkát kapjak, ahol emberekkel foglalkozhatok, emberekkel működhetek együtt! – merthogy most munkakeresőben vagyok.

    🙂

  21. Teiresziasz · 2011/06/15

    Dúl az amatőrizmus az országban központi támogatással. A tőkéseknek az az érdeke, hogy minél többet csinálj meg ugyanazért a ..ar bérért. Szakmai szempontok, rátermettség, gyakorlat már rég nem számít csak a pártállás és a sógor, koma, jóbarát viszony. Látókörömben is vannak akik megszakadnak és orrvérzésig túlóráznak, mert elvárják tőlük, miközben másoknak meg nincs munkájuk. Persze akik dolgoznak, a plusszmunkáért pénzt nem kapnak. Fel akarják emelni a nyugdijkorhatárt, meg visszamozgatni egy csomó embert a munkaerőpiacra, miközben munkahely nincs. A tervezett közmunkás program pedig egyértelműen a rabszolgatartásra emlékeztet kozmetikázott változatban, úgyhogy a levélíró
    ne csodálkozzon azon amit tapasztal. Ez csak a része az egésznek, nézd összefüggéseiben a dolgokat. Ha az állam ténylegesen törődne a foglalkoztatással, akkor védené az állampolgárt megfelelő intézkedésekkel. Be lehetne vezetni például a kötelező indoklást az elutasításoknál, a nyilt eredmény hirdetést vagy azt, hogy ott legyen a nyelvtudás a vizválasztó, ahol a munkakörhöz a munkavégzés idejének legalább 30 %-ban kell az idegen nyelvet használni. Lenne még egypár jó ötlete nyilván másnak is, ha az illetékesek ténylegesen változtatni akarnának, de valószínüleg nem érdekük vagy azoknak nem, akik a háttérből őket irányítják.

  22. Veldon · 2011/06/15

    Tisztelt álláskereső!

    Elkövetted azt a súlyos hibát hogy, egyáltalán beléptél a kamu irodába.
    Többévnyi állásban és álláskeresésben eltöltött tapasztalataim alapján
    erős meggyőződéssel kijelenthetem hogy, ha és amennyiben nem fogadnak
    megfelelően (várnom kell…, rábök az ajtóra stb…) akkor nem vesznek komolyan.Higgyétek el teljesen felesleges várni egyetlen percet is!!!!!!!!!!!!

  23. Kovács László · 2011/06/14

    Óh! Töröltek. Nahát! Egyem azt a drága, kis mimóza lelküket!

    Áldás! Békesség!

    Kovács László
    Debrecenből, gyalog

  24. K. László "álláskereső" · 2011/06/14

    Kedves Szerző!

    Remek! Tényleg. (Mintha én írtam volna.) Kérem, engedje meg, hogy a hatodik éve gyűlő, halmozódó -álláskeresés szempontjából- negatív tapasztalataim közé illesszem! Ugyanis könyvet írok. Egyelőre az “Antisikerkönyv” (munka)címet adtam a művemnek. Igaz, a HR-kislányok ennek nem nagyon örülnek majd, ám ez kit érdekel?

    Ajánlom magamat!

    Egy büntetett előéletű, öreg és túlképzett -45 éves és kétdiplomás- mérnök a mai Magyarországról

  25. Lajos · 2011/06/14

    Nos, nem dobtatok fel!
    Az utóbbi kimutatás szerintem is szükséges, de az én listám már rég nem fér el egy lapon. 🙁

  26. Nádudvari Gusztáv · 2011/06/14

    Sajnos ma ez a jellemző..
    Én személy szerint rühellem a fejvadászokat, értéktelen, felesleges munkának tartom azt amit csinálnak.. 1 éve keresek munkát, az elmúlt időszakban nem egy fejvadásznál megfordultam. Elég vegyes a tapasztalatom, természetesen vannak felkészült és profi cégek (általában az ismertebb, jó nevű, nemzetközi cégek), de rengeteg a nyomoronc ingyenélő is, akikhez teljesen üres kör elmenni.. Tényleg az ember veszi a fáradtságot, hogy pályázik, szerelmes leveleket ír, aztán végre behívják, amire igyekszik felkészülni, normálisan felöltözik, időben érkezik, és utána derül ki, hogy üres kör volt, elég bosszantó.. ha az embert közben ne adj Isten még meg is alázzák, az szerintem elegendő okot ad az asztalborításra is.. a ha nem tetszik el lehet menni érzésnél nincs rosszabb, ilyenkor megérdemelnének egy szemen köpést..
    Kicsit azért vagyok csalódott mert én is rengeteg ilyen üres körön vagyok túl, büntettek már meg pl. parkolásért amikor épp interjún voltam ami elhúzódott, stb.. ilyenkor az ember már igen érzékennyé és sajnos ingerlékennyé is válik, mégis minden alkalommal szépen mosolyogni kell.. nem könnyű az egyszer biztos.. de kitartás mindenkinek!

  27. revontulet · 2011/06/14

    Szerintem a cikk írója semennyire nem humoros, a maximum, amit nyújtani bír, egy kis erőltetetten gúnyos, ostoba arrogancia. Emiatt aztán a történet sem tűnik nekem túl hitelesnek, bár lehet, hogy ilyen fejvadászok-állásközvetítők is vannak.
    Lehet, hogy csak kivételesen szerencsés vagyok, de én csak korrekt, felkészült, segítőkész, pontos, barátságos állásközvetítőkkel találkoztam – az elmúlt hónapban három helyen. (Többre szerencsére nem volt szükségem – az egyik cégnél nagyon gyorsan felajánlották a pozíciót, és mivel csak a szimpatikus munkakörökre jelentkeztem, és a fizetés is megfelelő, el is fogadtam az ajánlatot.)
    A három különböző közvetítőcégnél azonban szinte teljesen egyformák voltak a tapasztalataim: az önéletrajzom beküldése után felhívtak telefonon, behívtak interjúra, én is pontosan érkeztem, ők pontosan fogadtak, ásványvízzel kínáltak (teát nem is vártam volna el), tudták, ki vagyok, ismerték az önéletrajzom. Megbeszéltük, mit tudok, mit szeretnék, milyen tapasztalataim vannak. Elmondták, mivel foglalkozik a cég, amelyhez munkaerőt keresnek, milyen teendőim lennének. Két helyen az interjú egy része angolul zajlott. A harmadikon számítógépes tesztet kellett kitöltenem a nyelvtudás mérésére, de később visszahívtak angolul, hogy remélik, jól éreztem magam, az anyagomat továbbküldik, majd jelentkeznek.
    A másik idegen nyelvet már csak a leendő munkáltatóm tesztelte, mivel viszonylag ritka nyelv, kevés hr-es beszéli (finn).
    Mindhárom helyen kifejezetten kedvesek voltak, tanácsot adtak, milyen kérdésekre számítsak az interjún a munkáltatóval, milyen pénzügyi-számviteli témakörökből készüljek a szakmai tesztekre. Nagyon jól oldották a stresszt, hamar fel tudtam oldódni az első körben, a munkáltatóhoz így már sokkal nyugodtabban, kevesebb félelemmel mentem a második körre.
    Mindenkinek hasonlót kívánok és sok sikert az álláskeresésben!

  28. SZilvia · 2011/06/14

    Nálam a Pannon Work vitte a pálmát. Leírtam nekik, hogy van állásom, felmondási időm is, majd telefonon is közöltem, végül a hering partyn, amit ők állásinterjúnak neveztek kibökték, hogy két hét múlva kezdés.
    Felháborodtak, hogy megköszöntem és kimentem. Az egyik lányka utánam szaladt és megkérdezte van-e valami baj.

    Azóta inkább direkt keresem meg a vállalatokat.

  29. MATT · 2011/06/14

    Bertának!

    Köszi szépen a tanácsot.
    Azt hiszem megfogadom 🙂

  30. Berta · 2011/06/14

    Az indító cikk (olvasói történet) szerintem zseniális, humoros és
    sajnos jellemző is… !!!

    Először a végén kiemelt mondatra reagálnák: A fejvadász cégeknél
    dolgozó (legtöbbször teljesen alkalmatlan) HR-esek “van állásuk…”

    Miért ???

    Én sajnos arra jöttem rá, (de lehet velem vitatkozni) hogy nem feltétlenül
    annak van állása, pénze, cége… stb. aki szakmailag tapasztalt, képzett és személyiségét tekintve rátermett… Sajnos, nem ezek az “értékek” számítanak…
    Hogy mégis mi…??? Nehéz kérdés. Néhány konkrétum már kiderült
    számomra, például: ki az ismerőse, esetleg a barátjának az ismerőse,
    mennyire erőszakos, rámenős, mennyire gátlástalan (például tudja-e valamiről pókerarccal és magabiztosan állítani, hogy ért hozzá, miközben nem) folytatva a sort talán a megnyerő külső és az életkor (természetesen fiatal) is számít…stb.

    Nekem is van számos – sajnos rossz – tapasztalatom, néhányat már más témákhoz hozzászólva meg is osztottam, de a frappáns indítócikket – azt
    gondolom – nehéz lenne felülmúlni.

    Mindezek tanulsága számomra az volt, hogy álláskeresőként az utóbbi időben már mellőztem a “személyzeti tanácsadó” cégek “szakértő” segítségét, viszont a velük kapcsolatos tapasztalataimat igyekeztem másokkal is megosztani.

    MATT-nak talán egy használható tanács a végén említett problémához:
    ======================================================

    Én minden (többnyire e-mailben) beküldött pályázatomat kinyomtatom és elteszem, ezen kivűl egy viszonylag egyszerű, de könnyen áttekinthető (Excelben készített) kimutatást is vezetek a beküldött pályázatokról, ami egy A/4 lapon is elfér, akár magammal is vihetem és bárhol fél percen belül be tudom azonosítani, hogy miről van szó… 🙂

  31. MATT · 2011/06/11

    Erre mit lehet mondani? Én is jártam már így. Nem is egyszer. És az a legrosszabb, hogy ha vidékről megy fel az illető Pestre, akkor igyekszek előbb mindent megkérdezni, hogy mivel foglalkozik a cég, melyik kerületben található, kb. mennyi lenne a fizetés hány műszakos munkarend van, stb. És a válasz: benne volt a hirdetésben. Vagy nem mondhatom meg. (persze, mert akkor lehet, hogy akkor már nem is jelentkeznék hozzájuk, fel sem mennék Pestre a fejvadászcéghez. És a legbosszantóbb az, amikor felmegyek a meghatározott időpontra és akkor kb. 40-60 emberrel találom szembe magam és megint kitöltetik az önéletrajzos papírt, (amit már online egyszer kitöltöttem) és van egy teszt meg egy 10 perces interjú, amire akár több órát is várni kell a több ember miatt vagy az interjúztató késése miatt. Majd megkérik a munkavállalót, hogy egy másik interjúra is fáradjon el, ami a cégnél lesz). Szóval, akkor minek a fejvadászcég? dupla útiköltség (ha netán az ügyfél dolgozik másik helyen, akkor dupla szabadságkérés feleslegesen)
    Arról nem beszélve, hogy az állásmeghirdetés és a fejvadászcég megkeresése között akár több mint egy hónap is eltelhet. Ez alatt az idő alatt az én fejemből is kimegy, hogy hova adtam be az önéletrajzot. És az embert még csak nem is emlékeztetik, hogy hova jelentkezett és egyáltalán ki hív?

Hozzászólás


*