Túl késő váltani?

Váltás a karrierben. Sok okunk lehet arra, hogy karriert váltsunk. Vannak, akik rákényszerülnek egy leépítés miatt, mások egyszerűen újabb kihívásokra vágynak és úgy érzik, hogy ezt csak egy karrierváltáson keresztül érhetik el. Van olyan, hogy túl késő már karriert váltani?

Amikor karriert váltunk, akkor egy korai váltás a legegyszerűbb. Minél korábban váltunk, annál több esélyünk van rá, hogy kiteljesedjünk az új munkában. Egy későbbi váltás már nagyobb kockázattal jár, és sokkal drasztikusabb változásokat jelenthet, de ha ez az, amire igazán vágyunk, akkor soha sem késő váltani.

Ha készek vagyunk belevágni, akkor íme, néhány tipp a karrierváltáshoz:

Vállalkozásba kezdeni

Van, amikor úgy váltunk karriert, hogy a váltás nem érinti a munkaterültünket. Előfordulhat például, hogy önálló vállalkozásba kezdünk saját munkánkban szerzett tapasztalataink alapján. Sokan gondolják úgy, hogy ezzel a maguk urai lehetnek és vállalkozásuk egy jó befektetés lehet a jövőre nézve. Nem árt azonban jól átgondolnunk döntésünket, ha vállalkozásba kezdünk, mert a sikerhez sok energia befektetésre lesz szükségünk.

Mérjük fel a terepet

Ha még nem állunk készen egy karrierváltásra, de tervezzük azt, akkor felkészíthetjük magunkat úgy is, hogy kikérjük ismerősök, szakértők véleményét. Minél jobban feltérképezzük a lehetőségeinket, és minél több véleményt hallunk, annál magabiztosabban foghatunk bele a váltásba.

A munkáltató marad, a beosztás változik

Ha elégedettek vagyunk jelenlegi munkaadónkkal, de változásra lenne szükségünk, akkor vállalaton belül is megtehetjük azt, ha van arra lehetőség. Ha egy megbízható munkaadó „védelme” alatt váltunk, akkor az biztonságérzetet nyújthat az új pozíció kezdeti nehézségeinél.

Osszuk meg tudásunkat másokkal

Sok szakkollégium és egyetem ajánl fel szakemberek számára részmunkaidős tanítói állást. A tanítás egy nagyszerű karrierváltási lehetőség, hiszen úgy váltunk, hogy közben az évek során felhalmozott tudásunkat és tapasztalatainkat kamatoztatni tudjuk. Megfelelő ismeretségre van szükség egy ilyen tanítói álláshoz, de mi magunk is körbenézhetünk, hogy mely egyetemeken tudnánk esetleg tudásunkat megosztani a diákokkal.

Mielőtt váltanánk, gondoljuk át, hogy mit akarunk, és mennyire lesz pozitív hatással karrierünkre döntésünk. Íme néhány tanács, ami megkönnyítheti számunkra a váltást:

Az anyagi vonzat

Ha új karrierbe kezdünk, az azt is jelentheti, hogy kezdőként kevesebb fizetésért kell dolgoznunk. Ha úgy döntünk, hogy önálló vállalkozásba kezdünk, akkor pedig a vállalkozásunknak lesz szüksége kezdő tőkére. Kezdeti befektetésre akkor is szükségünk lehet, ha valamilyen tanfolyamot vagy képzést kell elvégeznünk új munkánk miatt.

Gyakorlat teszi a mestert

Mielőtt belevetjük magunkat az új munkánkba, próbáljunk meg tapasztalatokat szerezni. Lehet ez akár egy szakmai gyakorlat, tanuló idő, részmunkaidő vagy egy mentor irányítása alatt is dolgozhatunk, a tapasztalat jó tanítómester. Nagyobb tapasztalattal rendelkezőkkel dolgozni egyenes út lehet egy új karrierhez.

Erős kapcsolati háló

Gondoljuk át, kiket ismerünk, hogy kik lehetnek azok, akik segítségünkre lehetnek egy karrierváltás során (van már ilyen jellegű tapasztalatuk, ismerik azt a szakterületet, amire váltani szeretnénk stb.). Családtagok, barátok, kollégák vagy olyan kapcsolatok, akiktől most segítséget kérhetünk, hasznosak lehetnek a karrierváltásunknál. Kérjünk tőlük tanácsot, instrukciókat és élménybeszámolókat.

Belefogni egy karrierváltásba sokszor nagy kockázattal jár, de ugyanakkor pozitív irányba változtathatja meg az életünket. Emlékezzünk arra, hogy számtalan képességünk (kommunikációs képességek, csapatjáték, vezetői tapasztalatok stb.) transzformálható, tehát egy másik szakterületen, pozícióban is ugyanolyan jól hasznát vehetjük. Gondoljuk át, milyen képességekkel rendelkezünk, hogy azokra építkezve megkönnyítsük karrierváltásunkat.

Ha szeretnél még több karriertanácsot és hasznos információt kapni az álláskeresésről, akkor fel is íratkozhatsz a blog információs csatornájára.

Megosztás:

5 hozzászólás

  1. Neményi Orsolya · 2010/08/21

    Ezek szerint mások is így jártak… Most nem a közösségi oldalakat akarom leszólni, bocs, csak sajnos sokan nem arra használják amire kellene, csak “úgy fent van, de mégsem”. Hát, meddig tart már lökni egy sort vissza az msn-en, meg az iwiw-en, pénzbe sem kerül!

  2. Pizzás fiu · 2010/08/15

    Így van ahogy az első írta. Látom régi cikk, de azért írok én is. Hiába iwiw-meg msn. Nekem sem sokmindent ért. Írtam egy ismerősnek msn-en is, hogy nem e tud egy olyan helyet, ahol tapasztalatot lehetne szerezni, mert tudtam, hogy ő is rendszergazda amúgy. És mit írt? Ennyit. “nem” ezen felül egy pontot, egy vesszőt sem. Szóval igaz az, hogy mindenki magával van elfoglalva bőven. és ez elég szomorú. Attól, még lehet máson segíteni, ha valakinek van melója, gondoljon vissza vagy bele, mikor neki nem volt. Sok ember magánakvaló, én személy szerint rühellem az olyanokat.

  3. Poczik Ágnes · 2010/07/23

    Én a váltás híve vagyok. Ha valahol nem érezzük jól magunkat lépnünk kell, máskülönben komoly lelki és egészségügyi gondjaink lesznek. A siker pedig tőlünk függ, hisz mi vagyunk felelősek saját életünkért, nem a körülményeink. Ezt sajnos sokszor elfelejtjük, mondván “Ebben az országban úgysem sikerülhet semmi!”. Véleményem szerint csak kifogásokat keresünk arra, hogy ne kelljen lépnünk, hisz azt mindenki tudja, hogy az komoly erő és esetleg pénzbefektetésekkel járhat. Így inkább nem csinálunk semmit, hisz “Gazdasági válság van.” és “Minek végzünk el egy egy iskolát, ha senki nem kíváncsi a tudásunkra?”. Ha valaki elhivatott és igazán szakmát szeretne váltani, az meg fogja találni a módját. Ha máshogy nem, akkor kezdetben különböző gyakornoki, asszisztensi állásokon keresztül. Senki nem mondta, hogy nem lesz nehéz, viszont a végén annál büszkébbek leszünk magunkra!

  4. Mészáros Anna · 2010/07/08

    Hát igen, ebben nagyon is egyetértek. Sajnos mai napság – érthetően persze – mindenki kapaszkodik a pozíciójához, munkájához. Sokan örülnek, hogy munkahelyük van. Akik meg pozícióban vannak, azokat nem biztos, hogy érdekelni fogja más baja, pedig lehet mindenki sokkal jobban járna, ha kihasználná a kapcsolati tőkét, és nem kéne HR szakemberekre hagyatkozni minden esetbe. (teszem hozzá, nem túl olcsó egy egy toborzó irodát megbízni egy ilyen feladattal) De a gond ám ott is leledzik, hogy sokan hiába is végeznek el egy főiskolát, a szakmájában nem fog munkát találni. Pl. elvégez egy HR főiskolát, és mivel más területen van tapasztalata, vagy ott, vagy egy harmadik területen fog munkát találni, ha talál. Akkor minek végzünk el egy egy iskolát, ha senki nem kíváncsi a tudásunkra? Szóval vannak kérdések és megoldandó feladatok, és gondolkodásbeli változásokra is szükség lenne. De ez még soká lesz.

  5. Neményi Orsolya · 2010/07/05

    Kapcsolati háló… Na igen. például 15 évvel ezelőtti osztálytárs, ismerős. A közösségi oldalakat sem erre használják az emberek, pedig lehetne. Én is próbálkoztam, de választ nem kaptam az ismerőstől. Az a véleményem erről röviden: közösségi oldalak ide-oda, a segítő szándékon van a hangsúly. Ha akar, segít bármilyen módon, ha nem, akkor nem.

Hozzászólás


*