Mi lehet a siker titka?

A válságot követően számos tekintetben és területen változtak meg az igények. Kiélezettebb lett a verseny a meghirdetett pozíciókért, többen regisztrálták be magukat valamilyen álláskereső oldalra és megnőttek a sorok a munkaügyi központok előtt. A válság kirobbanása óta ezek a jelenségek enyhülni látszanak, azonban még mindig sokan vannak, akik állásuk elvesztése után nem tudtak újra talpra állni, olyan helyzetbe kerültek, amivel nem tudtak hirtelen mit kezdeni.
A megnövekedett munkanélküliség következtében tömegével jöttek létre azok a fórumok, amik ezzel a témával foglalkoznak. A neten számtalan ajánlatba botolhatunk, ahol a tökéletes önéletrajz titkát árulják nekünk „hihetetlenül kedvező áron” és sorra jönnek létre az olyan interaktív felületek (fórumok, blogok), ahol az álláskeresők megoszthatják egymással történeteiket. Amerikai oldalakat böngészve részletes beszámolókat olvashatunk arról, hogy a blogolók hogyan, milyen körülmények között veszítették el állásukat. Az egyik oldal szerkesztői a bemutatkozóban azt írják, hogy 2009-ben hihetetlen magasságokba szökött a munkanélküliség, a kirúgások mindennapossá váltak. 2010-ben bár enyhülés mutatkozik, még mindig sok a leépítés, ami egyértelműen arra utal, hogy a gazdaságnak nem sikerült talpra állnia. Az oldal célja, hogy összegyűjtse és ismertté tegye azoknak a hétköznapi embereknek a történetét, akik a leépítés áldozatai lettek, elmondásuk szerint azzal a nem titkolt céllal, hogy a humán erőforrás szakemberek (és természetesen a felsőbb vezetők) is lássák ezeket az egyéni eseteket. A blogon a kirúgások okait és annak módját is megismerhetjük.
A magyar fórumokon is leggyakrabban a kirúgásokról és a kielégítőnek nem mondható állami segítségnyújtásról olvashatunk, azonban felmerül a kérdés, hogy ez így önmagában vezethet-e valahova. A megoldás még mindig hiányzik a történetből.
Megoldással nem könnyű szolgálni, de a tapasztalatok megosztásából sokat lehet kamatoztatni, tanulni. Mi azonban most szeretnénk megfordítani a képletet és arra kérjük kedves olvasóinkat, hogy küldjék be nekünk történetüket, hogyan sikerült állást találniuk. Írják meg nekünk, hogy hogyan kerestek állást és hogyan készültek fel az állásinterjúkra, ott milyen kérdésekkel találkoztak és hogyan sikerült azokat jól megválaszolniuk. Az október 15-ig beérkező „sikertörténetek” a CV-Online játékában is indulhatnak.

Megosztás:

9 hozzászólás

  1. Csillag · 2010/11/08

    Nekem az a meglátásom, hogy bárhány éves az ember, ha nagyon nem nyugdíj előtti, akkor a külföld a megoldás. Ez a “harminckettő felett kutyának sem kellesz” ez magyarországi specialitás. Nyugaton a tapasztalatot fizetik. Erre bizonyíték a sok idősebb (sőt szinte nyugdíjas korú) tv. műsorvezető, riporter, stb.stb…

  2. Momo · 2010/10/08

    Mostanában sok jó tanácsot kapunk, mi, munkanélküliek, vagy ahogy eufémisztikusan-hivatalosan neveznek minket, álláskeresők, hogyan és mit tegyünk, hogy egyáltalán esélyünk legyen állást találnunk a munkaerőpiacon. Elég csak a Topjob internet-oldalait böngészni. Úgy tűnik, egész szakma lett ebből az álláskereső-tanácsadásból. Szerepelnie kell a szakmák országos jegyzékében is, és oktatni kell az alap-, közép- és felsőoktatási szinteken. Ki kell képezni jól képzett álláskereső-tanácsadó szakembereket, akik felékészítik az álláskeresőket (munkanélkülieket) nehéz feladatukra, mint ahogy a nyelvtanárok felkészítik a tanulókat a nyelvvizsgára. Olyan bonyolult tudomány lett mai világunkban ez, hogy egy szimpla álláske-reső e nélkül a felkészítés nélkül képtelen eligazodni a munkaerőpiaci elvárások rejtelmeiben. Ahhoz, hogy egyáltalán esélye legyen egy állás elnyerésére, meg kell tanulnia egy csomó trükköt és fogást, aminek segítségével előnyhöz juthat képzetlen pályatársaival szemben, meg tudja győzni leendő munkaadóját, a munkaerő-keresőt, akinek egyszerűbb a dolga, hiszen csak választania kell a jelentkezők közül. Mert az álláskeresés bizony ma már komoly szakma lett, amihez komoly képzettség kell, nélküle szinte lehetetlen boldogulni a munkaerőpiacon. Ehhez kellenek a jól képzett álláskereső-tanácsadó szakemberek, akik majd megtanítják az álláskereső szakma minden csínját-bínját azoknak, akik kénytelenek erre a nehéz pályára adni a fejüket…
    Hiszen ma már önálló szakma lett az álláskeresés, a hivatásos álláskeresők (munkanélküliek) napi 8-12 vagy annál is több órában gyakorolják hivatásukat, a különbség csak annyi a többi szakmával szemben, hogy ennek a díjazása rendkívül alacsony, megélni belőle szinte lehetet-len, ráadásul 3 hónap múlva lejár, azon túl az ember kénytelen ingyen dolgozni, a nyugdíj pedig szinte elérhetetlen távolságba kerül.
    Munkaerőpiac. Mit takar ez a homályos fogalom? Olyan piacot, ahol a munkaerővel keres-kednek. Mert a piacgazdaságban mindennek piaca van. Fának, szénnek, olajnak, építőanyag-nak, fogyasztási cikkeknek és szellemi termékeknek, mindennek. A munkaerőpiacon keresett árucikk az álláskereső. A pénzkereső, akinek átmenetileg (vagy véglegesen) állása van és pénzt keres, nemigen jelen a munkaerőpiacon, nem így az álláskereső, akinek pénze nincs, és ezért átmenetileg (vagy véglegesen) állást keres. Az álláskeresőnek, hogy önmagát el tudja adni, tisztában kell lennie a piaci törvényekkel (kereslet, kínálat, marketing, reklám, stb). Meg kell tanulnia különböző, újonnan felkapott tudományokat (pl. kommunikáció, pszichológia). Értenie kell az új technológiákhoz (számítógép, Internet). Világos, hogy mindezt komoly és szervezett oktatás-képzés nélkül elérni szinte lehetetlen. Ahhoz, hogy az álláskeresők szakmá-jukhoz megfelelő és magas szintű képzettséget nyerjenek, nagy szakmai tapasztalattal rendel-kező oktatókra van szükség, akik természetesen a volt álláskeresők (munkanélküliek) közül kerülhetnének ki, hiszen nekik van a legtöbb tapasztalatuk ezen a pályán, ismerik a fogásokat, az álláskeresők lelkivilágát és minden gondját-baját. Ilyen jól képzett oktatókban bátran meg-bízhatnak az álláskeresők és a leendő álláskeresők…
    Individualizált társadalmunk gyűlöletes piacgazdaságában a legundorítóbb piac a munkaerő-piac, ahol az érték teremtőjét és létrehozóját, az embert egyszerű árucikké fokozzák le, ki-szolgáltatva őt másoknak, a vele szemben álló magántulajdonos osztály tagjainak. Ahhoz, hogy a piac ismét visszanyerje eredeti rendeltetését, a munkamegosztás során emberek által megtermelt termékek kicserélési helyét, hosszú még az út…

  3. Gurbácsné Molnár Mónika · 2010/09/22

    Még volt állásom amikor több állásportálra is regisztráltam. Gondolván, ma egy állás nem jelenti azt, hogy én már nem is lehetek munkanélküli. Tekintve, hogy egy rokkantnyugdíjasnak még nehezebb a helyzete még az állásportálokon is. – Még mielőtt valaki azt mondaná, hogy egy öreg mama már ne akarjon dolgozni, elárulom, hogy 46 éves vagyok, van egy egyetemista lányom aki tanulna, de kénytelen volt halasztani, mert nem tudom tovább pénzzel támogatni. A nyugdíjamból még én se tudpok megélni, főleg télen. Ha kifizetem a rezsit kb 15000Ft marad egész hónapra.
    A munkáltatók eddig nem igazán szerették a részmunkaidőben dolgozókat, most se nagyon, de a mostani szabályok szerint úgy tudom bizonyos létszám felett kell megváltozott munkaképességűeket is alkalmazni.
    Itt jön az a pont ami mostanában mérgesít. A munkaadó meghírdeti ugyan a részmunkaidős állást, de mindjárt azt is kiköti, hogy csak nappali tagozatos hallgatókat hajlandó foglalkoztatni. Ezzel mindjárt ki is zárják a szerencsétlenül járt aktív korúakat. Tehát a harminc éven felüliek már ássák is el magukat.Egy nappali tagozatos diák hogyan lenne képes egyszerre a mnunkahelyen is, meg az iskolában is helytállni?
    Itt kéne minden önkormányzatban egy a megváltozott munkaképességűek érdekeit védő, képviselő érdekképviselet. ( Baranyában mondjuk lehetnék én :-))

  4. Kata · 2010/09/20

    Kedves hozzászólók!
    Szomorúan olvasom soraitokat, úgy tűnik megfejtettük közösen a siker titkát. Vajon a blog szerkesztője is ilyen sikerekre gondolt?

  5. eretnekem · 2010/09/16

    Az enyém sikertörténet, ám nem igazán sikerült megfejtenem a miérteket..

  6. Pisti · 2010/09/16

    már 1,5 éve nem tudok elhelyezkedni 🙁 sehol

  7. NaVaMo · 2010/09/16

    Márciusban bocsjátottak el egy multitól, mert India olcsóbb… Kb. úgy fele annyira… Azóta nem találok állást, akik a csapatból találtak azok MIND ismertség révén vannak ott, ahol vannak. 1 ember meg azért talált hagyományos úton munkát, mert olyan helyen van a cég, hogy a megközelítése sok embernek nem túl megfelelő… Szóval éljena kapcsolati tőke… Akinek meg nincs… az elmehet a sóhivatalba :S

  8. Sipeki · 2010/09/16

    Kata! Teljesen egyetértek. Én lassan 1,5 éve keresek állást. Minden fontosabb fejvadásznál regisztrálva vagyok. Naponta több állást kínálnak. Szerintem már legalább 1000 helyre küldtem önéletrajzot. 1 db kezemen megtudom számolni, hány helyre hívtak interjúra, ahol hülyébbnél hülyébb kérdéseket tettek fel. Pl. mondjak magamról 5 rossz tulajdonságot. Mondtam, hogy csak egy van, az hogy nincs rossz tulajdonságom. Hát, nem arattam sikert. Természetesen azóta sem hallottam többet az interjúztatókról. Pedig 30 éves gyakorlatom, nagy rutinom van. Jelentkeztem én már minden témakörben, melyek sokszor igen nagy visszalépést jelentettek volna, de hát kell a meló. Mivel lassan 50 éves leszek, hát már a kutyának sem kellek. Konzekvencia: ismeretség nélkül nincs állás!!

  9. Kata · 2010/09/16

    A sikertörténetekre igen kíváncsi lennék, mert eddig még csak olyanokat olvastam, hogy ismeretség révén tudott valaki kitörni a munkanélküliségből. Egyébként hiába a tanulás, képzés, akarat és bármilyen referencia is kevés. Jó lenne, ha őszinte hozzászólások érkeznének.

Hozzászólás


*