Állást találni lépésről lépésre

Tavaly nyáron tanulmányaim befejezése után kerestem állást, főként Budapesten, de az ország egész területére kiterjedően is. Eleinte, az első száz állásajánlatnál be sem hívtak interjúra, amikor rájöttem, hogy esetleg ez a vidéki lakhely feltüntetése miatt fordulhat elő.

Később, olvasva a fórumokat, folyamatosan fejlesztettem az önéletrajzom, eleinte a cím javításával, majd munkagyakorlatok megjelölésével. Mert bármennyire is hihetetlen, ha a pozícióhoz nem is illeszkedik a gyakorlati helyszín, mégis azt kelti tapasztalataim szerint a munkaadóban, hogy az álláskereső munkához való viszonya már régóta kialakult.
Esetemben pultos gyakorlattól kezdve, ügyfélszolgálat, értékesítés, iroda egyaránt előfordult, természetesen mind tanulmányaim során részmunkaidőben. Ezt fontosnak tartottam megosztani, mivel főként könyvelői, pénzügyi területre jelentkeztem, ahová nincs, vagy csak minimálisan van szükség ezekre a gyakorlatokra.

Következő időszakban (kb. egy hónappal később) már néhány állásinterjún is megfordultam, ahol többnyire elég gyakorlatlanul egyszerűen a személyiségemmel próbáltam megszerezni a pozíciót. Utána olvastam a cégnek, tudtam mit szeretnék, további fejlődési lehetőségeimet is elmondtam, tehát azt hittem minden sikerülhet. Végül sajnos az egyik fő személyiségjegyem ,,győzedelmeskedett” az állásinterjúk során; a bizonytalanság. Sajnos bizonyára a munkaadók is érezték ezt rajtam, és ki akarna egy örökké kétkedő személlyel dolgozni?

Végül a nagy áttörést az egyik cégnél kötelező grafológiai vizsgálat eredményezte, ahol minden kompetenciámat értékelték.
Ez amiatt is hasznos volt, mert ezáltal én is jobban láthattam, mit erősítsek, és miben érezhetem magam magabiztosnak.
Nem lett rossz eredménye, de sajnos csak második helyen végeztem, és mire a pozíciót elnyerő hölgyről bebizonyosodott, hogy mégsem megfelelő, addigra már a jelenlegi munkahelyemen voltam.

De szeretném még a köztes időszakot is elmondani, hátha mások hasznára válik.
A grafológia alapján ismét átszerkesztettem az önéletrajzom kiemelve a főbb erősségeket. Ilyen kompetenciák pl. a szokásosak, szorgalom, precizitás, munkához való hozzáállás. Úgy gondolom, hogy az elemzés alapján egyszerűen érthető, kifejező önéletrajzot sikerült összeállítanom. De erről tanúskodtak az állásinterjúk is.
Ekkor meg kell jegyeznem, kb. a 200. jelentkezésnél jártam. 2 hónap leforgása alatt.
Szinte minden héten jártam állásinterjúkra, az igényeimet csökkentettem, a végzettségemnek megfelelő munka sem volt cél, a megfelelő fizetés pedig még inkább csökkent a jelentkezések által.

Sok energiát kellett belefektetni, mivel időközben a második körös interjúkra gyakran projektmunkával kellett készülni, ami elég sok kutatómunkát is igényelt. Közben persze olvastam fórumokat, blogokat, tanácsokat. Sok helyen tanácsolják például, hogy tanuljuk meg az állásinterjú szövegét. Nagy vonalakban persze, hogy ne betanult mondatokként hangozzon. Végül ezt is bevettem a szokások közé, és csodálatom ellenére bevált módszerként tekintek vissza rá.
Hiszen felkészültem a nehéz kérdésekből, melyeknél eddig meglepődtem és válaszoltam, ami adott pillanatban eszembe jutott. Természetesen ahogy kiléptem az utcára sokkal jobb ötleteim születtek válaszként.
Ezután mindig tudtam mit várnak tőlem, és mi áll legközelebb hozzám, hogyan mondjam el, hogy miért szeretnék gyárban dolgozni pénzügyi végzettségemmel. És miért szeretnék természettudományi diplomát a könyvvitelhez.

Nehéz volt, de végül minden kérdésre tudtam a pontos választ és minden interjúra felkészülten érkeztem.
Három hónap álláskeresés, 300-350 elküldött jelentkezés, folyamatos formázás, gyakorlat, minimálbérre lecsökkentett bérigény után mégis könyvelő pozícióra kerültem. Természetesen nem álmaim fizetéséért, és nem vezető pozícióba nagy multi céghez. Viszont úgy gondolom, hogy aki nem elégszik meg a kisebb lehetőségekkel nem szerezheti meg a kellő tapasztalatot a nagyobb felelőséggel járó pozíciókhoz. Hiszen sokan tudjuk, hogy akik beosztottként sosem dolgoztak, és azonnal vezető pozícióba kerülnek sosem fogják érteni a beosztottak munkakörét. Ez pedig folyamatos munkahelyi konfliktusokhoz vezet.

Utolsó sorokként én csak annyit javasolnék mindenkinek, hogy ha nehéz helyzetben van valóban, adja fel egy időre az álmait, és igényeit, próbáljon meg minden lehetőséget megragadni, amit talál. És akár rendszerezve, akár öntudatlanul változtasson is a cél elérése érdekében. Minden motivációs levelet, mindig át kell írni, és persze nem árt néha egy kis önbizalomtréning sem, hiszen ha magunk nem hisszük el, hogy alkalmasok vagyunk a pozícióra, a munkaadónk sem fogja.
Ehhez sok segítséget tudnak nyújtani a környezetünkben élő emberek, tehát az álláskeresés ideje alatt is építsünk kapcsolatokat, a későbbiekben is fontos lesz, ha számíthatunk rájuk.

Tisztelettel,

Beáta

Megosztás:

9 hozzászólás

  1. morpheus · 2010/10/28

    Kedves Bea és a többiek !

    Nagyon jók hangzik ez ale kell adni az igényeinket, be kell érni minimálbérel, és még sorolhatnám, de azért vegyük észre, hogy ha valakinek családja van, akkor az nem igény kérdése, hogy az iskolában be kell fizetni szinte hetente valamit, tanszereket, néha ruhát, és isten bocsássa meg nekem és a gyarekeimnek sajnos még ennünk is kell. Én leadhatom az igénymet, és elmehetek havi nettó 80.000 fz-ért dolgozni, de ha ez nem elegendő az éhenhaláshoz, és a nem luxus számlák kifizetéséhez, akkor ez a lemondás szöveg csak frázis marad.
    Akár Beától, akár mástól szivesen látok itt egy számítást, hogyan is kell az állítólagos igényeimet leengedve minimálbéren dolgozva nevelni 3 gyereket.
    Amint látom a számomra elképzelhetetlen egyenletet, akkor azt mondom oké, leadom azóriási igényeimet, és elmegyek minimálbérért dolgozni bánom is én minek.
    És még mialőtt valaki azt írja a 80.000 Ft is több a semminél, annak ajánlom figyelmébe, hogy a minimálbérért is van elvárás például a munkaidő betartása tekintetében, így ha valaki elfogad egy ilyen helyzetet, akkor vajon hogy megy onnantól állásinterjúra? Talán csak este 8 után hajlandó majd megjelenni, vagy természetesen megértő lesz a minimálbéren alkalmazó cég, és szabad utat ad az állásinterjúkhoz.
    Ha valaki nem akar adóságspirálba kerülni, akkor érdemes átgondolnia, hogy elvállal-e olyan munkát ami egyértelműen kevesebbet hoz, mint a minimális, tovább nem csökkenthető megélhetési költsége.
    nem könnyű munkanélkül, de óvatosan kell bánni az ilyen ígényleadásokkal, modern rabszolgasággal, mert azt fogod észrevenni, hogy többet nem jössz ki belőle.

  2. Zsuzs · 2010/10/21

    Kedves Bea!

    Gratulálok a munkához és a kitartáshoz is. Egy darabig én is azt gondoltam, friss diplomásként, hogy csak abban szeretnék elhelyezkedni amit a leginkább szeretek (és amiért tanultam)… Fél év álláskeresés után mára eljutottam odáig, hogy bármilyen állás jó lenne, kevesebb fizetéssel, csak legyen végre valami, amit csinálhatok. Sajnos nem könnyű a jelenlegi helyzet. De a bizakodás a fontos! 🙂

  3. Dzsó · 2010/10/07

    “Ha nehéz helyzetben van valóban, adja fel egy időre az álmait, és igényeit, próbáljon meg minden lehetőséget megragadni, amit talál.”

    Egyetértek!
    Ami ennél is nehezebb, belátni, hogy nehéz helyzetben vagyunk, leadni az igényekből és átállni…

  4. Roland · 2010/09/23

    Szia, Bea!

    Én 1,5 éve keresek állást – sikertelenül. Jelenleg dolgozom, környezetvédelmi megbízott vagyok egy családi vállalkozásnál. Főiskolai szintű környezetmérnöki képesítésem van, s már 3,5 éve dolgozom így. De a munkáltatóm nem becsül meg eléggé – 4 órásként dolgozom már 1,5 éve heti elosztású fizetéssel…a jelenlegi béremért szabályosan könyörögnöm kellett, amit alig 1 hónapja kapok. Terveim vannak, de nem tudom megvalósítani őket. Interjúkra ritkán hívnak be, s ha mégis, akkor is megalázottnak érzem magam. A történethez hozzátartozik, hogy III. éves vagyok főiskolai szintű építőmérnök szakon (másoddiploma), amit a munkáltatóm úgy enged, hogy ha azon a héten iskolában vagyok, akkor nincs fizetés – függetlenül, hogy már az iskola miatt elfogyott a szabadságom.
    Sőt azt vettem észre, hogy már a főiskola nem elég: egyetem kell vagy doktorátus. A legutóbbi interjúmon megkérdezték, hogy publikáltam-e már cikket? A válasz természetesen nemleges volt a fenti okokból kifolyólag.
    Több lábon próbálnék megállni, mert a munkáltatóm nem támogat sehogy, ezért egy pályázatírói tanfolyamot is elvégeztem. De hasznosítani sem tudtam még. Egy nap megtaláltam a végzettségeimnek megfelelő pozíciót, amit meg is pályáztam. Egy dolog hiányzott a pályázatírásban szerezett 5 éves gyakorlat. Be sem hívtak, a válasz elutasítás volt.
    Szeretnék végre egy biztos állást, ahol végre megtalálhatom a “nyugalmam”.
    Amit mondtál a grafológiai elemzésről, azt érdekesnek találom. Úgy érzem, ideje alkalmaznom nekem is.
    Sikeres, boldog életet kívánok!

    Üdvözlettel:
    Roland

  5. Imre · 2010/09/23

    Ez így rendben van, a grafológia nagyon hasznos, de hiányzik a “minta”, legalább név, cím, adatok nélkül, csak úgy ránézetre., hogy mi is “sült ki” a tervezgetésből, alakításból … egy sablon, a szó pozitív értelmében.
    Sokat segítene.

  6. widescreen · 2010/09/23

    Úristen, 300-350 elküldött jelentkezés?

    Ha jól értem, kb. 1 évedbe telt, míg találtál állást… Én kb. az első 10-20 jelentkezés után feladtam volna.

    Persze nem beletörődve, hanem taktikát váltva: elmentem volna ingyen dolgozni arra a szakterületre, ami igazán érdekel. Ott beleadni apait-anyait, hogy lássák, mennyire hasznos munkaerő vagyok.

    Majd fél-egy év múlva, szakmai tapasztalattal a hátam mögött most nem kellene minimálbérért gürcölni.

    Kevésbé frusztráló, és sokkal eredményesebb módszer, mivel időközben rengeteg tapasztalatot és kapcsolatot gyűjthetsz…

  7. Anikó · 2010/09/23

    Kedves Beáta!

    Gratulálok a sikeres álláskereséshez, nyilvánvalóan nagyon okosan álltál az előtted álló feladathoz, és a kitartásod eredményt hozott. Ugyanakkor vannak helyzetek, amikor ez sem elég. Én is átmentem azokon a fázisokon, amiken te: az igényeimet teljesen lecsökkentettem, gyakorlatilag egy bejelentett állás a cél, se a munka jellege, se a fizetés nem döntő. A “vidéki” /10 km Budapesttől/ lakhelyet is rég kitöröltem az önéletrajzból, és folyamatosan formálom én is az CV-met. De a két kicsi gyereket nem tudom kitörölni az életemből, és természetesen nem is akarom. Így pedig senki nem áll szóba velem…. Hiába járnak már másfél éve óvodába, hiába a jó nevű egyetemről származó diploma, a tanulmányaim mellett megszerzett tapasztalat, a gyerekekkel itthon töltött évek alatt a folyamatos önképzés(felsőfokú nyelvvizsga, OKJ-s tanfolyamok)… Ezek után szerintem senki sem csodálkozhat, hogy lesújtó véleményem van a magyar munkaerőpiacról, és komolyan aggódom a családom veszélybe került jövője, anyagi biztonsága.

    Anikó

  8. Egyévig kerestem · 2010/09/22

    Szerintem egy kicsit leírja a mai magyar helyzetet, de sok olyan dolggal nem értek egyet, ami miatt most itt tart az álláspiac.
    Nem szabad:
    – álmainkból engedni,
    – nem szabad a fizetési igényünkből engedni,
    – fel kell jelenteni azokat a munkaadókat, akik: minimálbért ajánlanak, akik visszaélnek helyzetükkel, akik mondvacsinált okokkal utasítanak el.
    A kapcsolatépítés nagyon fontos, de sajnos, nem mindig jön be.

    Na csá!

  9. Tamás a varázsló · 2010/09/22

    Igazad van.Nagyon jókat írtál!!!

Hozzászólás


*