Rugalmas munka: szinglik, szakszervezeti tagok előnyben?

Az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz (EBH) beérkező panaszok döntően a foglalkoztatás során elkövetett diszkriminációra vonatkoznak. A hatóság egyik felmérése sok meglepő információt hozott felszínre: például a magyar és főképp magántulajdonban lévő vállalatok teszik leginkább lehetővé a rugalmas munkavégzést. E téren a szinglik és a szakszervezeti tagok aratnak.

Az EBH meglepő eredményeket hozó tanulmánya a védett tulajdonságú munkavállalók munkaerő-piaci és ezen belül munkahelyi helyzetének, problémáinak bemutatására vállalkozik. A majdnem tízezer munkavállaló megkérdezésén alapuló kérdőíves kutatás során öt védett tulajdonságra rákérdezve - életkor, etnikai hovatartozás, nem, egészségi állapot és családi állapot - vizsgálták a hátrányos megkülönböztetés meglétét három munkahelyi dimenzióban. Vagyis azt, hogy az adott védett tulajdonság szerint tapasztalt-e a munkavállaló diszkriminációt a bérezésben, munkakörülményekben illetve előmenetele során.

"Az esélyegyenlőség a munka világában" című 2011-es felmérés szerint a legnagyobb eséllyel koruk miatt érezték a munkavállalók diszkrimináltnak magukat. Ennek valószínűsége legalacsonyabb a civil szférában dolgozók között: a bérezés, a munkakörülmények, az előmenetel esetében durván fele, mint a versenyszférában tapasztalható érték. Az etnikai hovatartozás alapján történő diszkrimináció érzékelése csekély, egy százalék körüli, vagy az alatt marad.

Összességében vizsgálva a három munkaerő-piaci tényezőt, a vizsgált négy szférában (civil-, versenyszféra, közszféra, kormánytisztviselők) dolgozó csaknem tízezer munkavállaló közül viszonylag keveseket ért diszkrimináció. Legkevésbé a civil szférában dolgozó munkavállalóknak kell attól tartaniuk, hogy hátrányos megkülönböztetés éri őket a munkahelyükön. Míg minden tizedik versenyszférában dolgozót ért diszkrimináció a munkahelyén és a közszférában is, 9 és 10 százalék körül van ez az arány, addig 100 civil szférában dolgozó munkavállaló közül 4 tapasztalt hátrányos megkülönböztetést.

A romák több mint tízszeres eséllyel tapasztalnak hátrányos megkülönböztetést származásuk alapján, mint a többi vizsgált munkavállaló. (Ehhez fontos adalék a munkavállalók nemzetiségek szerinti megoszlása: míg a romák aránya a munkavállalók között 2,3 százalék körül van, 1 százalék német nemzetiségű, 0,5 százalék román és 0,3 százalék szlovák nemzetiségű került be a kutatásba.) Figyelemreméltó a nem hatása a származási diszkrimináció esetében: míg általában a nők magasabb eséllyel tapasztalnak diszkriminációt a különböző védett tulajdonságok alapján, a származási-etnikai diszkrimináció kevésbé sújtja őket. Általában ugyanis a nemi diszkriminációs tapasztalatot a nők körülbelül hétszeres eséllyel élték meg, mint a férfiak a bérezés, munkakörülmények és az előléptetést együttesen vizsgálva.

 

HR-Portal