Pénz vagy állás – avagy a megalkuvás művészete

/penz vagy allasA legfrissebb kutatások szerint ma Magyarországon az álláskeresők zömének fontosabb, hogy biztos (már ha létezik ilyen), hosszú távú munkát találjon, semmint a magas fizetés vagy a szakmai előmenetel.



Ennek a fő oka nyilván a kialakult gazdasági helyzetben keresendő, azonban most már nemcsak az ún. veszélyeztetett korosztályba – azaz az alacsonyabb végzettségűek, illetve az idősebb álláskeresők – tartozó munkavállalók látják így a helyzetüket, hanem gyakran a jól képzett, nyelveket beszélő fiatalabb generáció is kevésbé vakmerő, ha váltásról van szó.

Megfontoltabbakká váltak a dolgozók, kevésbé mernek belevágni az új lehetőségekbe, mint korábban. Mint minden az életünkben történő változásnak, úgy ennek a folyamatnak is megvan a lelki háttere, lássuk, hogyan is néz ki ez a gyakorlatban!

Amikor a kényszer vezet

Amikor az ember hirtelen (és nem önszántából) lesz munkanélküli, eleinte egészen másképp látja a saját kilátásait, ilyenkor még inkább optimistábbak az elvárásai, mint annak, aki több hónapja, netán több éve nem talál állást. Eleinte úgy gondoljuk, az a minimum, hogy a jelenlegi fizetésünket megkapjuk a juttatásokkal együtt, ragaszkodunk a már megszokott életszínvonalunkhoz, ami teljesen természetes. A szerencséseknek egy ilyen váltás akár kedvezőbb feltételeket is hozhat, azonban mindig akadnak olyan munkavállalók, akiknek a hosszas és sikertelen keresgélés végül komoly megalkuváshoz vezet.

Ilyen helyzetben, amikor már a mindennapi megélhetésről van szó, kénytelenek a végzettségüknek és szakmai tapasztalatainak kevésbé megfelelő, alacsonyabb szintű munkákat elvállalni. Általában ezeket átmeneti jellegűnek tervezik és amint egy kedvezőbb lehetőséget találnak, igyekeznek élni vele – vagy éppen a bizonytalanságtól való félelem miatt bennrekednek az adott pozícióban.

Pozitív kompromisszumok vagy megalkuvás a végletekig?

Egy ilyen élethelyzetet különbözőképpen lehet megélni, folytonos elégedetlenkedéssel, borúlátással – ami könnyen kudarcot, frusztrációt eredményezhet, vagy a szerencsésebb megoldást választani, azaz, ha megpróbáljuk az új munkakör adta lehetőségeket kiaknázni, minél több szakmai ismeretet szerezni, üzleti kapcsolatokat építeni és a lehető legpozitívabban hozzáállni az új dolgokhoz, hiszen később akár többszörösen is profitálhatunk a kedvezőtlennek tűnő állapotból.

Amikor a kényelem vagy a félelem az úr

Gyakran megesik az is, hogy valaki önbizalomhiányból vagy pusztán kényelemből fakadóan nem mer, vagy nem akar előrelépni. Ezek a munkavállalók úgy gondolják, elegendő számukra, ami éppen adódott, sokszor bele is kényelmesednek a pozíciójukba, ami több szempontból is káros lehet: egyrészről törvényszerű, hogy egy idő után a hatékonyság csökken, másrészről felütheti a fejét a kiégés, az ún. Burnout-szindróma, ami komoly lelki válságba sodorhatja az illetőt.

Merjünk nagyot álmodni!

Ez ellen a legjobb megoldás, ha első lépésben a munkavállaló végiggondolja eddig elért szakmai sikereit, főbb eredményeit. Ehhez nyugodtan kérhető a közvetlen felettes vagy akár a munkatársak, üzletfelek visszajelzése, mert kívülállóként valószínűleg objektívebben (és igazságosabban) tudják megítélni az embert. Érdemes beszállni induló, új projektekbe, ez egy kicsit felrázza az embert a napi rutinból. Szintén hasznos lehet akár egy önismereti tréningen részt venni, akár coach segítségét igénybe venni erősségeink és fejlesztendő területeink feltárásához. A lényeg, hogy mozduljunk, tegyünk a karrierünkért, mert helyettünk más nem fogja megtenni!

 

Sziller Viktória
HR Tanácsadó