Kukában végzi a különleges önéletrajz

Merített papíron készült, formabontó, színes, szagos – a kiválasztással foglalkozó szakemberek jó néhány meghökkentő önéletrajzzal találkoztak már. Érdemes-e a figyelem felkeltése érdekében felrúgni a konvenciókat, vagy jobban jár a pályázó, ha inkább a tartalomban próbál érdekeset nyújtani?

„Most kérek egy kávét... nem, inkább egy unikumot!” – fakadt ki az egyik fejvadász cég toborzással foglalkozó munkatársa, amikor az egyébként is zűrös nap végén kezébe került egy rózsaszín, szív alakú papírra nyomtatott önéletrajz. Végül annyira kíváncsi volt arra, hogy ki az aki, ilyesmire képes, hogy – bár látta, hogy az adott pozícióra nem sok esélye van – mégis behívta egy interjúra. Legnagyobb meglepetésére egy teljesen értelmes hölgy jelent meg az interjún, akinek később sikerült is állást kerítenie.

Legtöbbször nevetés az eredmény

Sajnos azonban a fenti történet ritka, mint a fehér holló, az esetek többségében a formabontó önéletrajzokkal leginkább csak a kreatív szakmában lehet esélyünk, de ott sem mindig. Sokan ugyanis nehezen találják meg az egyensúlyt a finom különcség, és a szánalmas tréfa között, így járt például az a tengerentúli titkárnőjelölt is, aki pályázati anyagát postára adás előtt igen erős parfümmel permetezte be, a cég még csak válaszra sem méltatta.

A hazai HR gyakorlatban is természetesen előfordulnak érdekességek – fotó helyett művészi montázs, meghökkentő vagy szokatlan fontkészlet használata, pergamenszerű háttérkép, smiley-k használata, vagy nemes egyszerűséghez az egész anyag díszkeretbe foglalása. Lehet, hogy elsőre jót fognak nevetni a kapott anyagon, azonban kicsi a valószínűsége, hogy például egy nagyvállalathoz behívjanak, de ha mégis, egészen biztos, hogy jó pár kérdésre számíthatunk művészi munkánkkal kapcsolatban.

Add a Startlaphoz