Érdemes ma mérnöknek lenni?

 

A hazai műszaki szakemberek alkotómunkája, a mérnöki tervezés és szakértői tevékenység rendkívül gyorsan, folyamatosan és jelentősen leértékelődött, olvashatjuk a Magyar Mérnöki Kamara Választmányának közleményében.

Az érdekvédelmi szervezet szerint napjainkra már a mérnökcégek működése is veszélybe került, az alkalmazott mérnököket az elbocsátás, a vállalkozókat a tönkremenetel fenyegeti. Mind több mikro- és kisvállalkozó mérnök adja fel korábban jövedelmező egzisztenciáját és elismerést jelentő praxisát, hivatását, vagy vállal külföldön munkát. Szakembereink tömeges kivándorlása, vagy hazai mérnökirodáink külföldi tulajdonba kerülése és tevékenységük lassú elsorvasztása pótolhatatlan veszteségeket okoz Magyarországnak.

A Mérnök Újság 2010-2011-es számaiban Dubniczky Miklós megjelentetett egy cikksorozatot „Látogatás a [...] Megyei Mérnöki Kamaránál” címmel, mely számomra ezen újság kincsestára. Eddig 15 megye kamarai vezetőjének véleményét adta közre. Ők kertelés nélkül fogalmaztak. Nyilvánvaló, hogy amit egy kamarai vezető elmond, az a többi megyében is igaz. Lássuk, milyen a mérnök szakma helyzete ma hazánkban.

 

A pályakezdők helyzete

A diplomaszerzést követően az ifjoncok vagy gyökeret eresztenek valamelyik fővárosi tervezővállalatnál, vagy külföldön próbálnak boldogulni. Arra nincs lehetőségük, hogy saját szülővárosukban vállaljanak munkát, hiszen a kis vidéki mérnöki irodák egytől egyig a fennmaradásukért küzdenek. Félő, hogy mint az orvosoknál, a mi szakmánkban is elvándorlási hullám kezdődik. A tanácsi tervezővállalati érában minden fiatal végigjárhatta az önálló tervezővé váláshoz szükséges lépcsőfokokat. Ma hogyan és hol szereznek gyakorlatot a kezdő mérnökök? Vajon hány olyan vidéki mérnökcég lehet ma az országban, ahol minimum százötvenezres kezdő fizetéssel, két-három évig foglalkoztatni tudnak pályakezdő tervezőket? Nevetségesen kevés. Megoldás lehetne, ha ezek a kis cégek valamiféle foglalkoztatási támogatást kapnának addig, amíg a „befogadott” fiatal nem tudja kitermelni saját bérét.  (Zala) Az a rendszer, ami nálunk működik, lehetetlenné teszi a mérnökség generációváltását. Az én mérnökirodám nem tud eltartani két-három zöldfülűt addig, amíg nem képesek önálló munkára, mondjuk három évig. Mit látunk most? Diplomaosztás után a pályakezdő elmegy butikosnak, közelében nincs a tervező munkának, aztán öt év múlva - miután keresett valakit, aki „igazolta” neki, hogy mérnökként másodállásban tevékenykedett - jelentkezik a kamaránál tervezői jogosultságért. Aztán kiengedjük a piacra, gyakorlatra. Kapcsolatok és perspektíva nélkül. (Szabolcs-Sz-B)

 

Túlkorosak a megyei kamarák vezetői és a vezető munkatársak

Általános jelenség a hazai professzionális köztestületeknél, hogy a választott tisztségviselői helyeket olyan személyek tudják betölteni, akik elegendő szabadidőt tudnak áldozni a kamarai feladatokra. Ennek következtében fájóan hiányoznak a hatvan év alatti kamarai tisztségviselők. A következmény pedig az, hogy a produktív, a piacon küszködő tagság és a választott vezetőik között húszévnyi korkülönbség mutatkozik, s a generációs szakadék miatt a kamara szekere gyakran nem abba az irányba halad, mint ahogy azt a tagság elvárná. Van olyan szakág, ahol a legfiatalabb bejegyzett tagtárs hatvan év feletti. Mérnökeink távol maradnak közös ügyeink intézésétől, távol maradnak a szakmapolitizálástól is. (Győr-M-S)

 

A bürokrácia, a túlszabályozás fojtogató méretű

Vonalas létesítményeknél a műszaki alkotó tevékenység aránya mindössze harmincszázaléknyi, a munka többi részét engedélyek beszerzése és rengeteg adminisztráció teszi ki – s ez így van akkor is, ha tízméteres, meg akkor is, ha három kilométernyi vonalszakaszról beszélünk.” (Zala) „[...] a pályázati rendszer irtózatos adminisztrációval jár együtt” (Győr-M-S) Ömlenek az előírások, a szabványok, az irányelvek, de a tervezői munka mellett nincs idő a folyamatos változások követésére. Ezek kivonatait, magyarázó segédleteit kellene közreadni, s akkor nem több tízezer oldalt kellene átnyálazni, hanem csak kétszázat, és nem érthetetlen jogász nyelven kellene olvasni azokat. (Heves)

 

A tervezési díjak egyre kisebbek

Három év alatt lényegében megfeleződtek a tervezői díjak. 2007-2009-ben Zala megyében átlagosan még a MÉDI hatvan százalékán lehetett szerződni magas- és mélyépítési projekteknél, ma ennek feléért is elfogadják a megbízást a tervezők, hogy legalább „napi betevőre teljen”, vagy, hogy „valahogyan a felszínen maradjanak”. Ebben a pocsék gazdasági helyzetben igen kiszolgáltatott helyzetben vannak a tervezők. A megrendelők egyetlen szempontja régóta az árszint. Állami, önkormányzati megbízásoknál már szakmai referenciákat sem kérnek be a kollégáktól.” (Zala) Mérnökeink jobbára csak alvállalkozói szerepekben tűnnek fel, s olyan lehetetlenül rövid határidőkkel és olyan nevetségesen alacsony áron kénytelenek dolgozni, amelyek mellett nehéz tisztességes munkát végezni. Ha valaki esetleg a kamarai ajánlott díjszabással hozakodik elő, azt a megrendelő szimplán kiröhögi. Ha érvényt tudnánk szerezni a díjszabásunknak, de legalább el tudnánk fogadtatni a piaccal egy minimális tervezési díjat, már tennénk valami fontosat tagjainkért. Minden szakmai kamara abba a korlátba ütközik, hogy a díjszabás versenykorlátozó, és a kartellezés tilalmába ütköző, és ha az ajánlott díjszabás mögé szankciókat is ültet a hivatásrendi önkormányzat, az már büntetendő is. ” (Somogy)

A magánszektor megrendelései szinte a nullára csökkentek, a vállalkozói árak meg az ajánlott díjszabás ötödére.” (Szabolcs-SZ-B) „[...] a nem szabályozott árversenyben egyre kevesebbért dolgozik mindenki, és holnap ehhez csökkentik a mérnökök „fejadagját” a beruházásokban biztosított keretekkel. Érvényt kell szerezni a MÉDI-nek, vezessük be a MÉDI-traffipaxot! A tervezés kétfázisú folyamat: iparos-munkából és észmunkából áll. A kialkudott díjak gyakran csak az iparos-munka kétharmadára elégségesek, meg sem fizetik a valódi alkotó tevékenységet, így azt veszítjük el, amiért mérnököknek neveznek minket.” (Nógrád) „ A MÉDI-tarifák harmadáért mennek mifelénk is a munkák.” (Győr-M-S) A mérnökvállalkozások árbevétele messze nem fedezi már az újratermelés költségét. A megrendelői oldal fizetési fegyelme elképesztő, a ki nem egyenlített vagy jelentős késedelemmel kifizetett számlák ellehetetlenítik a kis mérnökcégeket. (Komárom-E) Az mégiscsak vicc, hogy az aktív mérnöki tervezés vidéken lassan már csak nyugdíj- és kereset-kiegészítésként szolgál. (Heves) Az ajánlott kamarai díjszabás harmadát lehet érvényesíteni. (Hajdú-B)

 

A beruházási költség egyre kisebb hányada jut az előkészítésre

Valamikor úgy indult az uniós támogatási rendszer, hogy a beruházási költség 6%-a jutott az előkészítésre, s ebben a tervezés is nevesítve volt 4%-al. Ma lassan ott tartunk, hogy 1,5% a mérnöké, 4,5% pedig megy az egyebekre – ügyvédekre, pénzügyeseknek, kommunikációra. Nem a mérnöktársadalomnak kellene legjobban örülnie annak, hogy nyolcezer milliárd forintnyi beruházás valósul meg Magyarországon? Ez akkora lehetőséget jelentett volna a reálértelmiségnek, ami 15 évre meghatározta volna szakmai-anyagi fejlődését. Sajnos nem ez történt, az uniós projektekkel más szakmák nyertek hatalmasat. S mi még csodálkozunk, hogy lasszóval kell a gyerekeket a mérnökszakmára fogni? A feje tetején áll az egész gondolkodás, amely szerint a projektek előkészítésébe nem is kellenek az amúgy rosszul kalkuláló, rosszul pályázó mérnökök; közgazdász kell, pályázatíró meg „píáros”. Bármilyen hihetetlenül hangzik is, ma akármilyen cég pályázhat idehaza mérnöki munkára, nem feltétel, hogy főállású műszaki szakembereket foglalkoztasson, és nem kritérium a kamarai elkötelezettség sem. Előkészítik a beruházást, beírják sarokszámokat, hogy mennyi pénz lesz rá. Majd jönnek a mérnökök, és elintézik, hogy az jó legyen. Folytonosan ilyen helyzetbe nyomnak bennünket, és ilyenkor megyünk bele a morzsafelszedegetős, magunkat elnyomorító munkavégzésekbe. Mondják, az országot már újjáépítették a politikusok, közgazdászok, jogászok. Rendben, de most már engedjék a mérnököket, hadd próbáljuk mi is újjáépíteni az országot. Ma már „nagy bolt” a beruházás az ügyvédeknek és a tanácsadóknak, pénzügyi és píáros szakembereknek. E szakmák képviselői fajlagosan háromszor-négyszer többet keresnek a beruházásokon, mint a műszakiak.”(Nógrád)

 

A tervek minősége egyre romlik

Az építészeti és a mérnöki minőségen őrködni hivatott tervtanácsok azonban többnyire súlytalanok, hiszen az ezeket létrehozó jogszabályok sem adnak számukra erős jogosítványokat. Ez is jelzésértékű a mérnökségnek a tekintetben, hogy hol a helyük a társadalomban.” (Nógrád) „Komoly apparátussal és infrastruktúrával, minőségbiztosítással rendelkező nagyvállalatoktól is érkeztek már olyan gyenge színvonalú munkák, amelyhez ötvenoldalnyi műszaki észrevételezést kellett hozzáfűzni.” (Veszprém) Miért kellett a tervellenőrzést ennyire felhígítani? Romániában, Nyugat-Európában, Oroszországban, Ukrajnában állami tervellenőrzés működik a statikai terveknél. (Hajdú-B)

 

A nyugati megrendelő

Egy részük csak annyira veszi igénybe magyar tervezők munkáját, amennyire a hazai jogszabályok megkövetelik. Létezik egy úgynevezett „Ungarn faktor”, ami nem más, mint a nyugati ár 60-70 százaléka - ennyiért lehet idehaza szerződni az osztrák és német megrendelővel. (Győr-M-S)

Hiányzik az oktatás a „piaci” anomáliákról és jellemző jogi esetekről – nem csak Somogyban! A sok banki és egyéb trükköt minél szélesebb körben oktatni kellene, hogy kétszer ugyanazzal ne tudják az embereket becsapni.

 

epiteszforum.hu

dr. Rigó Mihály
okl. erdőmérnök,
okl. építőmérnök