Elégedettebb dolgozók, azonos bértömeg mellett

A dolgozók elégedettsége, a munkabéke fenntartása alapvetően a bérezéstől függ. A bérek érzékelhető mértékű emelésére azonban manapság csak kevés szervezetnél adódik lehetőség. Mit tegyünk? A megoldás: megfelelő HR funkciók alkalmazása, integrált HR szoftver támogatásával.

Ha a munkavállalók igazságtalannak tartják bérüket, nem maradnak tétlenek. Kevésbé elkötelezetten folytatják munkájukat, s közben egy jobban jövedelmező állás után néznek. Ezért jelent komoly versenyelőnyt az igazságos és átlátható szervezeti bérpolitika. De hogyan fejleszthetünk ki egy ilyen bérezési modellt?

Kifizetődik-e fáradozásunk?

A pénz általánosan elfogadott értékközvetítő eszköz. Ennek ellenére nem csupán a munka ellenértékét jelenti. Bérünk emelésére, vagy éppen csökkenésére nem kizárólag életszínvonalunk változása miatt figyelünk. Ennek oka, hogy a pénz nem csupán csereeszköz, hanem általános helyzetünk meghatározásának is fontos eleme. A munkavállalók számára fontos, fizetésük tényleges vásárlóereje mellett, hogy a számukra fontos referencia személyek miképp viszonyulnak munkabéreikhez. Vizsgálják tehát, hogy munkabérük arányos-e teljesítményükkel. Egy új bérezési modell bevezetése a kialakult egyensúlyi helyzet megszakításával jár. Kiépítésébe csak akkor érdemes belekezdeni, ha jelentős elégedetlenség tapasztalható. Ellenkező esetben a helyesen kialakított célok megvalósítása is jelentős veszteséggel járhat.

Hogyan épülhet fel egy új bérezési modell?

A lényeg, hogy a bérezési modell alkalmas legyen a munkavállalók ösztönzésére. A dolgozók akkor elégedettek bérükkel, ha úgy érzik arányban áll teljesítményükkel. Ez az állapot a munkaszervezetek számára is kedvező. De mi is az a teljesítmény és hogyan lehet mérni? Ha a teljesítményről beszélünk, általában az erőfeszítéseink által létrehozott eredményre gondolunk.

Miből áll az a teljesítményre alapozott bérezési modell, amelyet a vezetők és beosztottjaik egyformán elfogadnak, s egyformán értenek? A válasz az egyértelmű fogalmi meghatározásban van. A teljesítményt objektíven kell meghatározni, a megszokott, vezetői szubjektivizmusról végleg le kell mondani. A teljesítmény meghatározása súlyos ellentmondásokkal teli folyamat. A vezetők és beosztottjaik ugyanis gyakran egészen mást értenek a munkaszervezet számára kívánatos teljesítményen. A gyakorlatban a beosztottak vagy kényszerűen elfogadják vezetőik megítélését, vagy pedig egyik oldalt sem kielégítő, kényszerű kompromisszumokat kötnek. Kedvezőtlen, hogy a vezetők véleménye szerint beosztottjaik mindig sok, vagy több bért kapnak, mivel az érvényesített modell azon alapul, hogy kevesebbet kelljen fizetni, ha a teljesítmény csökken.

Ha azonban abból indulunk ki, hogy a munkavállalókat az általuk elvégzett feladat alapján értékeljük, máris megteremtettük az új, jól működő bérezési modell alapjait. Ezt követően már csak gyakorlati és technikai feladatok várnak megoldásra.

Forrás: HR Portál