Család, vagy munka?

család vagy munkaPerger Mónika elmondása szerint az alapítványnál a párkapcsolati és családi problémák hátterében a munka és a magánélet közötti kiegyensúlyozatlanság is gyakran felszínre kerül. A kapcsolatokban kialakult nehézségek mögött sokkal összetettebb mechanizmusok működnek, vagyis nem csak erre vezethetők vissza a párkapcsolati nehézségek vagy a családban megjelenő gondok. A családtól távol töltött idő, pontosabban a munkával töltött idő ugrásszerű megnövekedése egyfajta probléma megoldási mód is lehet a pár egyik tagjánál, aki erre hivatkozva kerüli ki a konfliktusokkal való szembenézést.

Azok, akiknek fontos a család, nehezen viselik a munka és a magánélet egyensúlyának hiányát. Perger Mónika találkozott olyan apával, akit nagyon zavart, hogy maximum másfél-két órát tud tölteni a kisfiával hétköznap, vagy az óvodai szereplését még sosem látta, mert annyira későn ért haza a munkából. A magyar kultúrkörökben azonban még mindig nagyon erősen él a hagyományos családmodell. A családi kapcsolatokra figyelés, a gyermekek ellátása, a háztartás vezetése inkább női feladat, így a nők esetében a munka és a magánélet közötti egyensúly megteremtése még nehezebb és csak kemény kompromisszumokkal lehetséges.

Ahhoz, hogy a munkavállalói szerep mellett a házastársi, szülői, testvéri vagy baráti kapcsolatokban is jól tudjon működni valaki, csakis a munkaadói oldal támogató hozzáállásával lehetséges. Egy dolgozó nő nehezen éli meg, hogy az ő gyereke marad mindig utolsónak az óvodában, mert nem tud korábban érte menni, nem tud elég időt tölteni vele, és emiatt rossz anyának érzi magát. Az a kisgyermekes apa sincs könnyű helyzetben, aki a család anyagi biztonságának megteremtése miatt nagyon sok energiát fektet a munkájába, hétköznap este későn ér haza, szinte alig tud együtt lenni a feleségével, a gyermekeivel. Ezek olyan pszichés terhek, amelyek nagyon sok energiát vesznek el, és ha a munka miatt a magánélet történései állandóan háttérbe szorulnak, hosszú távon olyan stressz állapotot generálnak, amely nem hat kedvezően a munkavégzésre sem.
Azért sem szerencsés a munka miatt a család elhanyagolása, mert a kiegyensúlyozott családi élet jótékony hatást gyakorol a testi egészségre, pszichés állapotra is. Ez az a közeg, ahol baj esetén a családtagok segítenek, támogatnak, valamint lazítani és regenerálódni lehet. Számos kutatás igazolta, hogy a kiegyensúlyozott párkapcsolatban élők kevésbé betegszenek meg, másrészt jobban tudnak a munkahelyi feladatokra is koncentrálni, hiszen a magánéletük, a "hátország" rendezett. Ahhoz viszont, hogy ez így legyen, időt kell szánni a partnerre, a gyerekekre, a tágabb családi és baráti kapcsolatokra is. Természetesen a munka és magánélet egyensúlyának megteremtése több tényezőtől függ, de erre kell törekedni.
A család olyan dinamikus egység, amely folyamatosan változik és bizonyos fejlődési szakaszokon megy keresztül. Az állandó változási folyamata két irányból eredhet, egyrészt a rendszerre ható külső tényezőkből, ilyen lehet például a munkahelyváltás vagy a család új településre való költözése. Másrészt a belső hatások is változást generálnak, ide tartoznak azok az igények, feladatok, amelyek a gyermekek növekedéséből származnak. Vannak előre látható változások is, amelyekre fel lehet készülni, például az első gyermek megszületése vagy az általános iskolába lépése.
A család életében a legnagyobb változást az első gyermek születése jelenti, amely több területre is hatással van. A csecsemős és kisgyermekes családok esetében legmarkánsabban természetesen a pár női tagjának életében következik be változás, amely nemcsak testi téren történik, hanem pszichés területen is. Az anya szerep megjelenése automatikusan magával hozza a nőnél a saját édesanyjával való kapcsolatának átalakulását és a gyermekkori élmények felszínre kerülését. A korábban nem rendezett érzelmi konfliktusok megnehezítik ezt a korai időszakot és gyakran hozzájárulnak a hormonális változások mellett a szülés utáni depresszió kialakulásához is.
A gyermekvállalás a nők munkájára is kihatással van, hiszen bizonyos időre kiesnek a munka világából. Eltérő, hogy a nők hogyan élik ezt meg. Vannak, akik számára az anyaság kiteljesedést jelent, mások nehezen viselik, hogy a kapcsolataik beszűkülnek és a munkájuk háttérbe szorul az anyai szerep mellett. Nincsen általános elv arra, hogyan kell kezelni ezt az időszakot. A cél az volna, hogy az anya addig maradhasson otthon, amíg ez számára is jó, figyelembe véve azt, hogy a kicsi pszichés fejlődése szempontjából az anyával otthon töltött idő mennyire fontos.
A

 változások a párkapcsolatban is megfigyelhetők, az újdonsült apa bizonyos mértékben háttérbe szorul, hiszen a figyelem fókuszában a kisbaba van, akinek az ellátása olyan fizikai megterhelést jelenthet a nő számára, hogy már kevés energiája jut a párjára. A férfiak életében a szülői szerep, a másikért való felelősségvállalás azzal jár együtt, hogy ők lesznek ebben az időszakban a családfenntartók. Az anyagi biztonság megteremtése a már háromfős család számára a büszkeség, a családon belüli presztízsnövekedés mellett, komoly pszichés teher is lehet. A kisgyermekes apukától ugyanis egyszerre várják el, hogy dolgozzon, teljesítsen a munkahelyén, keressen elég pénzt és emellett legyen otthon is, törődjön a feleségével, legyen jó apja a gyermeknek.

A szülői szerep mellett a házastársi szerep (férj és feleség) gyakorlására is időt kell szakítani, hogy a nő és a férfi egymásnak ne csak szülő társa legyen, hanem szerető társa is. Nagyon sokszor tapasztalható, hogy erre már nem tudnak vagy akarnak időt szánni. Az intimitásnak ez a hiánya viszont hosszú távon komoly kapcsolati problémákat generálhat, és nem mellesleg a pszichés jóllét egyik fontos alappillére is elveszítődik ennek hiányában. Ha a gyermekkel kibővült családban a felnőttek továbbra is jól tudják érezni magukat egymás társaságában, örömet tudnak okozni egymásnak, akkor az újabb kihívásokkal, amelyek jöhetnek mind a magánélet vagy a munka világából, meg tudnak birkózni.
A kisgyermekes időszakban, óvodáskorú gyermekeknél az anyák többsége már visszatér a munka világába. Természetesen változó, hogy a gyermek hány éves korában következik ez be. Abban az esetben, ha a nő azt választotta, hogy a gyermeke vagy gyerekei születése után otthon marad, amíg csak lehetséges, akkor ez minimum 3, több gyermek esetében 5-6 év vagy még ennél is több év kimaradását is jelenti a munka világából. Az évekre történő távolmaradás alatt a munkahelyeken nagy változások történnek, így komoly stresszel járhat a megváltozott munkaviszonyokhoz való alkalmazkodás, még abban az esetben is, ha már vágyik a munkába való visszatérésre a nő és van is hová visszamennie. A munkahely családbarát hozzáállása nagyon sokat tudna segíteni az anyai és a munkavállalói szerep összehangolásában.

Az anya újra munkába állása a családon belül is változásokat generál. Eddig minden otthoni feladatot ellátott, mindenkiről gondoskodott, most viszont már kevésbé ér rá. Jobban szüksége van a férj konkrét segítségére a gyermekekkel kapcsolatos teendőkben pl. bölcsődébe, óvodába vinni őket, értük menni, és a háztartási feladatok ellátásában is. Ez kihatással van a házastársi kapcsolatra, ahol megszaporodhatnak a feszültségek a feladatmegosztás, a szerepek újrastrukturálásával. A férj számára kevésbé elérhető érzelmi támaszként a nő, aki éppen azzal van elfoglalva, hogy megtalálja az egyensúlyt a munkahelyi és a családi kötelezettségei között.

Az apai szerep gyakorlása ebben az időszakban a tapasztalatok szerint még inkább megerősödik, hiszen sokkal több közös dolgot lehet már együttvégezni az egyre nagyobb és értelmesebb gyerekekkel.

Ez olyan élményt nyújt a férfiak számára, amely felérhet egy önismereti tréninggel is, hiszen a kicsi gyermekek őszintén, egyértelműen reagálják le a helyzeteket, fejezik ki érzéseiket, tükröt tartanak az arra érzékeny szülőnek, aki sokat tanulhat ebből.

Az iskoláskorú gyermeket nevelő családok életébe bejön a külvilág általi megmérettetés időszaka, ami már az óvodáskorban is megjelenik, bár ott inkább a szülői nevelés és az intézményi nevelési elvek közötti különbségek kerülnek felszínre.

Az iskolai időszak új helyzetet teremt a családok életében, hiszen még strukturáltabb lesz az életük, a gyermekeknek kötelezettségeik vannak, amelyek természetesen a szülők életére is hatással vannak.
Az iskolai feladatok ellenőrzése, a gyermekkel való tanulás, gyakorlás az első pár évben minden család életében valamilyen mértékben megjelenik. Ez komoly feszültségeket is okozhat, hiszen a munka után fáradt szülő türelmetlen, nem képes kivárni és elég időt adni gyermekének a feladatok megértéséhez. Ha ez csak gyötrődés, akkor nem éri el a célját az együtt tanulás, hiszen nem motiválni fogja a gyermeket, hanem csak megnehezíti a gyerek és a szülő kapcsolatát. Fontos volna, hogy jusson idő a hétköznapokban arra is, hogy a gyerekek megoszthassák az iskolai élményeiket, érzéseiket, gondjaikat is, ne csak a teljesítményről szóljon az élet. A család felnőtt tagjainak a szülői szerep mellett a munkavállalói szerep kihívásainak is eleget kell tennie.

Mindezek alapján kijelenthetjük - mondta a Perger Mónika, hogy a családban betöltött szerepek, az ott megélt élmények természetes, hogy az élet más területeire is kihatással vannak, vagyis a munkahelyi szerepekre is. Arról viszont nem szabad megfelejtkezni, hogy ezek a kötelezettségek állandóan változnak, attól függően milyen életciklusban van az adott család. A családi élet összehangolása a munkahelyi feladatokkal másfajta kihívást jelent egy olyan szülőnek, legyen az férfi vagy nő, akinek még csak óvodás a gyermeke, mint akinek már felnőtt gyermekei vannak. Ennek a figyelembe vételével lehet csak igazán beszélni arról, mi szükséges egy adott időszakban a munka és a magánélet közötti egyensúlyhoz és ezt hogyan könnyítheti meg a munkáltató.

A téma feldolgozásában a BME Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar Ergonómia és Pszichológia Tanszékének munkatársai voltak a szerző segítségére.