Jól mutat majd az önéletrajzban?

Jol.mutat.az.oneletrajzban_150x150Kezdő munkavállalók, vagy végre jó helyre, nagy nevű céghez érkezők szokták ezt hallani. Hogy igen, vannak itt nehézségek, sokat kell túlórázni, van nehezen elviselhető főnök, a heti meetingek is számonkérőek és rossz hangulatúak, de milyen jó hely ez, milyen jól fog mutatni a CV-ben, ha valaki 3-4 évet itt van, helytáll.

Ezért a tapasztalatlan, befolyásolható, önmagukban kissé bizonytalan munkavállalók – tipikusan multi környezetben, irodai munkában – megpróbálnak „rugalmasak” lenni. Megteszik, amit elvárnak, sőt többet is. Majd pár év múlva rájönnek: ők ebben nem is boldogok. Nem tudják, hogy hol hibáztak. Hiszen biztosan ők hibáztak, másképp nem lehet, hát ez egy jó cég! És hát a CV-ben is jól fog mutatni az a pár év kemény munka…

Az employer branding, munkáltatói márka feltörekvő világában ezek a tévhitek még tartják magukat. Mert ezek a munkavállalók valóban hibáznak, de nem úgy, ahogy ők hiszik. Valóban a tudásuk legjavát adják, jól dolgoznak, ez nem lehet hiba. A hiba az, hogy azt hiszik, hogy többet kell teljesíteni az elvártnál. Nem kell, hiszen az elvárásokat már úgy fogalmazták, határozták meg, hogy ha azt teljesíti, akkor a cég jól fog működni az ő munkája által. A túlteljesítés „csak” fölösleges hajsza. Miért is? Hogy majd jól mutasson a CV-ben?

Na de miért hisszük, hogy a 3-4 év kemény munka fontos lesz a CV-ben? Mit fogunk erről írni egy álláspályázatban? Lássunk egy példát:

Értékesítő, Nagynevű Szuper Kft., 2014-2017

Ügyfelek kezelése az építőipari szektorban, új szolgáltatási szerződések kötése, új ügyfelek felkutatása. Részvétel szolgátatástervezésben, prezentációk, vezetői beszámolók készítése a kereskedelmi vezetőnek.

Sehol szó nincs és nincs is rá hely, hogy szóljon az áldozatról, amit vállaltak. A túlmunkák, a hétvégézések, a kemény harcok, a konfliktusok elszenvedése nincs benne. Nagynevű Kft-nél dolgoztál? Ezzel esetleg a következő, Híres Kft.-nél esetleg érdekes lehetsz. De lehet, hogy anélkül is az lennél, hogy 3-4 évnyi áldozatvállalást magad mögött tudnál? A tudásod, a rutinjaid, a kapcsolataid akkor is meglennének, ha nem éjszakáztál volna annyit?

Mi lesz tíz év múlva? Van esély rá, hogy Nagynevű Szuper Kft-t megveszi egy még nagyobb, és még a név is eltűnik? És az 5 év múlva végzős HR-esek, akik majd 8 év múlva nézik a CV-det, fogják tudni, hogy volt ilyen cég?

—-

A fentiek nem lustaságra buzdítanak természetesen. Arra, hogy ha valamilyen áldozatot hozol, akkor azt azért tedd, mert neked fontos. Ne azért, mert a CV-ben jól fog mutatni. A jó teljesítmény fontos, az áldozatvállalás, a mártírszerep viszont visszájára fordítja a karrierívet: egy megkeseredett, munkájába belefáradt ember nem fog jó munkahelyet találni legközelebb. Olyat fog, ahol lehetőséget látnak a kihasználhatóságában, kiaknáznák a megfelelési vágyát (kényszerét?) Ezt csak úgy kerülheted el, ha a célod valós, és a te személyiségedre szabott. Érdemes átgondolni: vezető vagy specialista lennél? Milyen szakterületen? Mi kell ahhoz, hogy elismert legyél a vágyott szerepben? Ugye nem elég, ha te tudod, hogy reggeltől másnap hajnalig dolgoztál heteken át?

Megosztás:

Hozzászólás


*