Miért fontos az önismeret az álláskereséshez?

Amikor ülünk egy asztalnál az álláskeresőkkel, és tervezzük a stratégiát két hiba általában előkerül: az egyik, a túlságosan általánosan megfogalmazott önéletrajz, a másik a szakmai tudás leírásának hiányosságai.

Amikor az önéletrajzban a munkatapasztalatok fejezetet olvasom, szeretném elképzelni, hogy mivel is foglalkozott az adott álláskereső abban az állásban – mert az önéletrajz szokásos frázisaiból (pl. „kapcsolattartás ügyfelekkel”, „áruátvételi feladatok koordinálása” „jelentések készítése” stb.) nem derül ki számomra, és persze más számára sem, mit is csinált az adott ember, miután reggel megitta a kávéját.

Ahogy beszélgetek az adott álláskeresővel, kiderül: ilyet is csinált, ehhez is ért, és ez komoly érték a munkaerőpiacon. Csak ő nem tudta, azt hitte, ezek átlagos dolgok. Nem azok, az igenis egy skill, egy fontos készség, hogy fel mered venni a telefont, és el mersz intézni valamit. Mert sokan nem merik. Ügyetlen ügyintézők lesznek, akik majd kudarcos munkából kerülnek elbocsátásra. Ők nem abban hibáztak, hogy rosszul dolgoztak, hanem abban, hogy olyan feladatokat akartak ellátni, amiben nincs igazi tehetségük. De van másban! Ezeket kell megkeresni. Aki nem szeret „ügyfelezni”, abból is lehet kitűnő elemző. Ezerféle terület van, ahol nem a jó kommunikációs készség a legfőbb érv a jelölt mellett, mégis, szinte nincs CV enélkül a tulajdonság nélkül. De szomorú módon már a CV is mutatja: nincs jó kommunikációs készsége az illetőnek. Ami nem lenne baj, ha ennek tudatában keresne állást.

Hogyan találhatjuk meg, miben vagyunk tehetségesek?

Itt nem a klasszikus tehetségkutatásról van szó, hanem a „munkatehetségről”. Gondold végig, milyen feladatokat csináltál eddig, miket élveztél igazán ezek közül? Miben voltál sikeres? Jó eséllyel a siker és a jóérzés ugyanazokhoz a munkákhoz kapcsolódott. Ilyet kell keresni a jövőre nézve!

Vannak olyan tudásanyagok, amiket elsajátítottál, ott van a CV-dben, de nem használod, vagy nem tudod, hogy hogyan használhatnád. Miért tanultad meg annak idején? Miért mentél épp bölcsész/pénzügyi stb. területre? Mi vonzott benne? Vonzana ez még ma is? Nézz körül, van-e ilyen állás az álláshirdetésekben!

Néha egészen furcsa dolgokra lelünk így: A számítógépes ismeretek fejezet kitisztázása után a könyvelőtől megkérdeztem: miért tanult Adobe Illustratort? Mert ebben megélte a kreativitását. És kreatív munkára vágyna elemző munka helyett? Hát lehet… Akkor vágjon bele! Vállaljon el mellékállásba, kiegészítő jövedelemért egy-két ilyen kreatív feladatba. Működik? Szereti? Meg tudna ebből élni? Íme az új karrier kezdete… Kreativitása megélésével a napi hangulata, közérzete is változik. Már nem megfáradt, kiégett munkavállaló, hanem boldog ember.

Az önismeret persze a kudarcok elviselésében is segít. Mihez is kezdjünk az álláskeresési kudarccal? Hibáztál egyáltalán? Legjobb tudásod szerint írtad meg az álláspályázatot, mindent megtettél az állásinterjún? Akkor nincs miért ostoroznod magad. Fogadd el, hogy a nagyszerű munkád ellenére nem biztos, hogy megérkezik a siker azonnal. Ettől te még nagyszerű munkavállaló leszel valahol, nemsokára.

Fontos belátni, ha valami nem megy.

Évekig próbálkoztál különböző csapatok vezetésével, de nem sültek el jól a dolgok? Miért nem? Lehet, hogy a sok tréning ellenére mégsem vezető alkat vagy? De nagyon értesz egy szakterülethez? Lehet, hogy mégis specialistaként kellene dolgoznod? Miért is akartál vezető lenni? Anyagi biztonságért csupán? Azt specialistaként is megteremtheted. Mi egyéb vonzott? Olyan emberekkel akartál dolgozni, akik követőid, akik levesznek a válladról feladatokat, akik munkáját elég irányítani? Alkotni akartál valamit? Más utat találnál erre, ha a vezetői út nem megy?

Amikor álláskeresésbe vágunk, és jó állást szeretnénk, nehéz kérdésekkel szembesülünk. Gyakran hallom, hogy „szeretném, ha megbecsülnének”. Ez rendben van, de mit jelent ez számodra? Mit kell tennie a munkáltatónak ahhoz, hogy megbecsültnek érezd magad? Erre a kérdésre is csak erős önismeret mellett lehet jól válaszolni. Ha egy szorongó típussal van dolgunk, rajta a sok dicséret és az óvatos kritika segít. Ha egy önbizalommal felvértezett embert veszünk fel, őt óvatosan kell irányítani, nehogy túllőjön a célon. Mi esetleg állásinterjún felismerjük, hogy ilyen. De te felismerted már, milyen is vagy, mitől is érzed jól magad a munkában?

Megosztás:

Hozzászólás

*