Ne hasonlítsd magad másokhoz!

Az álláskeresés úgy tűnik, mintha egy verseny lenne. Verseny az állásért, a pályázók között. Ezért sokan elkövetik azt a hibát, hogy másokkal próbálják összehasonlítani a saját tudásukat, képességeiket, külsejüket. Sokan átéltük már, hogy kilépve az interjúztató szobájából, már láttuk a cég recepcióján ülni a következő jelöltet.

Sokan ilyenkor végigmérik egymást. Kritizálják egymást gondolatban: nála jobb vagyok, szebb vagyok, jobban öltöztem fel stb. Az interjúztató ezt már jó esetben nem látja, ha mégis, ő is kínos pillanatokat él át (nem így kellett volna szervezni), és mindkét jelölthöz negatív érzeteket fog társítani. Ez pedig egyik jelöltnek sem jó.

Főleg Assessment Centeres kiválasztáson résztvevők méltatlankodnak később: de én voltam a legjobb! A legtöbb feladatot én oldottam meg a leggyorsabban! A közös munkában én voltam a legaktívabb! És mégsem engem választottak! Nos, a munkáltató mindig azt választja, aki elég jó a feladatra, egyáltalán nem biztos, hogy a legjobbat akarja (pl. mert ő drága, mert a munka jellege miatt nem tud neki olyan feladatot biztosítani hosszútávon, amiben szívesen benne marad stb.)

Az ilyen versengő összehasonlítás sosem produktív számodra, mint álláskereső számára, és ha ezt meglátják a leendő munkáltatók, ők is így értékelik – negatív megítélést kap az, aki így hasonlítgat, még ha csak gesztusok szintjén teszi is. Még ennél is nagyobb hiba, ha az interjúztatót méred végig egy összehasonlító, versengő pillantással („hát hogy öltözött ez fel, én meg öltönyben jöttem???” – neked ez alkalom, neki egy átlagos munkanap, ezt ne feledd).

A vesztes versengő reakciója minden állásjelentkezés elutasításánál ugyanaz: „engem _ezek_ meg sem érdemelnek. Én jobb vagyok!” Ez a hamis önbiztatás valójában a kétségbeesést mutatja, ami nem jó. Ebből ki kell kerülni, és az csak úgy megy, ha tárgyilagosan értékeled a történteket. Lehet, hogy mindent jól csináltál, lehet, hogy hiányzott valami. Lépj tovább, már nem számít. Ez a lehetőség nem sikerült, a következővel kell foglalkozni mostantól.

ÉRDEKES: Neked való munkákra pályázol?

Összemérni egy másik személy képességeit, eredményeit a sajátjaiddal csak elterel téged attól, hogy több dolgot érhess el (főleg, hogy az összehasonlításhoz nincs is elég információd). Addig sem magaddal foglalkozol, amíg ezeken gondolkodsz. Fogadd el, hogy minden ember, élet, karrierút különböző, és minden ember a saját útját járja. Más készségeit fejleszti, másképp áll hozzá egy probléma megoldásához. Ne vesztegesd az időd arra, hogy azon gondolkozz: mit kell volna másképp, mi lett volna, ha… Sok ember él át nehéz időszakot a munkanélküliséggel, az álláskereséssel, de amikor vége lesz, és állást talál, a többség felismeri: sokat tanult ebből az időszakból, és minden így megszerzett tapasztalatra szüksége volt ahhoz, hogy végül megkapja ezt az állást. Van, aki sokkal jobb állást talált, mint amilyet elveszített azelőtt. Van, aki előtt teljesen új lehetőségek nyíltak egy új iparágba kerülve.

A feladat tehát: magadra koncentrálni. Magadnál kell jobbnak lenni napról napra, ebbe beletartozik az is, hogy az álláskeresést akadályozó érzéseket félreteszed: a sértettség, a kétségbeesés, a harag nem visz előre. Nem elnyomni kell őket, hanem úgy megváltoztatni a hozzáállásod, hogy ne is támadjanak ilyen érzéseid. Az elmúlt dolgokat már nem tudod megváltoztatni, a következő lehetőséget kell keresni. Valahányszor tehát negatív választ kapsz, vagy rosszul sikerült interjún vagy túl, csak ennyit kérdezz magadtól: rendben, hol a következő lehetőség? Hol találom meg, hány álláshirdetésre fogok ma jelentkezni? Mit fogok másképp csinálni a következő állásinterjún? Hogyan fogok felkészülni rá? Köteleződj el – magadnak – emellett a hozzáállás mellett, így lehetsz eredményes nemcsak az álláskeresésben, de később a munkában, magánéletben is.