Egy HR-es, aki feladott egy hirdetést például egy teljesen általános pénzügyi előadó állásra, körülbelül 400 darab önéletrajzot kap emailben. Mivel a HR-esnek ebből a 400-ból kell egy embert kiválasztania, szelektálni kezd, méghozzá a saját szempontjai szerint. Ez így elsőre rosszul hangzik, de ha logikusan végiggondoljuk, akkor talán nem olyan elrettentő a helyzet.
Tegyük fel, hogy HR-esünk lelkiismeretes, tehát mind a 400 emailt végignézi. Legendák terjednek arról, hogy 5-10 másodperceket töltenek egy pályázattal a kiválasztók, ez nagyjából igaz, ha a CV olvasásra gondolunk, én azonban inkább 20 másodpercet mondanék egy “első ránézéses” válogatásra. Körülbelül így zajlik egy ilyen válogatás:
5 másodperc
A HR-es megnyitja a levelet, és lát benne egy írást meg néhány csatolmányt. Hogyan lehet ott tartani a figyelmét, és elérni hogy tovább olvassa? Fontos tudatosítani benne, hogy egy ember kereste meg, nem egy rutin révén kapott valamit. Azaz a mail ne annyi legyen, hogy “Tisztelt …! Mellékelten küldöm… Üdvözlettel”. Ehelyett a motivációs levél rövidített változata lesz a nyerő: Megszólítás, erre az állásra jelentkezem, ezt tudom és tapasztaltam, mellékelem pályázati anyagom. Ha viszont fizetési igényt is fel kell tüntetni, akkor az csak a mellékelt motivációs levélben legyen benne. Emellett nyilván azt jó kiemelni, ami a hirdetésben szerepel, így van nagy esély arra, hogy megnyitja a mellékletet.
A fájlnevéből egyértelműen derüljön ki, hogy mi van benne. A helyes fájlnévben szerepel a név, valamint, hogy CV vagy motivációs levél, és hogy milyen nyelven íródott (hu, en stb.). Így a HR-es azt nyithatja meg, amelyikre kíváncsi. Klikk-klikk, nyílik a csatolmány.
10 másodperc
Ha már megnyitotta, akkor a szeme elé kerülő “összképen” is múlik a folytatás. Mi tartja ott? Például egy fénykép, ami egy szimpatikus embert ábrázol. Az is biztos, hogy egy kényelmesen olvasható, jól strukturált anyagot szívesebben átfut, mint egy apróbetűs, zsúfolt szöveget. Keresi benne a kulcsszavakat, melyek számára jellemzik az ideális jelöltet (ezek már a hirdetésben szerepelnek).
Van egy érdekes tanulmány, ami ugyan weblapok gyorsolvasását vizsgálja a bannerek ideális elhelyezése szempontjából, de ezen a területen is használható. Az emberi agy monitor előtt, gyorsolvasás üzemmódban így működik mindenhol, ahol balról jobbra olvasunk. Az alábbi képen az látszik, hová figyelünk leginkább egy monitoron megjelenő szövegben, és ezt mi arra használhatjuk, hogy lássuk, hol keresheti a kulcsszavait a HR-es.
Piros terület: a legtöbb figyelmet kapja. Utána következik a sárga, majd a kék. A szürke területen lévő dolgokat meg sem látják elsőre!
Remélem ezek után érthető már, miért a balra rendezett CV sablonokat ajánlom a blogomban, és miért nem támogatom a lap szélén elhelyezett tengely mentén szerkesztett, áttekinthetetlen Europass sablont? Véleményem szerint ezt csak ott szabad használni, ahol kifejezetten ezt kérik.
Ketyeg az óra – az erre szánt 10 másodpercből 5 eltelt, HR-esünk látta, milyen a pályázó helyesírása, mennyire összeszedett, mennyire tud szövegszerkeszteni. Ha ezekből valami nem stimmel, akkor itt vége is az esélyeknek. Ha minden rendben, akkor a jelölt bejuthat a “középdöntőbe”, de valamivel még meg kell fogni a HR-es figyelmét. A fénykép sokat segíthet, de segíthetnek a különleges, álláshoz passzoló minősítések, vagy a hobbik is.
A szakmai minősítéseket jól ki kell emelni, és előre tenni a CV-ben. A hobbi ne “utazás, olvasás, zene” legyen, hanem konkrétumok arra vonatkozóan, hogy ki mit csinál a szabadidejében. “Utazás” – de merre, hogyan, miért? Magyarországi hegyi túrák, vagy várromok látogatása, különböző európai emlékhelyek, vagy bármilyen egyedi tematika már jelent valamit. Ki mit olvas? Sci-fi, történelmi regények, kiadványok vagy csillagászat? “Zene” – rendben, de hangversenyek, Beethoven, vagy rockzenekar? Bármi is, tanácsos inkább beírni konkrétan. A “sport” esetén sem mindegy, hogy valaki sakkozik otthon a fiával, vagy mesterjelölt – ez utóbbit tessék beírni.
Nem mindegy, hogy valaki a haverjaival billiárdozik, vagy versenyekre jár. Mindent, amiben az ember eredményes, vagy eltér az átlagtól, ajánlatos beírni. Persze maradjunk a törvényesség, szalonképesség határain belül. Szexuális preferenciák, politikai tevékenység, megosztó civil tevékenység, torrentezés stb. maradjanak ki a CV-ből. Jótékonysági civil tevékenység viszont maradjon benne.
Ez a pont egy új esély arra, hogy egy pályázó elegánsan bemutassa magánemberi oldalát, és kitüntetett figyelmet kapjon, elvégre lehetséges, hogy az összes pályázó rendelkezik az álláshoz kellő tapasztalatokkal, tudással. Letelt a 10 másodperc, még van 5 a húszból.
Az utolsó 5 másodperc
Aki meggyőző volt, annak a HR-es 10 másodperc alatt elmenti a CV-jét egy erre szánt mappába. Megint előkerül a fájlnév fontossága. Kell-e átnevezgetnie, vagy már benne van minden fontos infó? Kitöltötte-e az illető az adatlapját a fájlnak, ami megmutat róla minden fontos infót, például az e-mailcímet, vagy a telefonszámot? Így a HR-esnek legközelebb meg sem kell nyitnia a fájlt, anélkül is láthatja az adatokat, amelyek még inkább elősegítik, hogy interjú egyeztetésre kerüljön a sor.
A HR-es ezt fogja látni, ha a CV fájlneve fölé megy az egérrel:
Ezekkel a lépésekkel az önéletrajz teljesíti küldetését: segíti a pályázót eljuttatni a következő körbe. A bejegyzés folytatása hamarosan követezik.
JobAngel
HR Blog
A kép forrása és a teljes tanulmány itt található: http://www.useit.com/alertbox/banner-blindness.html
{ 5 comments… read them below or add one }
Kedveseim!
Sajnos,nagyon sajnos egy Hr-es sem ért mindenhez. 35év alatt még a saját szakmájában is vannak hiányosságai,nemhogy egy másik területen lássa mi az ami amott nélkülözhetetlen.A hirdetések szövegeiből nem egyszer látszik, hogy feladó hirdetőik sincsenek tisztában azzal mire is van szükségük.Pénzügyről beszélt a cikkíró.Hát ezzel sem vagytok tisztában.Mert pénzügy nektek a kontrolling, az adószakértés,közgazdasági elemző,a biztosítási munkatárs bróker,a könyvelő.Ezek a szakmák nektek egytésztának hatnak,pedig olyan mint a tűz és a víz..Az egyikhez jól képzett közgazda,a másikhoz mérlegképes, ezek egyvelege kellene,míg az igazi pénzügyhöz nem kell más csak tapasztalat meg érettségi. De rajtatok rajtam ez úgysem segít. Csók: Györgyi
Pénteki dátum, a hivatkozott tanulmány 2007-es, pont 5 éves. A usability vizsgálatok azóta sokat fejlődtek.
A kép 3. oszlopában a google egyik oldala található, amiben azóta van bal menüoszlop, pont úgy, ahogy az EUROPassban is.
Az egyetlen dolog, amit nagyon fontos megjegyezni, és ezt az ilyen okoskodók soha nem írják le: ha egyébként összeszedett a CV-d, akkor a HR-es hölgy ízlésétől, napi hangulatától, ergo a szerencsétől függ, hogy kiválaszt-e a 400-ból a második körös szelektálásra és utána behívnak-e.
Szóval úgy tűnik, ez egy reciklált tanulmány azért, hogy legyen fent valami. Relevanciája megkérdőjelezhető ezek után. Ennyit erről.
Kedves Névtelen!
Bár, én úgy tanultam, hogy egy levelet, vagy bármit illik aláírni -legfeljebb, ha valaki a neve elhallgatását kéri, akkor azt külön megjegyzi egy-egy adott orgánum-, csak mint tudjuk, változnak az idők, változnak az erkölcsök!
Minden legyen benne? Milyen legyen a tördelés? Érdekes dolgok ezek. Érdekesek, amiket a “szerző” -nevének felvállalása nélkül- leír.
Miért is írom ezt?
- Egy negyven fölötti, életét alkotó tevékenységgel eltöltött szakembernek, aki méltatlanul és méltánytalanul került az álláskeresők népes táborába, ha csak tőmondatokban írja le, hogy mit is csinált eddigi életében, már akkor meghaladja a terjedelem a HR által elfogadhatónak vélt, vagy tartott mértéket.
- Egy negyven fölötti, a Gutenberg-galaxisban szocializálódott szakembernek -bár hallott, olvasott, vagy akár nagyobb valószínűséggel is, mint egy HR, ismeri is a Teleki Pál által szerkesztett, híres carte rouge-t-, az újdonság erejével hatnak a formai “követelmények”.
- Hobbi. Ez egy nagyon sikamlós terület. Miért is? Nem a szexuális beállítottság, vagy a politikai hovatartozás végett. Ezeknek tényleg nincs semmi keresnivalójuk egy szakmai önéletrajzban. (Én, személy szerint rühellem a CV jelzőt. Még akkor is, ha ez a PC!)
Hanem azért, mert adott esetben -miközben a pályázó nem is annak szánja- önkéntelenül megbánthatja a pályázatát olvasó, az azt elemző, s végül is -ha felvállalja egy HR, ha nem- egy életről, egy sorsról, egy életről való döntését döntően befolyásolhatja.
Mire is gondolok? Ha kiderül egy-egy ilyen “fejezetből”, hogy a pályázó a kisujjával képes lenne emberileg bármikor felmosni akár a HR, akár a leendő munkáltatójának előszobáját magával az olvasóval, mert amellett, hogy nem egy szakbarbár, még az is kiderülhet, hogy egy művelt, tájékozott, hogy ne mondjam az önéletrajzát olvasó valakinél okosabb ember. Tapasztalataim szerint az ilyet senki sem szereti. A HR-nél “okosabb, műveltebb, szebb” élőlénynél nem találkoztam. Minden bizonnyal így van ez a munkáltatókkal is! Elvégre, náluk a döntés, náluk a pénz. És a csárdában is annak húzza a cigány, aki petyegtet.
- Helyesírás. Megint nem kívánok személyeskedni, ám az elektronikus levelezés, illetve szövegszerkesztés elterjedésével, én nem is annyira a helyesírásra tenném a hangsúlyt. Elvégre, aki ma nem veszi észre, hogy hibát, helyesírási hibát vétett, az vak. Az méltatlan bármire! (Mondjuk, én még készítettem, adtam be nem egy, nem kettő, kézzel írt pályázatot. Ott igen! Ott a külalak, és a helyesírás dominált. Én ezeket a kézzel írt pályázatokat a legszebbnek tartott magyar papíron, a Diósgyőri Bordázotton írtam, ami tojáshéj-sárga volt, s egy kellemesen sötétebb kéken fogó tintával, töltőtollal írtam. Kézírásom -és tényleg szerénytelenség nélkül állíthatom- dőlt betűkkel, ám egyenes sorokat írok, elismerten szép, kellően kalligrafikus. A helyesírásom meg kiváló! És ez nem öntömjénezés volt.)
Így aztán, inkább a nyelvhelyességre helyezném a hangsúlyt. Bár, a helyesíráshoz értő írástudók mostanában ingadoznak a viharos sebességgel terjedő szokás, a nagy kezdőbetűk idétlen és felelőtlen használata miatt, hogy az elektronikus szövegszerkesztésben vagy levelezésben már helyesírási hibának minősül. Elvégre a kézzel írt iratanyagoknál, valamint a korábban általam is hivatkozott Gutenberg galaxisban ez a hiba “csak” nyelvhelyességi hibának minősült. S mint tudjuk, ezt a ragályos kórt, például aláírásnál, vagy hivatkozásnál, és nem megszólításnál, a beosztásokat, illetve a munkaköröket is hajlamosak még a HR-ek is nagy kezdőbetűkkel írni. Jellemző példák:
Kandisz Nóra
Vezető Személyzeti Tanácsadó
, vagy
…és a Munkáltató Budapesti Munkahelyre keres…
Gondolom, elég ennyi, hogy mire is gondolok! Szerintem, szörnyű. Ettől függetlenül akár fogalmazhatnék úgy is, hogy borzalmas!
- 20 másodperc.
No, itt nyílik ki a bicska a zsebemben! Ismerve a legtöbb HR jellemző megjelenését, hadd kérdezzem már meg: fodrász, vagy műkörmös választásához -saját maguknak, saját részükre- mennyi időt is szánnak? (Ugyanis, tapasztalataim alapján az a HR, aki elmúlt 30, már nem HR a szakmában. Valamint az a HR, akinek nincs a háta közepéig érő, lángoló vörös haja, valamint nem rendelkezik méteres hosszúságú műkörmökkel, szintén nem nem méltó arra, hogy a XXI. század inkvizítorainak táborát gyarapítsa.)
20 másodperc! Erre, ilyen sebességgel dönteni életek és sorsok felett -eddigi tanulmányaim alapján- csak dr. Josef Mengele volt képes. És ezzel nem állítom, hogy a HR-eknek az SS-ben lenne a helyük, csak mint tényt említettem meg e hivatkozást.
ÉS MÉG BÜSZKÉK IS RÁ! Felháborító.
- Fizetési igény. No, erről egy külön regényt lehetne írni! Tapasztalataim alapján ember nincs e földön, aki a magyar munkáltatók bérajánlatát el tudná találni. Mert valljuk be! Vagy valljuk meg! A mai magyar HR-ek, illetve a mai magyar munkáltatók még mindig Joszif Visszarionovics Sztálin elméletét vallják a munkabért illetően. Mely szerint a “munkabér a munkaerő ára”.
Valljuk be, és lássuk be! Ez egy blődség. Blődség, mert emberi sorsokról, és nem egy kilogramm karajról, vagy egy férfi öltönyről van szó! Vegyük elő a polgári közgazdaságtan -Sztálin elvtárs szerint elavult- meghatározását, mely szerint:
“A munkabér a munkaerő bővített újratermeléséhez szükséges anyagi javakra fedezetül szolgáló pénzbeni juttatás.”
Kész, ennyi! Szerintem nem sok az, amit tennünk kell. Csupán a fejéről a talpára kell állítani a gondolkodást, a gondolkodásmódot. Vagy elég csak embernek maradni? Ki-ki döntse el maga!
Már csak egyet kérek. Ha lehet, természetesen! Megtisztelne a fenti cikk szerzője, ha elküldené elérhetőségét. Ígérem, nem élek vissza a bizalmával!
A címem: kovac.laszlo@t-online.hu
Ajánlom magamat!
Kovács László
Én már hozzászóltam. Csak valahogyan úgy működik ez az egész, hogy a mélyen tisztelt HR-ek nem ismerik azt a mondást, mely szerint: “Ha valaki k*rv*n*k megy, akkor ne csodálkozzon azon, ha m*gb*ssz*k!”
Mondjuk, az egészet nem értem. Elvégre azt sulykolták belénk, hogy kényes kérdés nincs, csak kényes válasz.
Itt meg csak mimózák vannak… Meg anyámasszony katonái! Hja kérem, így kényelmes az élet! Nekik.
Kovács László
Szia! Szeretem ezt az oldalt olavgsatni, mert olyan emberkozeli, es reklammentes Ket kerdesem lenne. Az elso, mennyire talalod jo obinak a 14-140HD-s pana obit? Gyorsasag, kepminoseg, DOF, mennyire massziv, ilyenekre gondolok.A masik (talan mokasabb), a sony uj SLT-gepeit szamitasba vetted amikor tukornelkuli cserelhet obis gepet kezdtel keresni, vagy kimondottan 4/3-volt a cel, mert mondjuk meg kisebb sulyt stb. akartal ? En A sony alpha SLT A55 es a pana GH2 + 14-140HD kozott vacialalok, es ezert kernem ki a velemenyedet. Udv
{ 1 trackback }