• facebook
  • google
  • twitter
  • youtube

Külföldi munkák – egy könyvelő Angliában

Baráth Andrea (31) au pairként kezdte angliai karrierjét nyolc évvel ezelőtt, ma pedig már egy nemzetközi cég könyvelőjeként dolgozik Londonban. Andrea beismeri, sok tanulás és talpraesettség nélkül semmire sem ment volna, de számára ez a külföldi ország adta meg a lehetőséget, hogy sorsát a saját kezébe vegye, és kiegyensúlyozott, boldog életet élhessen megfelelő anyagi biztonságban.
- Mikor és honnan vetődtél oda, ahol most élsz, és mit csinálsz ott? Mivel foglalkozol, milyen beosztásban vagy?

- Nyelvtanulás céljából jöttem ki Nagy-Britanniába 2003 szeptemberében. Kezdetben au pairként dolgoztam, és csak hat-hét hónapra terveztem a kint tartózkodást. Közben azonban nagyon megszerettem a londoni életet és hamar világossá vált az is, hogy takarítással, és au pairkedéssel többet kereshetek, mint otthon egy irodában. Később elkezdtem könyvelőként tanulni, ennek köszönhetően jelenleg egy nemzetközi cégnél dolgozom menedzseri beosztásban.

Mi a végzettséged, és ennek mennyiben van köze a jelenlegi munkádhoz? Azzal foglalkozol, amivel mindig is szerettél volna, vagy inkább csak sodort az élet?

- A Szegedi Tudományegyetemen munkaügyi szakon végeztem 2003-ban. Szerettem volna elhelyezkedni a szakmámban Magyarországon, de már 2003-ban sem volt könnyű helyzetben a frissdiplomás pályakezdő munkatapasztalat nélkül. A nyelvtudásom hagyott kívánnivalót maga után, ezért döntöttem külföld mellett, és a mai mapig nem bánom, hogy így alakult. Az otthoni egyetemen szerzett tudás segített hozzá, hogy letegyem a könyvelői vizsgám. Úgy érzem, hogy én irányítom a sorsomat, és a kitartásomnak köszönhetően mindig sikerült elérnem, amit akartam. Igaz, gyermekkoromban jogász karrierről álmodtam, és ettől távol áll a könyvelés, de szeretem a szakmámat, úgyhogy nem hoztam rossz döntést.

- Mit gondolsz, az a munka, amit kint végzel, mennyiben lenne más itthon? Kérdezem ezt szakmai, anyagi értelemben, a megbecsülés, vagy az emberi kapcsolatok szempontjából.

- Magyarországon nem dolgoztam könyvelőként, így nem tudok erről véleményt mondani. Könyvelőkre mindenütt szükség van, akárhol is éljen az ember, ennek köszönhető, hogy ez egy megbecsült és elismert szakma. A munka az munka, a határidőket be kell tartani, nem kérdés viszont, hogy Angliában anyagilag jobban lehet járni, mint otthon.

- Milyen életkörülmények között élsz, és milyen az életszínvonal a magyarországihoz képest? Mennyire tűnnek kiegyensúlyozottnak, boldognak az emberek?

- Londonnak azon részén, ahol lakom és dolgozom, nem látszanak a válság jelei. Az újságokból azonban hozzám is eljut a hír, hogy a munkanélküliség növekszik, és egyre többen kerülnek nehéz helyzetbe. Ez a tendencia inkább Közép-Angliára jellemző, délen jobb a helyzet. Az elmúlt nyolc év alatt megfigyeltem, hogy az árak itt is folyamatosan nőnek, minden drágul az alapélelmiszerektől a fűtésig. Én szerencsés vagyok, mert soha nem kellett létminimumból megélnem, de ehhez tanulásra és a talpraesettségre volt szükség. Eleinte ruhát, cipőt csak Magyarországon vettem, ma már viszont az itteni végkiárusításokon minőségben és árban is jobban megéri vásárolni. Otthon az árak nyugat-európai szinten vannak, a fizetések azonban messze elmaradnak attól, néha nem is értem, hogyan tudnak az emberek létezni. A londoni életszínvonal szembetűnően jobb, az emberek sokat járnak szórakozni, kiegyensúlyozottak és boldogok, mert nem máról holnapra élnek. Van értelme a munkájuknak, mert a fizetésükből biztosíthatják családjuk megélhetését. Félek, ha ez így folytatódik, az ügyesebbek külföldön próbálnak majd szerencsét, még nehezebbé téve az otthon maradt, segélyekből élő emberek helyzetét.

- A jövedelmedből mennyit költesz magadra és mennyit tudsz félretenni? Mire spórolsz, mire gyűjtesz?

- A nettó fizetésemnek körülbelül egyharmadát szoktam félretenni, saját lakásra gyűjtök. Emellett azt is megengedhetem magamnak, hogy sokat utazzak, és úgymond ne csak egy szelet kenyéren éljek.

- Milyen a kinti munkamorál?

- Amit nagyon szeretek itt kint, hogy lehet előre tervezni, karriert építeni. Én irányítom az életem, és nincs lehetetlen. A munkahelyemen mindenki minőségi munkára törekszik, a kollégák segítik egymást. A követelmények és az elvárások folyamatosan nőnek, de emellett az embernek mindig van sikerélménye, a jó munkáért dicséret és kitüntetés jár, ami nagyon ösztönző. Közösen kávézunk, teázunk, ebédelünk, sok a csoportos esemény. Úgy érzem, megbecsülik a munkavállalókat. Soha nem kellett azon aggódnom, hogy a főnököm éppen milyen passzban van. Rugalmasan dolgozhatok, a lényeg, hogy határidőre minden meglegyen. Nem félek tőle, hogy a munkáltatóm nem ad fizetést, vagy nem fizeti meg utánam az adókat és a járulékokat. Az is igaz ugyanakkor, hogy a túlóráért nem jár plusz pénz.

- Érzel honvágyat? Mi hiányzik Magyarországról?

- Hiányzik a családom, és néhány barátom, a hazai ízek és a friss gyümölcs, zöldség a kertből. Ezen kívül semmi más.

- Mi hiányozna, ha eljönnél onnan?

- Szinte minden, de a legfontosabbak: a nyugalom, az anyagi biztonság, az emberek nyitottsága, a lehetőségek. Sajnos össze sem lehet hasonlítani a különbségeket a két ország között.

- Hogyan telik egy napod –– munkaidő alatt és munkaidő után. Mi a legjellemzőbb szabadidős tevékenység felétek? Milyen szórakozási lehetőséged van?

- A munkaidőm napi nyolc és fél óra, de ebben benne van egy óra ebédidő. Szabadidőmben sportolok, ez segít igazán kikapcsolni. Futok a parkban, konditerembe járok, elkezdtem úszni tanulni. Szeretem a gasztronómiát, szívesen fedezünk fel a barátaimmal új éttermeket. Várom már a kirándulószezont, hétvégi utazásokat tervezek az országban, sok várost nem láttam még. Londonban rengeteg a lehetőség, nem lehet unatkozni. Nincs olyan hobbi, amit ne űzhetnél kedvedre, legyen szó táncról, színészetről vagy síelésről. Ezért olyan pörgős itt az élet.

- Mennyi ideig tervezel kint maradni? Kívánod-e, hogy a gyerekeid ott éljék le az életüket, ahol most élsz?

- Valószínűnek tartom, hogy örökre kint maradok, már nem tudom Magyarországon elképzelni az életemet. Egy másik nyugat-európai ország viszont még szóba jöhet. A magyar oktatási rendszert még mindig jobbnak tartom az angolnál, de az Angliában szerzett diplomám sokkal többet ér a munkaerőpiacon. Egy gyerek szempontjából, itt minden téren jobbak a lehetőségek.

 
Kertész Dalma
HR Portál

2 hozzászólás

  1. Pisti · 2012/02/13

    Ez tényleg igy van hogy itt lehet boldogulni,de sajnos ez már változott,változik és még jobban fog,én most jöttem vissza 3 éva Magyarországi élet után, és akkorát fordult ez avilág hogy nem akartam elhinni.
    Nekem mindig egszerü volt munkát találno,szerencsésnek mondhatom magam. Na most valami történt mert kereken 1 éve keresek rendes állást és nagyon nehéz.
    rendes állás alatt értem vezetö poziciót.
    Jelenleg a britteknek adják csak oda a jó munkákat, vagy pedig ha valaki bevándorló és feldolgozta magát azért van olyan poziciója. ezek hosszú idők.
    de mint uj jelentkezö ként bejutnmi re4ndes állásba azt most valahogy nehéz összehozni, nagyon nagy a verseny.
    egy-egy munka van hogy 500 fölötti jelentkezést generál.
    plusz a kedves miniszterelnök megkérte a cégeket hogy brit munkaeröt alkalmazzanak a bevándorlókkal szemben.

    Egy szóval most nem ajánlatos szerencsét próbálni….

  2. D.B.A. · 2012/02/19

    Amiről Pisti ír,az már 2008 őszén elkezdődött Angliában!

    Vendégmunkásként már akkor is csak minimálbéres cselédmunkát lehetett kapni,még diplomásként is(!),pontosabban azt sem.Az ottani minimálbér forintra átszámolva valóban rengetegnek tűnik itthon,de azt szinte mindenki elfelejti,hogy abból a pénzből OTT KELL megélni,lakhatást,rezsit,közlekedést megoldani s ez bizony ott sem olcsó! Spórolni valamennyit csak úgy lehet,ha évekig second hand üzletekben,leértékeléskor vásárol mutatós,de silány minőségű ruhákat,és az un. one pound-os boltokban vásárol rossz minőségű konzerv és fagyasztott kaját és min. nyolcan laknak egy lakásban, ahol a WC,fürdőszoba,konyha közös!.Ahol max.2x2m-es szobának nem nevezhető lyukban lakik és szerencséje van,ha nem másodmagával. Emellett el kell viselnie az angolok egyre nyíltabb idegengyűlöletét is.Erről persze hazajövet kevesen beszélnek,inkább nagyokat mondanak.Tucatnyi ilyen magyarral találkozni pl. Londonban,akik káromkodva,kétségbeesve számolják a pennyket(!) az üzletekben. Kint az itthoni viszonyokhoz képest is nyomorognak,hazajövet meg előadják a sikersztorit. Ezt Mo.-on senki nem akarta,akarja elhinni mert a magyar média is sorozatosan ilyen “sikertörténetekkel” traktálja az embereket,ami ritka,mint a fehér holló!!
    Ilyen sikertörténetekről még az 50-60évvel ezelőtt,külföldre “kitántorgott”magyaroktól lehetett hallani,ami mint tudjuk,gyakran nem volt igaz.
    Akik jól jártak az EU csatlakozással,azok a lengyelek mivel ők elöbb lettek EU tagok,mint mi.EU csatlakozásuk után azonnal ezrével mentek Angliába fillérekért dolgozni főleg kórházakba,szállodákba kiszolgáló személyzetnek és takarítani.Akkor az angolok még örültek az olcsó,kelet-európai munkásoknak.
    Ma már lengyel városrészek vannak,valamint saját üzleteik,ahol kizárólag lengyel élelmiszereket árulnak és van helyi szerkesztőségük,lengyel nyelvű újságot is megjelentetnek. A lengyel munkaerő utánpótlásról(természetesen kizárólag honfitársaiknak) angliában működő saját ügynökségeik gondoskodnak. Az angolok pedig enyhén szólva sem kedvelik őket,mert amint mondják,nem szeretnek dolgozni és tíz év kinntartózkodás után sem tanultak meg angolul.
    Nos,ilyen kelet-európai -majdnem ingyenmunkás -dömping után dőltek,dőlnek Angliába a magyarok az EU csatlakozás után. (Az angoloknak minden kelet-európai egyforma).
    Ha valaki anyanyelvi szinten beszéli az angolt,van 1-2 különleges diplomája és legalább 3-4 évig hajlandó minimálbérért cselédmunkát is végezni(ha még hozzájut) valamint elég kitartó,akkor elképzelhető az előrelépés.
    A külföldinek el kell viselnie azt is,hogy azokat a valóban jól fizető állásokat,amelyekre megfelelő képzettsége,gyakorlata is van,soha nem fogja megkapni,mert a hiedelmekkel ellentétben ezeket a poziciókat mindig a helyiek nyerik el. Többéves angliai tapasztalat!
    Közeli ismerősöm két egyetemi diplomával(egyiket egy nagynevű kinti egyetemen végezte!) sem kapott évekig képzettségének megfelelő munkát,csak néhány hónapos szerződéses,átmeneti munkákat,kevesebb fizetésért,mint a nála sokkal képzetlenebb,de angol kollegája.
    Konklúzió:minimálbérért nyomorogni itthon is lehet,nem feltétlenül kell ezért Angliába menni.

Hozzászólás


*