Most 27 éves vagyok.
5 évvel ezelőtt 3 szakmával: gépírás szövegszerkesztés, gyors-gépírás, számítógép kezelő használó ecdl vizsgával, és érettségivel kerestem sima irodai munkát.
Aztán már eladóit is.
Hátha sikerül alapon…
3 évig jártam az állásinterjúkra, hiába. Az egyik helyen nem volt meg a kellő tapasztalatom, a másikon a végzettségem. Aztán elegem lett, és szerencsére úgy alakult anyagilag is, hogy visszamehettem tanulni.
2 év alatt megszereztem a jogi asszisztens végzettséget, nemrég volt a szakvizsgám, majd még azon a héten beadtam az önéletrajzom a fővárosi bíróságra, ők pedig tovább küldték egy másik pesti bíróságra, ahol volt felvétel. Behívtak állásinterjúra. Aztán szerencsére felvettek. 1 egész hónap sem kellett a szakvizsga után és lett munkám! Ennek már több hónapja, azóta a bíróságon dolgozom.
Azért írtam ezt le, hogy hátha más is kedvet kap a tanuláshoz, ha meg tudja engedni magának. De fontos, hogy ne adjátok fel.
Anette
{ 6 comments… read them below or add one }
Kedves Munkakereső Társaim, Tisztelt Szerkesztőség!
Örvendetes, hogy van, akinek a (tovább)képzés megoldja az esetleg több éve tartó keresgélését! A munkaügyi központok is várják effélékkel a tanulni vágyókat, akár ingyenes képzési lehetőségekkel is, ahogy magam is tapasztaltam.
Viszont: saját példám is azt mutatja, hogy sajnos számtalanan vagyunk olyanok, akik úgy keresnek, hogy nemhogy plusz, de inkább mínusz iskola és/vagy tapasztalatot várnának el a munkáltatók tőlük, mert “túl sokak”, azaz (gondolják a cégek) “túl drágák”, és adott esetben interjúig sem jut el egy-egy közülünk…
Ilyenkor jön a tipp, hogy “legyen az embernek többféle önéletrajza, és attól függően, hogy milyen profilt pályáz meg épp, a megfelelőre “leegyszerűsítettet” küldje el az ide meg az oda”, ami valószínűleg tud célra/(valamilyen) állásra vezető lenni, csak én pl. ezt nem érzem korrektnek, és – hosszabb távon gondolkodva – a cégnek is feltűnhet egy idő után, hogy kicsi lett a kabát a kollégára…
Köszönöm, hogy leírhattam, és hogy közzéteszik, ha jónak látják!
Üdvözlettel:
Ildikó
Sziasztok!
Szlovákiában született, érettségizett és egyetemet végzett lány vagyok, aki az ősszel kezdett el állást keresni Budapesten, abban a reményben, hogy itt lehetőségem lesz, hogy évek múltán karrierre tehessek szert. Fél év keresés után talált állást. Nem rég kezdtem el dolgozni. Ezt azért írtam le, hogy akik fél éve, vagy annál több ideje keresnek állást, ne keseredjenek el. Ezt az információt azért osztom meg Veletek, hogy ne keseredjetek el és ez idő alatt is tanuljatok. napi 8 órás munkaként felfogva rengeteg tudásra tehettek szert. Vegyetek könyvet és tanuljatok idegen nyelvet, vagy akár kezdjetek el egy program nyelvet tanulni, vagy szakkönyveket olvassatok. Teljesen mindegy, csak érdekeljen és a munkaerőpiacon is felhasználható tudás legyen. Én is így tettem és ez az időszak nem tartott tovább fél évnél.
Tehát tanulni, nem feladni és meglátjátok a munka meghozza gyümölcsét.
Az előttem szólóval pedig teljesen egyetértek. Kisebb, egyszerűbb pozícióra pályázva (recepciós, asszisztens) az interjún azzal jöttek, hogy egyetemistaként ez a célom. Nem, nem ez a célom, de egy diplomával a kezében sem lehet az ember igazgató. Tehát mikor egyszerűbb pozícióra pályáztam valóban le kellett tagadnom a diplomámat.
Nagyszerű Anette története. Én több mint két éve nem találok munkát, holott a saját pénzemből és a saját szabadidőm terhére végeztem el minden tanfolyamot. Túl sok pénzt fektettem bele, még több fáradságot és a munkaerőpiacon semmit sem jelent, talán csak hátrányt. Egyetértek Pálinkásné Lőrincz Ildikóval, nem tartom jó ötletnek a végzettségek letagadását és az önéletrajzok szelektálását, a munkáltatók kínálatának szem előtt tartásával. Nem szabad tanulni, ételre kellett volna költeni a méregdrága vizsgadíjakat! Moderálás után ez sem fog megjelenni, mint ahogy a többi hozzászólásom sem. Ez itt a reklámot megfizetők helye nem a nép hangja. Üdv. Zsuzsanna
Kedves Ildikó!
Ha van információja munkaügyi központ által szervezett tanfolyamról, kérem, ne fukarkodjon, ossza meg velünk, mert van, aki még nem adta fel: valamilyen kétkezi szakmát szívesen tanulnék még, csak már fizetni nem vagyok hajlandó érte (nem vagyok olyan szerencsés, mint a cikk írója, hogy munka nélkül is “úgy alakul” anyagilag), mert annyiszor csalódtam már az oktatási rendszerben a túlképzettség okán kapott szemrehányások miatt. Csak éppen én azt tapasztalom, hogy nem indul semmiféle tanfolyam sehol, illetve azt is a fejemhez vágta a munkaügyi kirendeltség ügyintézője, hogy engem amúgy sem támogatnának, mert van már piacképes szakmám. — Milyen kár, hogy erről a piac nem hajlandó tudomást venni!
Tisztelt Szerkesztőség!
Egyet kell értenem Pálinkásné Lőrincz Ildikó hozzászólásával. Én kétféle szituációval találkoztam.
Az első, amit Ildikó említett. Ehez hozzátenném azt is, hogy tapasztalatom szerint a képzett munkaerőt néhány vezető kimondottan veszélyesnek talál ezért kerülni probálja a velük történő munkát.
A második, amikor az elvárásokat olyan magasra helyezik a meghírdetéskor, hogy szinte senki nem éri el, ezért inkább az ember meg sem próbálja megpályázni…ha mégis és megkapja, jön a nagy magyar valóság, hogy amit ténylegesen elvárnak tőlünk az egyes pontban leirt valóság.
Tisztelettel
Katalin
Kedves Munkakereső Társaim, Tisztelt Szerkesztőség!
Idén leszek 60 éves! Már évek óta használom a “butitott” önéletrajzokat és sajnos már az sem segít!
Én, ha tehetném, akár még 10-15 évig dolgoznék abban a munkakörben amit a legjobban végzek (Stratégiai Bezserző) de még az állásinterjúig sem jutok el.
Jelenleg telefonos oprátorként dolgozom 6 órában (mert ugye a számlák nem fizetik ki magukat), de így annyit sem keresek hogy a havi rezsit kifithethetném ebből. Szerencsére van egy feleségem, így ketten éppen elvagyunk egyelőre. Ő viszont épp leszázalékolásra vár !! Vajon mi lesz a jövőnk?
Én folyamatosan pályázok állásokat (ilyen-olyan önéletrajzokkal) de még csak meg sem hallgatnak. Pedig szivesen lejjebb adom (adtam) az igényeket (és feljebb kéne vinni mint most)!
Üdvözlettel
Géza