A Gallup 144 országra kiterjedő felmérése szerint minden negyedik országban szignifikáns a nők és a férfiak munkaerőpiaci részvétele közötti különbség. A kutatás szerint egyes országokban húsz százalékkal több férfi dolgozik, mint nő. Ugyanakkor Magyarországon a nők munkaerőpiaci részvétele kissé magasabb a férfiakénál.
A Gallup piackutató Employed at Capacity for an Employer Index-e azokat a munkavállalókat vizsgálja, akik munkavállalóként teljes állásban dolgoznak, illetve részmunkaidőben vannak foglalkoztatva, de nem kívánnak főállásban dolgozni. A szakértők szerint ezek a munkavállalási adatok sokkal pontosabban írják le a munkaerőpiac GDP hozzájárulását és a háztartások jövedelmi helyzetét, mint a munkanélküliség vagy az önfoglalkoztatás mérőszámai. A Gallup ezen felül kutatásához azokat a nőket és férfiakat vizsgálta, akik részesei vagy részesei kívánnak lenni – azaz állást keresnek – a munkaerőpiacnak, amely egyenlőbb és pontosabb összevetést ad a két nem munkaerőpiaci helyzetéről, mint a teljes népesség elemezése, ahol sokan vannak, akik különböző okokból nem dolgoznak, de nem is kívánnak elhelyezkedni.
Világszerte a nők 43, a férfiak 49 százaléka részese a munkaerőpiacnak. A vizsgált 144 országból 38-ban a nők szignifikánsan kisebb eséllyel állnak alkalmazásban, mint a férfiak. A gender gap 13 államban is 15 százalékpont fölötti.
Regionálisan Európában és a volt Szovjetunió területén nagyjából egyensúlyban van a férfiak és nők munkaerőpiaci részvétele. Európában a nők 68, a férfiak 67 százaléka, a szovjet utódállamokban a nők 65, a férfiak 67 százaléka munkavállaló vagy álláskereső. Alacsonyabbak az arányszámok és a különbség is nagyobb a két nem között az amerikai kontinensen: a régióban a nők 53, a férfiak 60 százaléka része a munkaerőpiacnak. Ugyanekkora a különbség a nemek között Ázsiában, de kisebb arányszámok mellett: a nők esetében 38, a férfiak esetében 45 százalékos a mutató. Bár a nemek közötti különbség csak 4 százalékos, a Közel-Kelet és Észak-Afrika térségében a nők 40, a férfiaknak csak 44 százaléka dolgozó vagy munkakereső. A legdrámaibb a helyzet a Szahara alatti afrikai övezetben, ahol a 9 százalékos gender gap mellett 18 százalékos a nők és 27 százalékos a férfiak munkaerőpiaci arányszáma.
A vizsgált 144 országot nézve Ecuador, Szaúd-Arábia és Bolívia esetében a legnagyobb, húsz százalék fölötti a nők lemaradása a munkaerőpiacon. Ecuadorban a férfiak 82 százalékos részvételi arányánál 23 százalékkal kevesebb nő van a munkaerőpiacon. Szaúd-Arábiában ugyanennyi a különbség 79 és 56 százalékos arányok mellett, Bolíviában pedig 22 százalékos eltérést jelent, hogy a nőknek 30, a férfiaknak 52 százaléka része a munkaerőpiacnak.
A legtöbb országban ugyan a munkavállaló, munkakereső férfiak vannak többen a munkaerőpiacon, de számos országban a nők javára billen a mérleg.
Magyarország például a munkaképes korú nők 74, a férfiak 69 százaléka része a munkaerőpiacnak, ami 5 százalékpontnyi különbséget jelent az előbbi nem javára. A Gallup kiemeli, hogy Szerbiában, Finnországban, Mongóliában és Írországban a nők több mint tíz százalékkal nagyobb arányban vesznek részt a munkaerőpiacon, mint a férfiak.
ELTE Társadalomtudományi Kar
{ 2 comments… read them below or add one }
Mivel én már elmúltam 6o éves koromnál és élettapasztalatomnál fogva az alábbi véleményt szeretném Önökkel megosztani.Én már beleszülettem a szocializmusban, és nem volt választásom, hogy család vagy hivatás.Már akkor sem lehetett egyiket a másik rovására megoldani.Visszanézve a szakmai
múltamra örömmel tölt el a mai napig, hogy a külkereskedelem színe-javát végigjártam, hogy részem volt sikeres magyar termékek/Helia-D kozmetikumok/ nemzetközi piacokra való exportálásában, hogy dolgozhattam kiváló marketingesekkel, reklámszakemberekkel, Szász Endrével. Mindez 2 házasságomat tette tönkre, nem élvezhettem a kisfiam
fejlődését, növekedését, a baráti és rokoni kapcsolataimat.Most már bánom, hogy nem szántam erre több időt. A sors iróniája, hogy öregségemre ráadásul még nyomorgok is, hiába vagyok jól felkészült szakmai tudással rendelkező ember, sehol nem tudok elhelyezkedni.És itt a
kérdőjel érdemes volt? Üdvözlettel Szigeti Tekla
NEM volt érdemes.
Nem érdemes egy vállalat érdekei miatt beáldozni a családi és személyes boldogságot. A “vállalat” eszközként kezel és nem vesz emberszámba. 24 év munkaviszonnyal a hátam mögött, tudom, hogy csak erőforrás vagyok. Eldobható, pótolható, olcsó eszköz, és ezt naponta az emlékezetembe vési a “minőségi termék” gyártója. Dolgoztam magyar kisvállalkozónak, nemzetközi cégnek , olasz, német francia vállalatoknak, jelenleg egy izraeli tulajdonú mamut cég rabszolgája vagyok.
Van olyan harmincas nő, aki képes elhalasztani a gyermekvállalást havi fél milliós fizetése ellenére, csupán azért mert a főnöke és a CÉG ezt tartja kényelmesebbnek. Meg fogja bánni.
Egyetlen cég volt, akinél emberséget, és toleranciát tapasztaltam mint munkavállaló. Ez egy japán tulajdonban levő vállalkozás volt. Ha kíváncsi valaki a vállalkozás nevére kiírom.
Üdv:
Levi