Állásinterjú - Mit mond rólunk a testbeszédünk?

állásinterjú-testbeszédA testbeszéd sok mindent elárul rólunk egy állásinterjú során. Ahelyett azonban, hogy eltitkolnánk az információkat magunkról, és próbálnánk minél kevesebb dolgot tudatni személyiségünkről a testbeszédünkkel, inkább hasznosítsuk a tudásunkat, és nyerjük meg az interjúztatót a nonverbális kommunikációnkkal (is)!

 

Kézfogás

Unos untalan találkozunk a kézfogás problémájával. A bemutatkozás során próbáljuk elkerülni mind a fagyott hal (túl laza, erőtlen) kézfogást, amely önbizalomhiányra utal, mind pedig a csonttörő (túl erős, szorító) kézfogás, amely agresszív, taszító személyiségjegyeket feltételez.

A tökéletes kézfogás ismertetőjegyei:

- Tiszta és ápolt kéz

- Határozott, de nem túl erős szorítás

- Verejtéktől mentes tenyér

- Szemkontaktus kézfogás közben, akár egy meleg mosoly kíséretében

 

Szemkontaktus – Csináld jól!

Ha megfelelő szemkontaktust szeretnénk tartani, kerüljük a bámuló arckifejezést. Ez egyrészt kényelmetlen helyzetbe hozza az interjúztatót, másrészt – ha még rosszul is csináljuk – az unalom látszatát kelthetjük.

Az amerikaiaknál a beszélgetés során 60 százalék körülire teszik a szemkontaktus megfelelő arányát.

Amikor találkozunk az interjúztatóval, nézzünk egyenesen a szemébe, és gondoljunk arra (igen, tényleg gondoljunk rá), hogy: „De klasz, hogy végre megismerhetem ezt az embert! Biztosan remek személyiség!”

Ha még ezt egy mosollyal megtoldjuk, az interjúztatóban pozitív érzéseket keltünk, mely legjobb esetben mosolyt vált ki. Így ő is jobban érzi majd magát, és nyitottabban fogad minket, mint jelentkezőt.


Hova nézzünk? Tartsuk tekintetünket egy háromszögben, melyet az interjúztató két szemöldöke és orra határol.

Ha valakinek a homlokát bámuljuk, az leereszkedő stílust feltételez, míg ha folyamatosan a másik szájára figyelünk, szexuális jelzésnek is tűnhet. Így az arc ezen területei kerülendők.


Csak egyenesen!

Az egyenes tartás nem csak egészséges gerincre utal. A magyar nyelvben használt kifejezések is mint a gerinces, van tartása, mind pozitív jelző, és mind az életből merített kifejezés.

Ha lelóg a vállunk, görnyedünk, előrehajtjuk a fejünket, az gátolja a légzést, és úgy tűnhet, zavarban vagyunk, sőt, a hazug emberre is jellemző ez a „sunyi” tartás. A nyitott mellkas- melyhez ki kell húznunk magunkat, nyitott, őszinte személyiséget feltételez. Persze ne vigyük túlzásba. Ha túl feszesen tartjuk magunkat, az pökhendiségre is utalhat.


Fel a fejjel?

A fejtartás is nagyon fontos egy állásinterjú során. Amikor beszélünk, tartsuk egyenesen a fejünket - és a törzsünket is, így mondanivalónk komolyabban hangzik majd, a hangunk is megváltozik ebben a testtartásban. Amikor azonban figyelő pozícióba helyezkedünk, kicsit döntsük oldalra a fejünket. Ezzel érdeklődést mutatunk a kommunikációban részt vevő másik fél iránt.


Hova tegyem a kezem?

A kéz a nem verbális kommunikációs csatornák egyik legfontosabbja.

Ne üljünk karba tett kézzel, az ugyanis távolságtartást mutat részünkről akár a téma akár az interjúztató személye felé.

A legjobb, ha gesztikulálunk, persze nem túl hevesen.

Kerüljük az ujjainkkal a kopogást az asztalon, ne doboljunk a lábunkon, és semmiképpen se tegyük a hátunk mögé a karjainkat – ha ugyanis a szék karfájára tesszük, túl nagy önbizalomra és lazaságra utalunk, vagy azt a hatást keltjük, hogy rejtegetünk valamit.


Lábak, amik útban vannak?

A láb úgynevezett „járatása” nem csak az interjúztatót, de a legtöbb embert idegesíti. Ha megvan ez a rossz szokásunk, figyeljünk rá oda, mert ezzel túl stresszesnek, idegesnek tűnünk. Ne tegyük nyilvánvalóvá, ha aggódunk az interjú sikerességét illetően!

A keresztbe tett láb- különösen a férfiaknál tartózkodásra utal, amely egy akadályt hoz létre közted és az interjúztató között.

Ha túl nagy terpeszben ülünk, akkor ismét előjön a túl laza hozzáállás problémája, ráadásul ilyenkor egy görnyedtebb testtartását kell felvennünk, és hátrább dőlünk- ez pedig érdektelenséget feltételez.

Az optimális, ha a térdünk nagyjából a bokánk felett helyezkedik el.

Természetesen nem csak ezen múlik az állásinterjú sikeressége, de ha figyelembe vesszük, hogy a szavaknak a kommunikáció során majdhogynem kevesebb figyelmet szentelünk, mint a testünk mozgásának, hanghordozásnak, vagyis a metakommunikációnak, érdemes ezekre külön odafigyelni, gyakorolni, ha szükséges. Egy interjú helyzetben ugyanis a HR-es minden részletre kiterjeszti a figyelmét, tegyünk hát mi is így az állásinterjú sikerének érdekében!