Aki rosszul keres, nem maradhat Angliában

Nagy-Britannia szigorít a külföldiekkel szemben

Aki rosszul keres nem maradhat AngliábanKülföldi munkavállalás tekintetében sokak kedvelt országa Anglia, ahol gyakran nemcsak ideiglenesen, hanem véglegesen képzelik az életet. Számukra aggodalomra adhatnak okot a jogszabályi változások, amelyben kikötnék, hogy ezentúl évi 35 ezer fontot kell keresni ahhoz, hogy valaki letelepedhessen az Egyesült Királyságban - legalábbis az új törvénytervezet szerint.


Damian Green, bevándorlási miniszter elmondta, hogy a tervek szerint a Tier-2 vízummal érkező munkavállalóknak a vízum lejárta után távozniuk kellene az országból, amennyiben a keresetük nem éri el a 35 ezer fontos küszöböt, így maximum 6 évet tölthetnek az országban. Az eddigi rendszer szerint a külföldi munkavállalók öt év eltelte után igényelhették a letelepedési engedélyt, újabb egy év elteltével pedig pályázhattak az állampolgárságra is. Ez a szabály nem vonatkozna a tudósokra és kutatókra, valamint az olyan munkát végző szakemberekre, amelyből hiány van az országban - adta hírül a www.personneltoday.com.

Green szerint a bevándorlási rendszer reformjának célja, hogy az Egyesült Királyságban a jövőben csak olyan szakemberek letelepedését biztosítsák, akik munkájukkal hozzájárulnak a gazdasági növekedéshez. A tervek szerint a 2016 áprilisában hatálya lépő jogszabályt a brit kereskedelmi kamara (British Chambers of Commerce) fenntartásokkal fogadta. Jelenleg évente mintegy 60 ezer letelepedési engedélyt adnak ki az Egyesült Királyságban, ami az új törvény elfogadásával évi 20 ezerre csökkenne.

Munkaidőn kívül tilos a munka

Ebben a rohanó világban sokszor kerül szóba a munka és magánélet egyensúlyának megtartása, és valljuk be, hogy ez nem mindig egyszerű. Egyrészt a vállalat részéről is érezhetjük a nyomást, az elvárást, hogy még a munkaidő lejárta után is elérhetőek legyünk, akár telefonon, akár e-mailen keresztül. A fejlett információs technológia világában, ahol az okostelefonok és laptopok révén bárhol, bármikor kapcsolódhatunk a világhálóra, a munkavégzés sokkal gyorsabb, hatékonyabb, és mindenekelőtt rugalmasabb.

A Neverfail, adatvédelemre specializálódott vállalat nemrégiben végzett felmérése szerint a szellemi munkavállalók 83 százaléka elismeri, hogy sokszor munka után, még otthonról is elolvassa az e-mailjeit. A válaszadók kétharmada az okostelefonja vagy laptopja nélkül pedig még nyaralni sem megy el. Ennél is meglepőbb azonban, hogy a résztvevők 50 százaléka állítja, még a családi összejöveteleken vagy a baráti találkozók során sem tudnak elszakadni a levelezőrendszertől. Meglepő, hogy a University of Chicago Booth School of Business kutatási eredménye szerint az emberek többsége úgy gondolja, hogy sokkal nehezebb ellenállni a Facebook, a Twitter vagy az e-mail csábításának, mint a cigarettának vagy az alkoholnak.

A Stanford Egyetem kutatói szerint viszont a digitális eszközöktől való függőség nemhogy hasznos, hanem sok esetben kifejezetten káros lehet, és alábecsüljük a folyamatos online kapcsolatból eredő hátrányokat. Állítják ugyanis, hogy a munkavégzés során a koncentrációt igénylő feladatoknál elvonják a figyelmet a munkáról. Valljuk be őszintén, Önöknek is ismerős a helyzet, hogy amikor a nap végén hazaérnek, eszükbe jut, hogy még ezt az e-mailt elolvasom, még egy hívást elintézek vacsora előtt? De vajon célravezető-e a 24/7 órás munkahét?Egyre több vállalat ismeri fel, hogy a munkavállalók mentális jólétének megőrzése, valamint az idő előtti kiégés megelőzése érdekében ez ellen tenni kell, és sokan tesznek is.

A múlt hónapban például a legnagyobb német autógyártó vállalat, a Volkswagen elrendelte a munkavállalók e-mail szolgáltatásának kikapcsolását a BlackBerry készülékeken, munkaidőn kívül. A jövőben a céges e-mailekhez kizárólag munkaidőben, illetve a munkaidő kezdetét megelőző és az azt követő fél órában lesz hozzáférésük. Az ezen kívül eső időszakban nem olvashatják a leveleket. Hasonló intézkedést vezetett be a Deutsche Telekom vezetősége is, amikor letiltották, hogy a dolgozók a munkaidő lejárta után hozzáférjenek a levelezőrendszerhez. A brit Lloyds bank hat hónappal ezelőtt minden munkavállalójának megtiltotta, hogy a hónap harmadik hetében üzleti útra menjenek, ami költségcsökkentő megoldásként is hatásosnak bizonyult.

A Google programot indított az egészségesebb és boldogabb munkavállalókért, amelynek keretében 20-30 perces szüneteket rendelt el munkaidőben, amikor a munkavállalók nem kapcsolódhatnak a hálózathoz. Azonban nemcsak a vállalatok tartják szem előtt a munkavállalók mentális jólétét, Brazília például olyan törvényt hozott, miszerint azon munkavállalóknak, akik céges okostelefont használnak munkaidőn kívül, azoknak túlórát kell fizetni.

Ezek az intézkedések azt bizonyítják, hogy a vállalatok többsége törődik a munkavállalók mentális jólétével is, azonban valódi, hosszú távon is működő megoldásokat létrehozni nem is olyan egyszerű. És arról sem szabad megfeledkezni, hogy a rossz szokások, és a munkától való függőség megtörése, valamint a változások elérése nem csak a munkáltató felelőssége.

Nehéz megfelelő embert találni

Továbbra is magas a munkanélküliség, így azt gondolnánk, hogy könnyű helyzetben vannak a vállalatok, és válogathatnak a jobbnál jobb jelöltek között. Megcáfolja ezt az XpertHR legújabb felmérése, amelyből kiderült, hogy az elmúlt 12 hónap során a munkaadók többsége számos akadállyal küzdött a toborzás terén. Leggyakrabban a jól képezett munkaerő hiányára panaszkodtak - olvasható a www.personneltoday.com oldalán. A munkáltatók 95 százaléka állítja azt, hogy a kiválasztási folyamat során a legnagyobb kihívást a képzett, megfelelő tudással és szakmai tapasztalattal rendelkező jelölt felkutatása jelentette.

A második leggyakoribb problémaként az egy-egy pozícióra érkezett pályázók alacsony számát jelölték meg, ami ilyen magas munkanélküliségi mutatók mellett igencsak meglepő. Harmadik helyen 54 százalékkal az állásajánlat visszautasítása áll, míg negyedik helyen 44 százalékkal az a gyakori jelenség, hogy a jelöltek egyszerűen nem mennek el az állásinterjúra. A felmérésben részt vevő munkáltatók 42 százaléka szerint sokszor nem a beérkező pályázatok alacsony száma, hanem épp ellenkezőleg, a túl sok pályázó jelenti a gondot. A nagy számú álláspályázat közül lényegesen nehezebb kiválogatni a megfelelő jelölteket. Összességében elmondható, hogy a munkaadók 41 százaléka tapasztalt valamilyen akadályt a kiválasztási folyamat során, miután a hirdetésük megjelent.

Elégedetlenek a munkavállalók, de félnek lépni

Sok munkavállaló nem elégedett és boldogtalan a jelenlegi munkahelyén, mégsem néznek új állás után ---– számolt be erről a www.hreonline.com magazin. A munkanélküliségi ráta továbbra is magas, a munkáltatók pedig nem nagyon foglalkoznak azzal, hogy visszatartsák azt, aki menni akar. Sokakat azonban visszatart a félelem, hogy esetleg nem találnak új állást, és két szék közül a padlóra esnek. A szakemberek szerint viszont, amint a gazdasági helyzet stabilizálódik, azzal egy időben felbolydul a munkaerőpiac is, és többen a váltás mellett döntenek majd.

Most azonban sokan kivárnak, bár jelzik azt, hogy nem elégedettek a mostani munkájukkal, derült ki az Accenture legújabb felmérésből. A kutatásban részt vevők több mint fele (a nők 57 százaléka, és a férfiak 59 százaléka) nem boldog az aktuális munkahelyén, ennek ellenére kétharmaduknak nem áll szándékában munkahelyet váltani. Egyelőre. Pedig ez a vállalatnak sem jó. Hiszen az elégedetlen munkavállaló csak azért van még ott, mert fél attól, hogy munka nélkül marad, de már egyáltalán nem elkötelezett a cég iránt. Többnyire csak fizikailag van jelen, elvégzi, amit el kell, de nem motivált arra, hogy a legjobbat hozza ki magából. Rosszabb esetben rontja a munkahelyi morált és légkört is. Ilyenkor lépni kell, mielőtt mindez a teljesítmény és az eredmények rovására megy. Azok a vállalatok, amelyek nem ismerik ezt fel, és nem teszik meg a szükséges intézkedéseket, könnyen elveszíthetik a tehetséges munkavállalókat, és a későbbiekben súlyos munkaerő gondokkal számolhatnak.

Mit lehet ilyenkor tenni? Első és legfontosabb lépésként ki kell deríteni annak az okát, hogy miért nem elégedett a munkavállaló. Ennek sokféle oka lehet, attól függően, hogy milyen tényező motiválja leginkább az adott dolgozót, például az elvégzett munka fontossága, a megbecsülés hiánya, a fejlődési lehetőség, felelősség, stb. Ezek azonosításával nem szabad addig várni, amíg késő lesz. A következő lépés az okoktól függően a munkahelyi elégedettség és elkötelezettség növelését célzó intézkedések meghozatala kell legyen, hiszen az elégedettség szoros összefüggésben áll a teljesítménnyel. Ebben a vezetőknek nagy szerepe van. Ha minden erőfeszítésünk ellenére a munkavállaló távozik, akkor egy kilépő interjú készítésével deríthetünk fényt az okokra, amelyből levonhatjuk a szükséges tanulságokat és következtetéseket.

Tiltott munkahelyi szerelem

Házi nyúlra nem lövünk - tartja a mondás, bár ez sem minden esetben igaz. A munkahelyi románcok, kapcsolatok, és az ezekből kialakuló problémák azonban sokszor okoznak fejtörést a munkáltatónak. A XpertHR felméréséből kiderült, hogy tízből négy munkaadó már szembesült az ilyen kapcsolatokból adódó problémákkal - olvasható a www.hreonline.com oldalán.
Egy munkahelyi kapcsolat ösztönzőleg hathat a párokra, de éppúgy lehet káros hatású is. Negatívan befolyásolhatja a csapatmunkát, a hatékonyságot, az egyéni teljesítményt.

A munkahelyi viszonyokkal kapcsolatban a leggyakrabban kifogásolt probléma a kivételezés, amelyet a válaszadók 37 százaléka már tapasztalt korábban. Sokan (28 százalék) az erkölcsi morál romlását emelték ki, míg tízből három válaszadó a kapcsolat felbomlását követő megromlott viszonyra és viselkedésre panaszkodott. A nyílt szexuális megnyilvánulásokat sehol sem tolerálják, és minden tizedik munkáltató állítja, hogy előfordult már náluk szexuális zaklatásért tett panasz egy megromlott románc után.

Hogyan lehet ezeket a szerelmi szálakat megfelelően kezelni? A legtöbben inkább nem avatkoznak közbe, sőt a munkaadók mindössze 24 százaléka rendelkezik a munkahelyi kapcsolatokra vonatkozó írásos szabályzattal. A szabályzat sem mindenhol egyforma, van ahol csak a főnök és beosztott közötti szerelmi viszonyt tiltják (36 százalék), máshol a munkavállaló és az ügyfél közötti kapcsokat a tilos (17 százalék), és van, ahol az azonos osztályon dolgozók között nem megengedett (11 százalék).

A munkahelyen, még ha nem is nézik mindig jó szemmel a kialakuló gyengéd szálakat, és írásos rendelet ide vagy oda, a felmérésből egyértelműen kiderül, hogy a munkaadók többsége mégsem tesz semmit, amikor egy-egy ilyen kapcsolatra fény derül. Ha mégis sor kerülne valamilyen intézkedésre, akkor az többnyire kimerül a főnökkel, vagy a személyzetis kollégával folytatott kötetlen elbeszélgetésben. Leginkább az jellemző, hogy amennyiben a munkahelyi szerelembe bonyolódott feleknek sikerül a magánéletet és a munkát elválasztani, akkor semmilyen szankcióra nem számíthatnak.

Rubóczki Anita

HR Portál