A törvény betűjét betartjuk a munkajogban, de mégis jogellenesek vagyunk? - A rendeltetésellenes joggyakorlás

kirugas-munkajogMindenki jól tudja, hogy egy jogszabály megsértése jogellenes, amely szankciót vonhat maga után. Jelen cikkben azzal foglalkozunk, hogy a munkavállaló vagy a munkaadó ugyan betartja a törvény szövegét, de mégis jogellenes lesz a magatartása.



Az ún. rendeltetésellenes joggyakorlás esetében a jog gyakorlója látszólag, vagyis formálisan a jogszabályok szerint jár el. A rendeltetésellenes joggyakorlás azonban valójában ugyanolyan jogellenes magatartásnak minősül, mint amikor valaki közvetlenül, nyíltan jogszabályba ütköző módon cselekedett volna. A jog gyakorlójának, (tehát akár munkaadó vagy akár a munkavállaló) nem csak a törvény szövegének, hanem „szellemiségének”, a jogalkotó céljának is meg kell felelnie. A felek számára biztosított jogok és kötelezettségek nem öncélúak, hanem a törvényben hivatkozott célok elérése érdekében illetik meg, illetőleg terhelik őket.

Az Mt. szerint tilos a rendeltetésellenes joggyakorlás

Rendeltetésellenes a jog gyakorlása különösen akkor, ha az mások jogos érdekeinek csorbítására, érdekérvényesítési lehetőségeinek korlátozására, zaklatására, véleménynyilvánításának elfojtására irányul vagy ehhez vezet. A különösen kifejezés arra utal, hogy ez nem egy zárt, hanem csak egy példálózó jellegű felsorolás. Látható ebből továbbá az is, hogy az Mt. nem követeli meg a szándékosságot, vagyis lényegtelen, hogy a jogot gyakorló tudatában volt-e mindennek, itt lényegében tehát egy objektív felelősségről beszélhetünk. A rendeltetésellenes joggyakorlást a felsorolásból is láthatóan elsősorban a munkáltató követheti el, de egyáltalán nincs kizárva a munkavállalói elkövetés sem. A rendeltetésszerű joggyakorlás megszegése azt jelenti, hogy a jogok gyakorlója túlterjeszkedik a részére megállapított döntési, érdekérvényesítési körön – bár úgy látszik, mintha a keretek között maradt volna.

A Kúria, korábbi nevén Legfelsőbb Bíróság döntéseiben egyértelműen olyan gyakorlatot alakított ki, amelyben a rendeltetésszerű joggyakorlás vizsgálat tárgya lehet és erre hivatkozva jogellenes akár a munkáltató, akár a munkavállaló jognyilatkozata. Az egyik ilyen döntés szerint, ha a munkáltató létszámbővítést hajt végre, amelynek valódi indoka az, hogy a későbbiekben az alperesnek lehetősége legyen a felvett létszámnak megfelelő létszámcsökkentés végrehajtására és az általa nem kívánatos személyek eltávolítása, ez megvalósítja a rendeltetésellenes joggyakorlást. A munkáltató létszámcsökkentés esetén ugyan maga választhatja ki azt az alkalmazottját, akinek a jogviszonyát megszünteti, de ezt csak a rendeltetésszerű joggyakorlás követelménye betartásával teheti.

A felmondás nehézségei

Hasonlóan figyelmet érdemel az is, ha az átszervezés során a felmondással érintett munkavállalóhoz hasonló munkakörű munkavállalót alkalmaztak. Ilyenkor ugyanis a bíróságnak különös gonddal kell vizsgálnia a felmondás indokának valóságát. A munkakör megszűnésével és az új munkakör létesítésével járó átszervezés esetén nem az a döntő, hogy a munkavállaló munkaköre megnevezésének megfelelő munkakör megszűnt-e, hanem azt is vizsgálni kell, hogy az új munkakör nem felel-e meg a munkavállaló korábbi munkakörének.

Jól ismert az a „technika” is, amelynek során a munkáltató határozott időre szóló munkaszerződést köt a munkavállalóval, amely a későbbiekben ugyanazzal a munkavállalóval újra és újra „meghosszabbításra kerül”. Ennek oka legtöbbször abban ragadható meg, hogy a munkáltató szeretné megkerülni, kijátszani (vagyis csorbítani) a munkavállalót védő jogszabályi rendelkezéseket.

A munkáltatónak azért kell körültekintően eljárnia a határozott időre szóló szerződések „megújítása” esetén, illetve a fent említett esetekben is, mert ha az a rendeltetésszerű joggyakorlásba ütközik, akkor annak jogellenességét a munkaügyi bíróság is meg fogja állapítani. Ráadásul a határozott időre szóló szerződéseket rendeltetésellenes joggyakorlás esetén határozatlannak tekinti és végkielégítést is megítél a munkavállalónak (ha egyébként annak a további feltételei fennállnak). A határozott időre szóló szerződés meghosszabbítása, ugyanígy, mint az előző esetekben is, ha törvényes érdek nélkül történik, akkor jogellenes, mert a rendeltetésszerű joggyakorlásba ütközik.

 

Dr. Szalai M. András
ügyvéd, egyetemi oktató